szia.csak gratulálni tudok,hogy ennyi kitartás van benned,hasonló vagyok én is,csak van még mit tanulni,pl. egy ilyen embertől mint te.bár én most bukkantam az írásodra,és nagy élvezettel olvastam,olvasom.nem értem a negatív hozzászólókat.nem az a lényeg,hogy milyen helyesen ír valaki,hanem hogy mit.a tartalom.gyermeknevelési módszere meg mindenkinek más és más.lehet,hogy későn találtam rád,mert 2016 július 2 van.makóról írok.sok kitartást és egézséget neked és a lánykádnak is.szeretettel;dinnyés anita

Aki nem ismer olyan jól mint mi, nem tudja milyen ember vagy! Nagyon sokat küszködtél, mégis egyedül mindig talpra álltál! Csodálatos ember vagy, igazi barát! Felneveltél egy csodálatos kis csajt, akit szintén imádok! Az ember nem felelhet meg mindig mindenkinek, ez van! Csak előre nézz! Kitartást! Nagyon szeretlek, barátod Gyöngyi

Marcsikám!

nem tudok rájönni, hogy a bejegyzéseidre hol lehet válaszolni. Itt találtam rá lehetőséget, a válaszok -válaszánál....

Fogadd csodálatom és várom a további híreket és természetesen itthon a személyes találkozást!

Ibolya

Lám-lám! MÁr is van két irigyed!!!!!!!!!

Szia, Olvastam az iromanyodat. Nos ha konyvben akarod kiadatni, akkor talan a legtalalobb lenne az a cim, hogy mit ne csinalj ha kulfoldon vallalsz munkat!
Bar nehany emberke itt pozitivan nyilatkozott az altalad leirtakrol. De en ugy gondolom, nagyon el vagy szallva magadtol. Szornyulkodtem, hogy meg sem melegedtel az uj helyeden, maris retorziokat alkalmaznal.
Mari, neked Kellen alkalmazkodnod azokhoz, akik hazaban laksz, etetnek, es fizetnek, nem pedig forditva. Dobbenetes hogy verni akarod a gyerekeket, mert teged idegesitenek, leontod oket vizzel, es kidobalod a jatekaikat.
Te normalis vagy? Szerintem nem sokaig fogod elvezni a vendegszeretetuket. Ha az en gyerekemre barki kezet emelne, paros labbal rugnam ki az illetot.
Mielott publikalsz, azert kicsit javits a helyesirasodon es a stilusodon is, mert szornyu. Udv,

Kedves Ismeretlen Olvasóm!

Első sorban szeretném megköszönni tanácsaidat. Örülök, hogy végre valaki mert negativ véleményt is leirni. Azt szokták mondani, hogy a negatív reklám is reklám. Idáig is elég sokan olvastak, most lehet, hogy többeket is fog érdekelni hogyan reagálok a véleményedre.

Nos nem érzem magam irónőnek, és mire könyv lesz belőle, talán megtanulok helyesen irni,és rendesen fogalmazni. Ezen kivül legtöbbször éjjel irok, amikor már fáradt vagyok, és a gépem angol nyelvtanra van beállitva, igy gyakran a magyar szavakat átirja, amit meg én nem veszek észre mindig.

Nem érzem, hogy el lennék szállva magamtól, egyszerűen csak csinálom a dolgomat, és azt megirom.

Nem tudom milyen retorziókra gondolsz. Talán kifejtenéd? Én ilyet nem irtam.

A gyerekeket pedig nem akartam, és nem is akarom megverni, viszont azt sem engedhetem meg, hogy a fejemre nőljenek. A szülők tudtával, és kérésükre szigoruan kell bánnom velük, és igenis meg kell tanulniuk mikor mit csinálhatnak, és ha aludni kell menni, akkor aludni kell menni. És ezt is a szülők kérésére, időre kell lefektetnem őket. A pohár viz visszaolvasva nekem is sokkoló volt, a valóságban viszont a pohár alján volt valami vizecske, és azt kapta a fiu a pólójára, amikor nem volt hajlandó fürdeni menni. Igy talán nem tűnik annyira drasztikusnak a “nevelési” módszerem. A játék kidobása pedig nagyon is hatásos, mert azóta csak megemlitem, hogy kidobom, vagy eldugom a játékjukat, ha nem pakolnak el maguk után, vagy nem fejezik be, amit a házban csinálnak, és máris minden a helyére kerül, vagy abbahagyják amit a házban nem csinálhatnak.És nagyon érdekes, mert a szigor ellenére igenis SZERETNEK a gyerekek, és ezt nemcsak én mondom, hanem ők is. Kár, hogy nem hallhatod. És többször emlitik, hogy sokkal jobb vagyok, mint aki előttem itt dolgozott.

