2013. április 27.
Szombat délelőtt itt ülök a gép előtt, és eltűnődtem azon, valyon miért is raktam ki az életem egy részét a nyilvánosságnak?!
A válasz egyszerű. Szeretem, ha felfigyelnek rám, ha érdekli az embereket mi van velem, ha elmesélhetek olyan dolgokat, ami nem mindenkivel fordulhat elő.
Az elmult hetekben mivel semmi különös nem történt velem, ezért nem is akartam ide leirni. Pontosabban ami publikus, olyan dolgok nem történtek velem. Egyébként, ha minden szépen alakul, akkor végre elmondham, hogy egyenesben vagyok. Persze ezt csak akkor tehetem meg, ha valóban minden rendben lesz, és hát ez még sok idő. Éppen ezért ugy határoztam, hogy folytatom az irásokat, de mától már csak magamnak. Hogy miért? Egyrészt, mert nem kaptam reakciókat, másrészt meg semmi érdekes nem történt velem, ami miatt minden alkalommal elolvassátok kis naplómat. Ami amugy is érdekes, azt láthatjátok a facebookon fotókkal illusztrálva, és ez éppen elég ahhoz, hogy lássátok élek még, jól vagyok, és éppen merre járok.
Továbbra is elszomorit a helyzet ami otthon van, de csak azt érzem, hogy egy nagyon jó lépés volt a részemről ez a döntés, hogy ide kijöjjek. Itt sincs minden kerités kolbászból, itt is meg kell dolgozni a pénzedért, de itt legalább kifizetnek, az pénzed felét nem az államnak fizeted be, és ha elég eszed van akkor rendes munkával kényelmesen meg tudsz élni. Ugy gondolom a hátralévő életem kis részét itt nagyon szépen fogom eltölteni. Kezd kialakulni bennem a jövő képe, és látom a lehetőségeimet is. Sokminden járt már a fejemben, hogy mit is csinálhatnék, ha a papirjaim rendben lesznek. Mind közül most a legjobban elérhető az ingatlanozás, és mellette használt tárgyak értékesitése, amit felujitottam. Ez most itt elég “menő” dolog, sokan csinálják, de hátha nekem is menne. Aki ismer, az tudja, hogy imádom a lakberendezést, és ez valahogy közel is esik hozzám. A későbbi terveim között van még, hogy aki eladja a házát, sokszor mindenét eladja, és ilyenkor szakemberekhez fordul. Na én ezt szeretném még csinálni, nem csak egy-egy tárgyakat értékesiteni, hanem egy egész kis csapatot felépiteni, akikkel az országot járva segitenék eladni az eladhatatlan tárgyakat jó pénzért. Még nem tudom pontosan ez hogyan fog működni, de időm van, és meg fogom tanulni.
Addig is a legfontosabb, hogy ősszel elindulok egy angol nyelvtanfolyamra, hogy a beszédkészségem jobb legyen. Ez mindenképp fontos számomra, mert csak olyan munkát tudok elképzelni magamnak, ahol a kommunikáció, ja és a szervezés az egyik legfontosabb alapja a keresetemnek. Azt hiszem ez idáig is jól ment, ennek itt is sikerülnie kell. Ezután jön januárban, vagy jövőre, amikor kezdődik az első ingatlanos suli, oda beiratkozni, és elvégezem azt. Persze ahhoz, hogy tudjak dolgozni, és keresni, mint ingatlanos, vagy komoly tartalékomnak kell lenni, vagy mellette még dolgozni kell, amiből a minimális megélhetésemet fenn tudom tartani.
Szóval, mint látjátok, lépésről, lépésre előbbre fogok haladni, jól átgondolom mi a fontosabb, és persze mi az, amit meg is tehetek. Nyilván semmit sem adnak itt sem ingyen, mindenért meg kell harcolni, de itt legalább van értelme.
