Na hogy is kezdjem……. Folytassam……
Először is Boldog Uj Évet Mindenkinek!
Szóval, erre a reakcióra vágytam már rágóta, amit most kaptam Tőletek. Nagyon sokan kértétek, hogy folytassam, ezért nincs lelkem abbahagyni a tudósitásokat. Igen, folytatom, és azért, mert annyian kértétek….
Igy év elején én is a mult év összefoglalásával kezdem.. .folytatom…
A 2012-es év nagyon változatos volt számomra.
Kezdődött azzal, hogy az Otthon Centrumnál az új főnökasszonyom megfosztott az általam toborzott kollégáktól, és elvette az addig kivivott poziciómat. Ezzel kezdődött minden. Ettől kezdve nem találtam a helyem ennél a cégnél. Még volt további próbálkozásom, de a csalódást nehéz volt feldolgozni. Ezért a lehető legjobbkor talált meg a lehetőség, hogy kijöhessek Amerikába uj életet kezdeni. Igen, drága Sajtos Gyöngyi, köszönöm, hogy a felépitett csapatomat magadévá tetted, mivel nélküled most nem itt lennék.
De hagyjuk a személyeskedést, biztosan meg volt az oka ennek is, és mindenki a saját szemszögéből nézi a dolgokat.
A lényeg, hogy fél éve Amerikában élek. Az első sokkoló időszakon túl vagyok. Nem bántam meg, hogy kijöttem, sőt, még honvágyam sincs. Az sem bánt, hogy az előző, úgynevezett luxus börtönömből el kellett jönnöm. Mindent ugy fogok fel, hogy ennek oka volt, és csak jobb következhet. Az új város, mint tudjátok Los Angeles, annak is egy külvárosa, Canoga Park, ahol élek egy ismerős házában. Erről idáig nem akartam irni, de döbbenetes volt eleinte a változás az előző életem és a mostani között. Eljöttem a luxus házak, luxus körülmények közül egy munkásnegyedbe, ami igaz itt a jobbak közé tartozik, de a nagy változástól az első időkben szinte sokkot kaptam. Nem tudtam merre kezdjek el mozgolódni, mit csinálhatnék itt, de tudtam, hogy el kell induljak valamerre. Kedves szállásadóm is kicsit másként gondolt rám, mint ahogy szokás egy idegent befogadni, és hát a nagy korkülönbség mindenben kimutatkozott. Sem kommunikálni, sem elviselni nehezen tudtuk egymást. Egy hónap után megértette, hogy tőlem nem számithat másra, mint itthoni házimunkára, és lassan kezdett elfogadni. Most már ott tartunk, hogy néha még kedvel is. Rendbe tettem a konyhaszekrényét, gyakran főzök, és amiben még tudok segitek. Hát ez nem volt egy könnyű időszak, ugy, hogy tudtam, nincs hová menjek. Persze segitséget semmiben nem kaptam tőle azon kivül, hogy itt lakhatom, ehetek, és nem kell fizetnem semmiért, valamint sok jó tanácsot, amiket már addig is tudtam. Tudom ez nagyon is sok, de jó lett volna, ha csak az ismerőseinek szól, hátha valaki tudott volna segiteni bármiben. Na ezen is túl tettem magam, és most már vásárolok ennivalót a közösbe, és ahogy lesz elég bevételem, ugy utólag is fizetek neki a szállásért. Persze szépen, lassan feltaláltam magam a vadonatuj környezetben. Most már vannak ismerőseim, tudok közlekedni a városban, és nem vagyok kétségbe esve, hogy hogyan tovább. Munkám továbbra is csak az egy ház takaritása van, ami eddig is volt, de talán hamarosan megtalál a szerencse, és elindul az életem itt.