Honnan veszed, hogy bármit is elferditve irok? Mint irtad, csak “nagyjából végigolvastad” a blogomat. Ezek szerint nem mindent olvastál el, vagy az olvasottakat nem tudtad megfelelően feldolgozni. Ha rendesen olvasod, akkor nem kerüli el a figyelmedet, hogy az első helyen nem a munkám miatt “rugtak ki”, hanem mert nem tetszett nekik, hogy ismerkedem. A következő helyen pedig 10 hónapot voltam, és mivel ők költöztek el egy másik államba, ezért megszűnt a munkám. Ha alaposan elolvasod, akkor láthattad volna, hogy hivtak magukkal, de ÉN nem akartam menni, mert egyrészt nem éreztem magam jól náluk, másrészt meg itt már kialakult egy baráti társaságom, és otthonosan érzem magam. Tőlük egyébként ajánlásokat is kaptam, és a házukban maradhattam. Ők igenis rosszul bántak velem, és (erről is irok) a legjobb barátnőjük is velem értett egyet mindenben, oly annyira, hogy a végén együtt laktunk három hónapot.

Tehát nem küldtek el, nagyon is elégedettek voltak velem.

A mostani helyemen egy rossz szót sem irtam a munkaadómról, mert nem is tudnék. Végre olyan helyen vagyok, ahol értékelik, és szeretik a munkám, és nem rabszolgaként tartanak.

A blogomat pedig nem Neked szántam. A barátaim kérésére kezdtem el irni, és nekik mesélek az itteni élményeimről, benyomásaimról. Sajnálom, ha ez irigységre ad okot bárkinek, de mindenkinek meg van a lehetősége, hogy ugyanezt végig csinálja, de gondolom Te sem azok közé tartozol, aki 50 évesen mer uj életet kezdeni teljesen más országban, más nyelven, csak ismeretlen emberek között. Ajánlom próbáld ki!!!

A gyerekeket nagyon szeretem, és tudok velük bánni. Legalábbis idáig sikerült. Több módszerem a szülőknek is tetszik, és soha nem mondták, hogy ne használjam azokat. Valószínűleg te olyan szülő lehetsz, akinek van egy édes, aranyos kislánya, akikkel általában nincs gond. Nekem sem volt a saját lányommal. Nekem két családnál is három, igencsak eleven, rakoncátlan gyereket kellett, kell “igába” hajtanom, és ez nagyon nehéz feladat lenne ha nem lennék szigorú, és következetes. Nem hagyhatok mindent rájuk. Ezért vagyok én velük. A munkámra soha sehol senkinek nem volt kifogása.

Érdekelne mire gondolsz konkrétan, amikor “feluletes es kepmutato blog”-nak tartod az irásomat, vagy hogy “csak az itthoni magyarok hulyitesere irodik es "szinezodik", hogy "irigykedjenek".” Talán itt magadra gondoltál?

Vagy kifejtenéd ezt a megjegyzésed: “elferditve kiteregeted masok maganeletet”

Mindenesetre kikérem a véleményét az olvasóimnak, remélem, kapok néhány választ, majd meglátjuk mit írnak. Remélem, más is mer negatív véleményt nyilvánítani.

Végül annyit, hogy a blogomat a főnökeim olvassák, és ők nem találtak benne semmi kirívót, amiért ne publikálhattam volna.

Mégegyszer köszönöm a véleményedet Biceboca! Remélem ezek után tisztább képet kapsz rólam, egy számodra teljesen ismeretlen és idegen emberről!

Üdv. Tóth Mari

Szia Mari! Én Veled csak egyszer találkoztam, de sokat hallottam felőled anyukám által, mái napig is mesél néha hogy milyen "tökös" csaj voltál a suliban ahová együtt jártatok.

Követem a blogot, bár nincs mindig időm rá, de bele-bele olvasok és nézegetem a képeidet.