Panka lányom hamarosan itt lesz. Ennél nagyobb öröm nem is kell most nekem. Még 54 nap, ami soknak tűnik, de ahhoz képest, hogy lassan egy év eltelik mire ujra láthatom, ez a pár nap már semmi. Továbbra is azt látom, hogy ez a világ neki teremt, itt meg van minden számára, amiről álmodott. A mi kis álmodozó családunk végre hazaért?! Megtaláltuk a helyet, ahol békében élhetünk? Igen!!! Hiszem, hogy ez az a hely, ahová mindig is vágytunk.
Még el kell tellnie pár évnek, mire minden simán fog menni, de addig is van mit tanulni, van miből élni, van hol lakni, és az összes lehetőséget még nem is ismerjük.
Sokan mondják, akik itt élnek, hogy már ez az ország sem olyan, mint régen volt. Egyre több a bevándorló mexicói, fekete, és lassan ők lesznek a többségben, ami nekünk fehér embereknek nem lesz kellemes. Lehet, de addig is van még hátra pár 10 év, és utána is lehet dönteni, hogy merre menjen az ember a világban. Amikor két nyelvet beszélsz, a világ kinyilik előtted. Aki csak teheti, tanuljon valamilyen nyelvet, mert azzal saját lehetőségeit bőviti.
Nem tudom, hogy otthon meddig fog tartan ez a rossz állapot, de az biztos, hogy addig nem akarok hazaköltözni, amig ez nem fog megváltozni. Naponta hallgatni a sok negativ dolgot, nekem erre nincs szükségem.
Lassan 9 hónapja vagyok itt. Megszoktam a helyet, az embereket, a szagokat, az itteni életet. Eleinte San Franciscohoz képest itt minden sokkal csunyábbnak, sokkal büdösebbnek tűnt. Igen, ez tényleg igy volt. De hát ott azért a luxus környezetben éltem, amit itt is meg lehet találni, és az itt is nagyon szép. A jelenlegi lakóhelyem, ha Budapesthez hasonlitanám, akkor a 15. kerülettől kifelé menve, kicsit munkás negyed, ahol azért laknak gazdagok is, szinészek is, mindenféle népség. Most már elfogadtam ezt is. A család, akinél lakom, egyre közelebb kerül hozzám. Már a nagyobbik lány, akivel idáig a legtöbb problémám volt, szinte már ő is megváltozott. (vagy csak én látom másként) Már nem zavar annyira, hogy mindent szétdobálnak, hogy élnek, nem akarom megváltoztatni őket, mint az első időkben. A munkám is egyre kevesebb, vagyis ugyanazt csinálom, csak rendszerezettebben, ami következménye, hogy gyorsabban végzek mindennel. Meg van a napi rutin, mikor mit csinálok, melyik nap mi a feladatom, és ez sokat segit abban, hogy kellemesen töltsem a héköznapjaimat.
A hétvégék továbbra is szabadok, igy a szombatokra munkát vállaltam, és jövőhéttől minden vasárnapom lesz csak szabad. Azt a napot viszon tartalmasan fogom eltölteni, kis pihenés, és további ismerkedés a várossal.
Autót szerettem volna venni, mire a Panka kijön, de közben sokkal fontosabb dolgokra kellett a kis megtakaritott pénzem, igy a tervek szerint január lesz a következő időpont, mire vezethetem a saját automat. Akkor ki fog tárulni a világ előttem, és amennyit csak lehet, mindent meg akarok ismerni.
Még azért azt utoljára elmesélném, hogy amikor kint jártam az IKEAban, akkor annyira jó érzés fogott el. Szinte otthon érzetem magam, ugyanazok a termékek, ugyanugy néz ki az épület a felépitése, az étterem. Mint láttátok, kipróbáltam egy tipikus amerikai kaját, ami meg kell mondjam, nagyon izlett. De mint már irtam a facebookon is, ugy éreztem, mintha én lennék otthon, és a körülöttem lévő összes ember csak turista. Nem is értettem miért van itt ennyi külföldi?! Persze gyorsan leesett, hogy a külföldi én vagyok jelenleg, és ők vannak otthon, de ez a tény nem szomoritott el.
