Szóval azt igértem, majdnem 5 hónappal ezelőtt, hogy nem irok többet ide. Egyszerűen nem birtam megállni, hogy ne folytassam a történetem, történetünket.
Most az időrendi sorrendtől eltekintek, mivel annyi minden történt az elmult 5 hónapban, hogy azt feldolgozni kicsit sok időbe kerül. Ezért most a legfrissebbel folytatom, mégpedig a betegségem rövid történetével.
Alighogy a Panka visszautazott, rá egy hétre elkaptam a gyerekektől az infuenzát. Mivel már ilyen történt velem, azonnal tudtam milyen gyógyszert kell beszednem, mit kell tennem, hogy gyorsan elmuljon. Ennek ellenére semmi javulást nem tapasztaltam néhány nap után sem.
Tudnotok kell azt is, hogy a tulajdonosok a nyári nyaralásuk után teljesen megváltoztak velem kapcsolatban. Például régebben, ha elkérezkedtem korábban, délután 4-kor, akkor mindig levontak a fizetésemből fél napot. Ez annak idején nagyon bosszantott, most pedig több alkalommal is kifizették. Voltam már hasonló beteg itt, akkor csak átnéztek rajtam, se gyógyszert nem vettek, se nem kérdezték, hogy esetleg tudnak-e segiteni valamiben. Az akkor nem jutott eszükbe, az sem hogy esetleg szóljanak, délutánonként pihenjek. Na most ha hiszitek, ha nem, lefektettek, gyógyszert vettek, amit nem kellett kifizetnem. Gondolkoztam is mi történhetett, mi ez a nagy változás. Később megtudtam, hogy egyik barátnőjüknek panaszkodtam, és emlitettem azt is, hogy nem érzem jól magam, és ahogy találok egy jobb lehetőséget, azonnal elhagyom őket. Szerintem ez a barátnő szólt az érdekemben, és ugy látszik nem szeretnének elvesziteni.
Na szóval semmiképp sem gyógyultam 4 nap után sem, gondoltam elmegyek a gyógyszertába, és veszek magamnak valami hatásosabb gyógyszert. Hát lehet, hogy nem kellett volna kimozdulnom. Nagyon rosszul érzetem magam már akkor is, ráadásul az utcán 40 fok volt, iszonyú melegem lett, és ahogy bementem a gyógyszertárba,ahol 20 fok volt, rámjött egy roham, amitől annyira izzadtam, hogy folyt a hátamon a viz. Legalább 10 percet voltam bent, és ezerrel jött rám a légkondi, alig vártam, hogy kimenjek, odakint meg ujra a 40 fok. Szerintem ez tette be a kaput. Persze ez nem volt elég nekem. Ez szombati napon történt, és hétfőn elmentem dolgozni, egy lakást takaritani, plusz szerdán és csütörtökön segitkeztem két családnál vacsora vendégeknél. Mindkét alkalommal már nagyon rosszul voltam. Éreztem, hogy hörög a tüdőm, éjjelente fulladoztam. Persze azért a tulajdonos anyukának eszébe se jutott, hogy esetleg orvoshoz vigyen, vagy csak meg emlitse, hogy ingyen is ellátást kaphatok.
Az apuka nem volt itthon 5 napig, és az első nap ahogy megjött, azonnal láta, hogy gond van. Anyuka még aznap este is elvárta volna, hogy a kicsi fiát megfürdessem. Szerencsére apuka elküldött a szobámba pihenni. Érdekes módon, mivel apuka most hallotta először, hogy éjjel mennyire rosszul vagyok, reggel már azzal fogadott az anyuka, hogy talán orvoshoz kellene mennem. Azonnal felhivtam egy ismerőst, aki adott egy kórház cimet, és még az nap délután elvittek a kóház sürgősségi osztályára.