A 2 negatív hozzászóló ismeretlenként írt, persze nem ismernek és fogalmuk sincs milyen nehéz lehet 50 évesen teljesen új életet kezdeni külföldön, főleg az USA-ban mert az teljesen más világ, tudom hiszen valamilyen szinten nekem is volt benne részem még Miamiban. Amerikában igencsak fel kell venni a kesztyűt. Én angol nyelvet tanítok, és ennyi idősen egy új nyelvet megtanulni nem kis feladat, ráadásul amerikai angolt, ráadásul kaliforniai akcentust. Brrrrr ( A legbrutálisabb a texasi után. :-)

Az irományodat olvasva teljesen egy komikus karakter látok magam előtt. Tragikomikum. Talán ez lenne a műfaja, mivel nem jó szántadból vagy ott és történtek elég kellemetlen dolgok veled, de mindezt vicces elbeszélésben tárod elénk. Tetszik ha valaki szókimondó, én is az vagyok.

"KEDVES IRIGYEK"!!! Csak egy kis műhelytitok Amerikából: az amerikaiak sokkal jobban bírják a kritikát, a szarkasztikus poénokat, a káromkodás is jobban az életük része: pl. az "Oh God damn it!", vagy "Oh shit, ...fuck!!.... " mindennaposan használt szavak, mondatok kortól, nemtől, hovatartozástól, iskolázottságtól függetlenül...és nem tűnik annyira alpárinak mintha mi magyarok itthon Magyarországon mondanánk ezeket. Más nyelv, más kultúra, más szokások. Könnyebbek, lazábbak, szókimondóbbak, bátrabbak. Talán ezért is nehezebb ott érvényesülni, mert aki megszeppent az sokra nem viszi az tuti. Ezt csak azért írtam le, mert érezni, hogy az írói stílust is nagyban kifogásolják.

Marinak annyit tanácsolok, hogy jó, hogy hosszasan reagáltál a negatív hozzászólásokra, de azt szokták mondani, hogy jobb a hűséges olvasókra több időt szentelni, mint a negatívokra, mert az hálásabb. Ha többet fordítasz az "irigyekre" akkor lehet ez a "pártolók" rovására megy. :-)

Ha L.A-ben járok örömmel összefutnék veled egy kávéra.

Anyu (alias Madre) puszil (Németországból). :-)

Tibor :-)

Kedves Mari, mi nem ismerjuk egymast, idetevedtem a blogodra, nagyjabol vegigolvastam az egeszet. Nem tudom, "jova hagyodik-e" ez a poszt... de sebaj. Tehat elolvastam az elejetol, es szegyellheted magad, hogy ilyeneket irsz a munkaadoidrol es hogy elferditve kiteregeted masok maganeletet, arrol pedig nem is szolva, hogy felelotlenul mindezt nyilvanos forumon teszed! Felhaborito, ahogyan megnyilvanulsz azokrol az emberekrol, akik a fizetesedet adjak, azert a munkaert, amit !!!TE ELVALLALTAL!!!, hogy elvegzed! Ha nem smakkol a munka, minek dolgozol?! Ahogy latszik, a gyerekekhez vajmi erzeked van, nem csodalom, hogy utal mind, es gondolom te sem lepodsz meg, ha elobb vagy utobb elkuldenek a "stilusos" viselkedesed miatt, ahogy az elmult csaladok eseteben is tortent. Elvezetes olyan feluletes es kepmutato blogot olvasni, ami csak az itthoni magyarok hulyitesere irodik es "szinezodik", hogy "irigykedjenek". Tipikus magyar modra, csak fikazodni tudsz, igen, ilyen ez a blog. Az, aki nem becsuli a munkat, alazat nincs benne vagy elfelejti, hogy dolgozni ment oda, ahol van, meg sem erdemli, hogy penzt kereshessen, plane nem egy olyan helyen, ahol vagy. Sajnalatos, hogy korlatot, buta, halatlan emberek csobe tudnak huzni egy olyan csaladot, mint ahol pl. most is vagy... A sajat erdekedben ezt a bejegyzest nagyon komolyan magadra veszed... persze, ha van annyi eszed...

csak így tovább
erő és kitartás,
és az álmok ...
fantasztikus vagy :)

Szia Mari,

csak igy toväbb. " ami nem öl meg az megerösit"....es ez rajtad igazän lätszik.

puszi...