Most fogok feltenni képet a szobámról, ami szerintem nagyon jó, az egyetlen hibája, hogy nehezen működik a wifi, mert a ház tele van falméretű tükrökkel. Ezért hiába jó a szobám, nem tudom nagyon sokat használni elvonulásra, csak amikor már este van, és egyébként is tv-ét néznék. Na ilyenkor vagy van net, vagy nincs, vagy tudok kommunikálni valakivel, vagy nem. De ez legyen a legnagyabb bajom.
Az utóbbi időben egyre több embert ismertem meg, köztük akadt érdekes egyéniség is.
Kezdeném azzal, hogy egy otthoni haveromnak itt él a barátja Santa Mónicában. Felvettem a kapcsolatot vele, és a hétvégén meglátogattam. Na az a környék sokkal jobban bejön nekem,mint ahol jelenleg is élek. Ott az ocean, ott járnak a hires szinészek, és minden sokkal szinesebb és szebb. Azért az odautazásom sem tartozott az egyszerűek közé. Képzeljétek el, hogy közel 3 órát kellett utaznom mire odaértem, na mondanom sem kell, ez a Tóth Mari hülyesége miatt volt. Eleve, amikor kinéztem hogyan menjek, akkor még hétköznap volt, és senki sem gondolta, vagyis én, hogy van különbség a napok között. Ráadásul előbb leszálltam a buszról mint kellett volna, mert a hétközbeni menetrenddel gondoltam, hogy hamar odaérek, de neeeem, a hülye buszuk, csak fél óránként járt, igy fél órát dekkoltam a kihalt utcán. Utána következett az, hogy amikor megérkeztem, nem oda mentem, amit az ismerős irt, hanem szintén előbb szálltam le, és hiába hivtam, nem értem utol, mert nincs mobilja. A szerencse az volt, hogy ő nem egy buta pasi, ami pozitiv számomra, és felhivott egyik fia telefonjáról, igy nagy nehezen összefutottunk. Annyira jó érzés volt normális pasival találkozni, hogy alig tudtam csendbe maradni. Szegénynek egyfolytában meséltem, alig tudott szóhoz jutni. Utána megmutatta Santa Mónica főutcáját, amitől elájultam. Annyira hangulatos, tiszta Váci utca, csak más emberekkel, más üzletekkel, vagyis ott is vannak ugyanazok az üzletek mint nálunk, pl. H und M, ZARA, MANGO, stb. Ugye tiszta Váci utca? Egy kivétellel, otthon nem találkoztam Piers Brossmannel séta közben. Igen,igen!!!!! A 007-es ügynök ott jött velem szembe, rám nézett, mosolygott, én meg azt sem tudtam mit csináljak, majdnem a földbe gyökerezett a lábam. Uhhh!!!! Csajok!!! Isteni a pasi még igy kicsit “mákos” hajjal is. A körülöttem állók látták a döbbenetet az arcomon, de ők is mondták, hogy jól láttam, Ő volt az. Na ez volt életem első nagy álma, és teljesült….. és még nincs vége!!!!! Kellemes délutánt töltöttem ujonnan megismert hazánk fiával, és a héten ismét fogunk találkozni, de most már kicsaltam itteni barátosnémat is, és hármasban fogunk lófrálni, kisétálni az ocean partjára, merthogy ezt még nem is irtam, a sétáló utcától szinte 100 méterre ott az ocean, ahová már fél éve készülök, és ott akarok sétálni a hullámzó vizparton. (sajnos nem kézenfogva valakivel, de majd annak is el jön az ideje)
A következő, amit még érdemes elmesélnem Nektek, az a Szilveszter éjjele volt.
