Mindenkinek kellemes reggelt, és jó hetet kivánok!
Itt a következő beszámolóm a reggeli kávétokhoz.
Mint igértem, mindenről beszámolok Nektek, igy hát kénytelen vagyok olyanokról is irni, ami engem kellemetlenül érintett.
Ha emlékeztek még, rátértem a pasi keresés fárasztó utjára.
Már az első alkalommal azt gondoltam, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb nője, rám talált a szerelem? Rövid időn belül rá kellett jönnöm, hogy rendesen át lettem vágva. A történet röviden, és mivel tanulságos, csak ezért megosztom Veletek.
Szóval, ezen a nyomulós ismerkedési oldalon megtalált egy pasi, akiről az első napokban azt hittem, a hercegem jött elém. Kaptam egy levelet egy nagyon jóképű emberkétől, miszerint özvegy, kisfiát egyedül neveli, nemzetközi nagy cége van, háza Texasban és L.Aben, és már annyit dolgozott, hogy abba akarja hagyni a munkáját, és csak élni szeretne, akihez engem talált meg. A hülye Tótmari ezt gyorsan el is hitte, és elkezdődött egy hosszú levelezés köztünk. Csak akkor eszméltem fel a rózseszinű köd alól, amikor kitalálta, hogy neki szüksége lenne 250 dollárra ahhoz, hogy a Nigériában végzett munkáját befejezze. Nem is értettem eleinte mit akar, mire rájöttem, hogy egy csaló áldozata lettem. Szerencsére nem küldtem neki semmiféle pénzt, nem adtam meg a "vaskos" bankszámla számomat, és gyorsan lezártam az ügyet, de ettől kezdve már nem tudok bizni senkinben.
Ennek ellenére folytatom a keresést, és levelezgetést, mert mint már irtam, szükség van a kapcsolatokra, és a nyelv gyakorlására is.
El is jött a következő szerencsétlen pasival való találkozásom napja szombaton. Hát ne akarjátok megtudni, hogy mennyire "süketek" az amerikaiak, vagy csak úgy csinálnak.
A következő áldozatom egy fiatal srác lett volna, gondoltam jó lesz barátnak, de szegény még annak sem való. Abban a kellemes kis városban akartam vele találkozni, amit már ismerhettek, és ahonnan ujabb képeket rakok fel hamarosan. Szerintetek milyen dolog egy első randiról 2 órát késni? Na ez volt ami betette a kaput, ezen kivül mire megérkezett, nem szállt ki az autóból, hanem arra várt, hogy majd én odamegyek hozzá. Szörnyű!!!!!! Léteznek még ilyen férfiak? ezek hogy akarnak ismerkedni? Vagy csak annyira sötétek, hogy fogalmuk sincs az udvariasságról? Na tudnék még itt miket irni, de nem akarlak Benneteket fárasztani. Szerencsére hamarosan jöttek értem a munkaadómék, és gyorsan elfelejtettem az esetet. Arra viszont nagyon jó volt, hogy egyedül voltam ebben a kellemes kisvárosban, ahol idegen emberekkel beszélgethettem, oda mentem, ahová akartam, egy-két üzletről csináltam belső fotókat is.
De nemcsak ez történt a héten.
Meg volt az első komoly összeveszésem a munkaadómmal is.
Hétfőn a ház asszonya elutazott a nyaralójukba a Lake Tahoe-hoz. Nekem kellett a vacsorát, ami saláta megcsinálni, de mivel kész volt, csak apróra kellet volna darabolni és összerakni azzal amit még enni akart hozzá, valamint nem értettem mit kellene még csinálni, igy otthagytam az öregnek az egészet kikészitve a konyhába. (majd látjátok az öreget is a fotón hamarosan) Ezt megcsináltam másnap is, mire akkora botrány tört ki, hogy azt hittem azonnal hazaküldenek.
Szerencsére nem kell engem félteni, én is megmondtam a magamét az úrnak, hogy oké, hogy sokmindent megértek, de még nem vagyok tökéletes a nyelvismeretben. Rendesen mérgesen ment mindenki a szobájába. Nem telt bele kb 2 óra, és pizsamában az ajtóm előtt megjelent a házigazda, és bocsánatot kért, valamint elmesélte, hogy majdnem felgyújtotta a házát a piritós sütővel, és jókat nevettünk.
Azóta nagyon jóban van velem, és kifejezetten kedvelnek. Bármit kérhetek, most már a lányom is szóba került, és lehet, hogy hamarosan ő is itt lesz mellettem. (hamarosan a januárra gondolok)
Ma volt az első olyan vasárnap, amikor meghivtak a saját asztalukhoz, és még fotót is csináltattak erről a gépemre.
Összefoglalva a hetemet, minden volt benne, sirás, öröm, szomorúság és happy end....
Tényleg kezdem magam feltalálni, hamarosan amerikai leszek?
A célom ez, és továbbra sem adom fel, mindent megteszek, hogy itt tudjak maradni.
Remélem nem untattam senkit ezzel a hosszú beszámolómmal, de aki nem tud ilyen sokáig kávét inni, az majd elolvassa a munkahelyén két unalmas elintéznivaló között.
Most elköszönök, teszem fel az igért fotókat, és ne felejtsetek el lájkolni...... imádom...... ja és mennyien vagytok?!
És mégegyszer köszönöm a sok szép névnapi üdvözleteket mindenkinek, akinek eszébe jutott, és akinek nem arra sem haragszom, mivel nekem fogalmam sincs, kinek mikor van otthon a névnapja.
Na most már tényleg megyek, kicsit hosszúra sikeredett.....
Puszi mindenkinek: Tótmari, MACA, TOMA, Tomacsek, Nővéred, Keresztanyád (ő tudja kinek szól) és Anyuci