Na vérge itt vagyok…..
Köszönöm a türelmeteket, amit nem véletlenül kértem.
Történt ugyanis tegnap egy NEMISTUDOMMINEKNEVEZZEM eset.
Úgy tűnik “királynői” poziciómat elveszitettem.
Mint tudjátok, továbbra is keresek magamnak valakit. Már előző beszámolóimban irtam egy “ifjú” olasz származású fiatalemberről, akivel levelezgettem, és soha nem akart összejönni a találkozó. Na hát tegnap megtörtént az eset. De igazából nem ez a lényeges, erről kicsit később, előtte inkább szeretném megosztani Veletek a tulajdonosok reakcióját.
Szóval idáig királynőként éltem itt, és mindent megkaptam, amit kértem. Igaz néha lassabban, de megkaptam. Ha tudták minek örülök, akkor igyekeztek megvenni, megadni. Lehet, hogy ez mától meg fog változni?!
Egész hetünk a szokásos unalmas dolgokkal telt el. Pénteken viszont elmentünk újra Lake Tahoe-ra, ahol vasárnap délig maradtunk. Itt igazán volt időm kikapcsolódni. A rövid takaritás után azt csinálhattam, amit csak akartam. Újra elindultam sétára, ahonnan hoztam magammal ujabb fotókat. Ha jól tudom otthon már esett a hó. Na itt is. A hegyek hófehérek voltak, az utcán néhol megmaradt a nyoma a hétfői hóesésnek. Még hóembert is találtam az egyik ház udvarában… persze megörökitettem azt is Nektek. Azonban egész idő alatt azon járt a fejem, hogyan mondjam el a tulajdonosoknak, hogy nekem vasárnap este találkozóm lesz…… egy tök idegen pasival. Ez idáig nem lenne gond, de hát ők igen gazdagok, és a gazdagok minden idegentől tartanak. Elsőként ezért féltem a reakciójuktól, másodszor meg attól, hogy ne gondolják azt, hogy én most holnaptól férjhez megyek a zöldkártya miatt. Belém fektettek nem kevés pénzt, és igencsak hálátlannak tűnnék. Szóval gyötrődtem egész hétvégén, ráadásul a találkozó este 6-kor lett volna, és én csak vasárnap délben szembesültem azzal, hogy nem fogunk időre hazaérni. Egész idő alatt hazafelé menet az autóban járt a fejem, és csak otthon mondtam meg nekik, hogy én most megyek hajat mosni, mert találkozni fogok egy fiatalemberrel. Gondolhatjátok milyen fogadtatást kaptam!? Azért azt nem mondhattam nekik, hogy az internetről ismerem, mert akkor még egy hátast is dobtak volna, ezért csak annyit tudnak, hogy egy ismerősöm ismerőse, ő hozott össze minket. Igy elég jól hangzik a történet, de végig éreztem, hogy egy hálátlan “dögnek” tartanak. Persze a találkozót nem a ház elé szerveztem, és nem is oda vitt haza a fiatalember, betartva a biztonsági előirásokat. Ahogy hazaértem, egyből éreztem a feszültséget az egész házban. Vártam a mai napra, hátha sikerül megbeszélnünk az előző estét, de csak annyit kaptam, hogy majd ezt megbeszéljük még…… és egész nap szinte senkivel nem találkoztam. A háziasszony elvonult a “kis” hálószobájukba edzeni, készülődni, majd délután 2-kor eltűnt otthonról. A férje korábban ért haza, de hát ő sem akart velem beszélni. Szóval most nem tudom mi a helyzet. Azzal tisztában vagyok, hogy hülyeség volt nem időben jelezni a találkozót, de akkor sem örültek volna. Egyébként sem vagyok a tulajdonuk, előbb-utóbb bárkivel megtörténik ez a dolog, bárkit is vennének magukhoz. Pedig olyan rendesek voltak a hétvégén is…… megint kaptam ajándékot egy edzőcipőt, és egy kényelmes itthoni papucsot. Ezeket magamnak akartam megvenni, de nem engedték, ők fizették ki nekem. Most mondjátok meg mit tegyek?!
Nem szeretném elvesziteni a bizalmukat, az itteni jó hangulatot, a bőkezűségüket….. gondban vagyok….. S.O.S…. de a szabadságra is szükségem van, és valakire, akivel el tudom tartalmasan tölteni.
Azért egy kis figyelmességet estére sikerült kicsikarni magukból. Nem felejtette el a háziasszony, hogy előző nap az étteremben megemlitettem, mennyire szeretem a csirkeszárnyakat, és mit kaptam vacsorára? Hát csirkeszárnyakat, tányéron, tálcán a szobámba. Ugye nincs még minden elveszve?????? Nyugtassatok meg!!!!!
Többek között a fentiek miatt nem jelentkeztem, mert szerettem volna látni a mai reakciót, és arról beszámolni, de ez most elmaradt. Remélem a holnapi nap már lesz idejük rám, és szoktuk mondani, minden csoda, csak három napig tart…. Úgy legyen!!!!!
Na most egy kicsit a fiatalemberről.
Kicsike…. Olasz…. Egy idős velem……. És jó fej! Szóval jól éreztem magam a társaságában, és azóta már kétszer is jelentkezett. Fogunk még találkozni, ő is jól érezte magát velem. Tök jókat tudtunk beszélgetni, és még értettem is amit mondott. Döbbenetes!!!! Úgy tűnik az első idegen ismerősöm ő lesz itt a nagy Amerikában. Hogy milyen lesz a folytatás?! Majd jövőhéten megtudjátok, de a szaftos részletekre ne számitsatok!!!!!
Még egy utolsó kérdéssel fordulnék Hozzátok. Többen jeleztétek, hogy miért nem irok blogot. Na most elhatároztam már magam a blog irására. Aki idáig még nemjelezte,hogy ezt jónak tartja, azoktól kézrdezném, hogy olvasnátok-e? Véleményeket kérek!!!!
És meg kell köszönjem mindenkinek ujra, hogy ennyien olvastok, hozzászóltok, és lájkoljátok a beszámolóimat. Olyan, mintha mind itt lennétek velem. Egyébként is egész héten magamban hozzátok beszélek, mit fogok majd irni a következő beszámolómban. Lehet, hogy kezdek bekattanni?! Csak nem, de mindenkit szeretek, akik hétről-hétre velem vannak!!!!!!
Ezzel zárom e heti bejelentkezésemet Kaliforniából.
Vigyázzatok Magatokra, egymásra, legyen nagyon tartalmas hetetek, és hajrá, jöjjenek az ujabb kommentek!!!
Diablóból: Tótmari, Tomacsek, Anyuci, Nővérke, Keresztanya, Mary, Maca, Toma… kihagytam valakit?