A hét legnagyobb hirét már hallottátok.
Tudjátok egy percig sem kételkedtem abban, hogy sikerülni fog a vizumom elintézése, pedig néhányan az olvasóim közül jelezték, hogy ez még senkinek nem sikerült. Hát most itt vagyok én, a KIVÉTEL…. A TÓTMARI…. És ugye emlékeztek, én megmondtam…..
A hét közepén kaptam egy levelet egyik kedves ismerősömtől, tudjátok olyan körbeküldős, minden szépet jót igérő gondolatokkal, és “majd meglátod, ha elküldöd neked is sikerülni fog amit a legjobban szeretnél….” Valami ilyesmi volt benne. Nem szoktam hinni benne, de most is elküldtem, és ha hiszitek, ha nem, működött….. még az nap, amikor elküldtem, és jöttek vissza rá a válaszok, a válaszokkal együtt megjött a levél, amiben értesitettek, hogy megkaptam a vizumot. Hihetetlen érzés fogott el, azonnal el kellett mondanom a tulajdonosoknak, akikkel éppen az nap egy nagyobb partin voltunk tul. Örömömben elsirtam magam, annyira rendesek voltak, hogy azonnal egy-egy pohár borral megünnepeltük. Csak azt tudom mindenkinek üzenni, hogy higgyetek Magatokban, és az álmaitok valóra válnak. Soha ne gondoljatok negativ dolgokra, és igyekezzetek pozitiv emberek társaságában lenni. Én soha nem azt mondom magamban, hogy meg fogom csinálni… hanem megcsinálom, és igen, ez igy is történik.
Szóval most jó darabig biztosan nem fogunk találkozni, mert ezzel a vizummal itt maradhatok 6 hónapot, amit ujabb 1 évre meghosszabbitunk majd.
Tehát jöhet a következő lépés….. Panka lányom kiutazása.
Nagyon köszönöm mindenkinek a pozitiv gondolatokat, amik biztos, hogy hozzásegitettek a vizum megkapásához, ezért ujra arra kérek mindenkit, hogy most arra koncentráljunk, hogy a lányomat ki tudjam hozni. Természetesen eszembe sem jut, hogy ez nem fog sikerülni, ezt is megcsinálom, és itt leszünk együtt hamarosan, és együtt kezdhetjük uj életünket. ÁMEN!
Most már elmondhatom, hogy szerencsés embernek érezhetem magam, mert igazán rendes családhoz kerültem. Teljesen családtagként bánnak velem, és mindent megtesznek, hogy jól érezzem magam.
A héten, mint már a fentiekben is emlitettem nagy vendégség volt nálunk. Egész héten erre készültünk. Minden nap főztünk, legalább annyit, mint egy esküvőre szokás, a lakás ragyogott, mindenhol friss vágott virag, szóval a háziasszony megadta a módját a vacsorának. 11 fő érkezett, mindenki persze iráni, szóval lassan kezdek egy két szót megtanulni a nyelvükön. Néhány barátjukkal már találkoztam, és olyan kedvesek voltak velem, szinte mind odajött beszélgetni , megdicsértek, hogy milyen “tökéletes” kedves vagyok, egyszerüen úgy feldobódtam a vacsora alatt, hogy még azt sem éreztem, most munka van. A háziasszonyom aggódott, hogy jól vagyok-e, és kérte, hogy érezzem magam otthon, én is szedjek az asztalról magamnak kaját, akrácsak a vendégek. Az egyik vendégüknek szintén magyar háziasszonya volt, és most keres egy másikat, szóval Csajok, aki érez magában annyit, hogy a nyomdokaimba lépjen, csak jelentkezzen. A vacsora annyira jól sikerült, hogy másnap egy-két vendég felhivott minket, és megköszönték a munkámat. Azt hiszem ennél nagyobb elismerést nem kaphattam volna.
A hétvégén még egy kellemes esemény történt. A közeli városban - tudjátok abban a kis ékszedoboz városkában - a hétvégén kézműves fesztivál volt, ahová engem is hivtak, menjek velük. Sajnos akkor a Pankát vártam a skypon, igy egyedül mentem a városban, ahol megleptem magam egy kis ajándékkal. A házigazda adott egy kis zsebpénzt, a háziasszony pedig amikor hazaértem, és megmutattam mit vettem, kifizette, és azt mondta, hogy ez ajándék tőle, nekem a vásárból,
Most mondjátok meg, hát ugye milyen rendes emberek?! Arról nem is beszélve, hogy több alkalommal a lakrészembe tálcán hozzák a vacsorámat. Sokszok ” királynőnek” érzem magam.
A vásárról csináltam egy-két fotót, hogy lássátok itt miket árulnak, de igazából ugyanolyan, mint otthon.
Meg kell még köszönjem a jó kis recepteket, amiket vérge megkaptam. Remélem hamarosan elkészithetem, és meg fogják nyalni a 10 újjukat utána.
Na most kiirtam magamból mindent, amit szerettem volna, igy mehetek aludni, miután feltöltöttem a képeket. Erről jut eszembe, hogy a multhéten három albumot töltöttem fel, de csak az egyikre kaptam hozzászólásokat. Lehet, hogy a másik kettő nem látszódik?!
Na jól van, ennyi már igazán elég a hétre, kivánok Nektek egy ujabb kellemes hetet tele pozitiv gondolatokkal, tettekkel.
Jó kávézást, teázást a beszámolóm mellé!!!!
Továbbra is irjatok kommenteket, ne tarsátok magatokban, amit üzennétek nekem!!!
Puszilok mindenkit: Anyuci, Nővéred, Keresztanyád, Tótmaritok, TOMA-tok, Macátok, egyikőtöknek a Mary, és másnak Tomacsek…..