Ami még érdekesség volt az elmult időkben, hogy nálunk a kisfiunak szülinapja volt, és hát jöttek a vendégek. Na és ki volt itt a vendégek között? Hát megint egy ismert szinésznő, Jane Smart. Ha beütitek a nevét az internetre, azonnal ismerős lesz a számotokra, kiről beszélek. Csak néztem a csajt, csak néztem, és nem tudtam eldönteni, hogy honnan ismerem. Annyira hülye voltam, (már megint) hogy csak mikor elment, akkor kérdeztem meg a tulajt, hogy ki is ő valójában. Hát azt tudták, hogy szinésznő, de a neve nem esett le senkinek. A csajszi 60 éves, de ugy néz ki, mint aki 40-es éveinek a végén járna, örökbe fogadott egy kinai kislányt, aki most 5 éves, és egy oviba jár a mi kis fiunkkal. Na csak ennyit, hogy itt mennyire természetes, hogy azok az emberek, akiket a tévéből ismerünk, és bámuljuk, csodáljuk, azok a hétköznapjainkban köztünk élnek. Bármikor, bármerre találkozhatunk velük, és szokszor észre sem vesszük, mert hogy ez itt természetes.
Na csak még valami eszembe jutott, amit megosztanék Veletek.
A mult hétvégén dolgoznom kellett itthon, mert a szülők péntektől vasárnapig továbbképzésen voltak. Egész nap, reggel 8-től, este 7-ig tök egyedül voltam a három “ördöggel”. Nem tudom miért, de annyira jól sikerült a hétvége, amitől először rettenesen tartottam. Szótfogadtak, rendesen viselkedtek, szinte minden tökéletes volt. A szombati napon elvittem őket fagyizni, innek 2 perc sétára, és hazafelé menet, pedig megláttak egy garage sale-t, és kikönyörögték, hogy menjünk el oda. Na gondoltam, legalább megnézem én is, hogy milyen ez. Nem volt messze tőlünk, elsétáltunk, a gyerekek élvezték, hogy végre nem a házban vannak bezárva, és hát én is élveztem, hogy kicsit kiszabadulhattunk. A kiárusitás nem volt nagy, viszont megláttam egy fotelt, aminek nem tudtam ellenállni. Nagyon szép formája van, valójában iróasztalhoz való, de nagyon kényelmes kis fotel. Kicsit foglalkozni kell vele, uj huzat, átfestés, de éppen ez az, ami tetszett benne. Végre kipróbálhatom, mit tudok kihozni egy használt butorból. Megvárom vele a Pankát, és együtt fogjuk kitalálni, hogy milyen is legyen a huzata, és lehet, hogy a végén eladom jó pénzért. Szerintetek mennyiért vettem? Nem hiszitek el, kerek 2 dollárba került. Ugye ezt nem lehetett otthagyni?! Majd kiteszem a fotóját a facebookra, kiváncsi vagyok mit szóltok hozzá. Még nem tudom, hogy mennyibe fog kerülni a felujitása, de majd meglátom, hogy érdemes-e eladni, vagy inkább megtartom magamnak.
Na szóval például ilyen dolgokra gondoltam az ingatlanozás mellett, hogy garage saleken keresek olcsó butorokat, tárgyakat, amit később kisebb befektetéssel, és nagy haszonnal el tudok adni. Ki tudja?! Lehet, hogy ez jobban fog működni mint az ingatlan eladás?! Majd kiderül.
Hát ennyi volt mára, pontosabban utoljára. Most komolyan elküszönök mindenkitől, és köszönöm, hogy eddig is figyelemmel kisértétek az életemet. Ha valaki nagyon szeretne tudni rólam, annak megtalálható vagyok a facebookon, vagy fel tudtok venni skypera, ahol az elérhetőségem : tomacsek121
Mindenkinek kivánok kellemes hétvégét, vigyázzatok magatokra, csak pozitivan gondolkozzatok, és lássátok meg a lehetőségeket, amik körülvesznek Benneteket!!!
Még utoljára sok puszi mindenkinek!!!!