Igaz kaptam egy meghivást egyik internetes partneremtől, de én jobbnak láttam, ha pénzt keresek és nem szórakozom. Igy elvállaltam egy kisebb munkát ahol egyébként is dolgozom. Kisebb társaságnak kellett tálalnom, pakolásznom, mosogatnom, és közben mindenki barátságosan beszélgetgett velem. De a legjobb az egészben az volt, hogy a házigazda tesója egy szakács, aki ott készitette a finom vacsorát, és kiderült, hogy hires embereknek szokott partykon főzőcskézni. Ilyeneknek pl. Pink, Dustin Hoffman, Jimmy Fox, és egy csomó hires sportoló, és még más hirességeknek. Nagyon jól összehaverkodtunk, megigérte, hogy ha már saját lakásban lakom, akkor segit egy-két fogást megtanitani nekem. És mint tudjuk, kapcsolati tőkének sem fog rosszul jönni, főleg a lányom jövőjére nézve. Szóval duplán jól jártam a döntéssel, és a vendégek között is találtam uj barátokra, egy házaspárra, aki közül a férj orosz, és az est folyamán folyamatosan magyar dalokat zongorázott, és többször is kijelentette, hogy ezt az én tiszteletemre adja. Egyszóval jól éreztem magam, és nem is olyan volt, mintha dolgoztam volna. Innen is köszönöm a meghivást a tulajnak.
Ami még nagyon bennem van, és szerettem volna Nektek elmondani, az az ismerkedéseim. Mint tudjátok, továbbra is keresek magamnak valakit, akivel jól érezhetem magam, és nemcsak levelezgetek. Hát gyereket döbbenetes, hogy itt nincsenek rendezett külsejű pasik. Továbbra is csak ápolatlan, büdös, fogat nem mosó pasik akarnak velem találkozni. Teljesen ki vagyok ezen akadva. Egyedül a kis olaszom volt normális ápolt, és kellemes illatú. Most mondjátok meg, miért ilyenek a pasik?! Ezért is örültem a magyar ismerősnek, mert végre olyan férfival találkozhattam, aki adott magára. A legutóbbi pasi, akit a netről szedtem volna fel, a fotókon teljesen normálisnak tűnt, de amikor megjelent, a ruhája tele volt a kutyáinak szőrével, ápolatlan fejjel, egyszerűen gusztustalan volt. Velem van a baj? Csak az ilyen pasiknak jövök be? Mondjátok hogy nem!!!! Nem hiszem el, hogy itt nem lehet megismerkedni egy rendes férfival!!!! Na de ujra jelentkezett a drága olaszom, és most isten igazából megigérte, hogy jön, és egy teljes napot, na meg egy éjszakát el fogunk tölteni. Hát ennek minden részletéről nem fogok tudósitani. Egyébként nem hiszek neki, ha itt lesz jó lesz, ha nem, akkor addig nem nyugszom, amig nem találom meg az igazit (ami szerintem nem létezik).
Mint irtam, megint kimegyünk Santa Mónicára, hátha jön valamelyik hires ember velünk szembe…… és egy ujabb magyar hazánkfiával fogok találkozni, aki remélhetőleg sok jó tanácsot ad az itteni életemhez, és akit szintén egy otthoni ismeretlen ismerősöm ajánlott. Nagyon várom a vasárnapot, még zserbót is sütöttem a magyar ismerősömnek, mert az a kedvence, csak hogy szivesebben kisérgessen minket.
Tehát látjátok, nem vagyok elkeseredve, meg fogom találni, amiért idejöttem, és igenis MEGCSINÁLOM a lányom jövőjét!!!!! És az enyémet is…..
Az idei évre a célom, hogy minél előbb legyen autóm, legyen annyi munkám, hogy egyedül bérelhessek lakást, és a lányom ki tudjon jönni a nyárom, és elkezdhesse az itteni iskolát. Szeptemberben be fogok iratkozni egy ingatlanos suliba, és ebből is tanulni fogok, és ahogy tehetem visszamegyek San Francisco környékénre.
Most elköszönök, majd jelentkezem a jövőhéten, remélem szintén valami kellemes élménnyel leszek gazdagabb.
Köszönöm a figyelmeteket, és akinek nem fáradtság, az irjon ide a blogomba.