Na ez innen egy másik történet. Ilyen szervezett betegvizsgálatot,ilyen kedves ápolókat, orvosokat az életben nem láttam. Eleve a kórház gyönyörű volt. Tulajdonosnőm felkészitett mit kell mondani, és arra is, hogy sokat kell majd várni. Hát várnom kb 10 percet kellett. Először behivtak egy szobába, ahol megmérték a lázam és a vérnyomásom. Ezután ujra kellett várakozni egy ujabb vizsgálatra, amit egy másik szobában végeztek el. Itt kikérdeztek mindenféléről, bekerültem a gépezetbe, meghallgatták a tüdőm, és onnan azonnal vittek egy harmadik vizsgálóba, ami már a kórházon belül volt. Na itt aztán azonnal elláttak mindennel. Tüdővizsgálat, vérvétel, légpipa, antibiotikum vénásan, percenként jött valaki és csak velem foglalkozott. Kaptam olyan hálóinget, amit a filmekben is lehet látni. Egy zacskóba kellett tennem a ruháimat, listát vettek róla mi van nálam, és várnom kellett az eredményekre. Kb. 5 órakor érkeztem oda, és 7-kor már tudtam, hogy mi a bajom, és azt is, hogy két napig maradnom kell. Tehát egy kemény tüdőgyulladásom volt, ami alatt két héten keresztül keményen dolgoztam. Szerencsére a kórházban azonnal segitettek. Egy teljes napon keresztük kaptam az antibiotikumot vénásan. A két nap alatt annyi vért vettek tőlem, mint még életem során soha. Nem is értettem honnan tudják levenni azt a rengeteget. Éjjel nappal óránként jöttek ellenőrizni vérnyomást mérni, véralvadót beadni. Annyi ember dolgozott velem, hogy megszámolni nem tudnám. Hát itt ha valaki borravalót akarna adni, akkor fogalma se lenne, hogy kinetk adja. Nem is szokás, annyira meg vannak fizetve. Igy hát szerda 5-től péntek 4-ig voltam a kórház lakója. Ja azt még elfelejtettem, hogy itt van a hazamenő betegeknek egy külön várószoba fotelekkel, ahol a papirokra és gyógyszerre kell várni. Hát ide se a lábamon kellett mennem, hanem külön tolószékben vittek oda. Kaptam 4 szem antibiotikumot 4 napra, ami állótal nagyon erős, és ez még segit az utolsó napokban. A gyógyszertából kellett felvennem, na gondoltam fizethetek, de ha hiszitek, ha nem, semmiért nem kellett fizetnem.
Most már itthon vagyok, apuka jött értem, és azóta csak pihenek, na persze most hétvége van. Még holnap is nyugis napom less.
Mit gondoltok mi várt a lakásban két nap után? Jobb ha bele sem gondoltok.Én nem értem az itteni nőket. Uszott a konyha kosztól, a mosatlan edényektől. Nem birtam ki, hogy legalább a konyhát össze ne kapjam. A tulajdonosok elmentek vacsorázni, szerencséjükre elhivtak, de semmi kedvem nem volt hozzá, igy a maradékot ettem. Ahogy Nektek bárki is megköszönte, hogy a kórházból épp hazajövet rendet tettem a konyhába, na nekem is ugy köszönték meg. Nem is érdemes beszélni róla. Most persze uszik minden a lakásban, szóval a hétfői napom nem lesz unalmas.
Ma főztem végre egy csirkehuslevest, édesanyám csigatésztáját hozzá. Isteni volt. Főztem mellé még bolognait is, amit mondanom sem kell a gyerekek nem esznek meg.
Ha már a kajáról irok, meg kell emlitenem, hogy bővült a befogadó készségük. Ugye az első, amit szivesen megesznek, az a töltött paprika. Most már tetszik nekik a csőbensült csirkemellem, igy karfiollal, ezen kivül tepsiben sült csirkecombok krumplival és hagymával is sikeresnek mondható. Csináltam már meggyes pitét, ami igazán jól sikerült, de ahogy Ti ettetek belőle, ők is annyit ettek. A gyerekek még csak meg sem kóstolták, ha ránéztek undorodtak tőle. Hát tudjátok szivem szerint jó pofán csaptam volna mindet.
Ennyire elcseszett gyerekeket még nem láttam. Azt már eldöntöttem, hogy amikor elköszönök tőlük, az anyukának megmondom, hogy mindenképp orvoshoz, szakemberhez kellene vinni a gyerekeket, merthogy ez nem normális, amit az ételell csinálnak.
Azt hiszem igy kezdetnek nem lesz kevés olvasnivalótok.
Ahogy tudok, folyamatosan beszámolok a Panka ittlétéről is.
A kórházi fotókat csak a blogomban láthatjátok, és fogok majd felrakni Pankás képeket is.
Hát ennyi volt a hosszu kihagyásom után az első beszámoló.
Remélem ez is érdekes volt, mint a többi.
Szép hetet Nektek, vigyázzatok magatokra!!!!