Ezt a riportomat 2013. október 21-én irtam. Azóta eltelt két és fél hónap, de nem akartam ujra irni, igy most olvashatjátok, amit akkor gondoltam, ami akkor történt velem:
Annyi minden jár most a fejemben azt sem tudom mit irjak Nektek. Eljött az a nap amire az első pillanattól vágytam, ahogy átléptem az Államok határát. Ülök az ágyamon, üres a ház, sehol egy zaj, sehol egy kiabálás, visitozás, és még Magie, a kutya sem jön be érdeklődni. (soha többé) Azt gondoltam boldog leszek, ha már egyedül lehetek a házban, és szabad emberként élhetem életem. Kicsit most hiányzik mindenki. Tudom ez nem fog sokáig igy maradni, hiszen egy hét mulva beköltözik az uj lakótárs, akivel már barátnőként beszélgetünk, már amikor megértem mit mond. Még gyakorolnom kell rendesen az angolt, mert ő iszonyu gyorsan beszél, és mire összerakom a szavakat, kezdhetem előlről, és közben csak a felét értettem meg. De ennek ellenére ez jó lesz, mert igy jobban rá leszek kényszerülve a tanulásra, és persze tőle is sokat fogok fejlődni.
Mától kezdődik a szabad életem, és a 21 a szerencseszámom. Ez véletlen szerintetek? Márpedig véletlenek nincsenek, és én hiszek a számokban is.
Két hete mást sem csináltam, mint délelőtt összeraktam a lakást, és délután dobozoltam. Drága anyuka több alkalommal megjegyezte, hogy milyen poros minden, persze az már eszébe sem jutott, hogy egy költözés porral, kosszal jár. Ilyen családot még nem láttam. Elköltöznek egy másik államban, ahol uj életet kezdenek, és mindent, de mindent elvittek magukkal. Fogalmatok sincs, hogy miket. Én már réges rég kidobáltam volna, vagy eladtam volna azokat, amiket ő most becsomagoltatott. Egy kész vagyonért szállitják a dolgaikat, ahelyett, hogy selejteztek volna, és a felét legalább eladhatták volna. Nem ők egy alkalommal sem csináltak garage-salet. Minek az?! Inkább fizettek mindenért, hogy minden ócska dolgukat ujra kicsomagolják, és majd ott eladják garage-salen. Hát sok eszük van az biztos.......
Két hete már csak a doboz rengeteg között közlekedtünk. Anyuka annyira nem tudta, hogy mi az övé, és mi nem, hogy olyan tárgyakat is becsomagolt, ami az enyém volt. Szerintetek visszaadta? Vagy esetleg kifizette? NEMMMMM!!!! Az idegtől nem látok, hiába kértem tőle. Sorry Maria, ez volt a válasz. Még szerencse, hogy időben elkezdtem vásárolni magamnak, és mindent eldugdostam, nehogy magáénak érezze.
Tudjátok ma, amikor délben apuka elment kajáért a gyerekeknek, merthogy semmi nem volt már itthon, és a hűtőtől kezdve a mikróig mindent elvittek, nos apuka véletlenül sem kérdezte meg, hogy Te hülye, esetleg neked hozzunk valamit? Bunkó paraszt!!!!! Amikor este elindultak és elköszöntünk, alig tudtam ugy csinálni, hogy szomorú vagyok.
Anyuka megkért, hogy takaritsak ki a költözés után, és fizetett is egy napot, persze mondanom sem kell, hogy egy nap alatt nem lehet kitakaritani egy ekkora házat. Arról meg már nem is beszélek, hogy elvitte a takaritó szereket, seprűt, lapátot,stb. Na most erre mit mondjak?! Vennem kell ujat mindenből.
Nem baj, nem foglalkozunk velük, a lényeg, hogy megszabadultam tőlük.
Na a költözés is érdekes volt. Még nem láttam ilyet. Akkora kamion érkezett, mint amit otthon szoktunk láni, és annak a dupláját képzeljétek el, de nem pótkocsiként, hanem egybe az egészet. Egy lakásnak is megfelelt volna a mérete, olyan óriási volt. Azután külön megjöttek a fizikai munkások, akik elkezdték kihordani azt a rengeteg cuccot, amit 18 év alatt összegyüjtöttek. Minden butort vékony paplannal ujra becsomagoltak, lefóliáztak. Látszott a szakértelmük. Először azt gondoltam pár óra alatt bepakolnak, de annyi kacat volt, hogy több mint hét órán keresztül hordták be a tárgyak, butorokat a kamionba. Annyi kosz maradt a házban, és az udvaron, hogy legalább három heti üres kuka kell, mire mindent kihordok. És közben meg fog érkezni az uj lakótársam is, akinek természetesen szintén lesznek kidobnivaló dolgai.
Hát elkezdődött minden. Vennem kell egy kis naptárat, mert most már annyi helyre kell járnom, hogy lassan nem tudom fejben tartani. A héten kifestik a szobákat, és az enyém homokszinű lesz. Már megvettem a tv-t, és szerencsére az ágyat itt hagyták, igy legalább azt nem kell vennem. Most csak ez van itt, kicsit üres, de előzőleg meg egy butorraktárhoz hasonlitott.
Néhány szót akartam még irni az uj munkahelyemről. Interneten utána tudtok nézni: www.saraslingenier.com Itt láthatjátok az üzlet stilusát, berendezését és a termékeket. Mondanom sem kell, hogy gyönyörű. Mivel már voltam pár napot, igy kezdek belejönni a nevekbe, mit hogy hivnak, és mi hol található. Közben a kolléganővel is megkedveltük egymást, és ettől a héttől kezdve már 4 napot dolgozhatok, sőt decembertől 5 lesz belőle. Nem könnyű eset a tulaj, de egyenlőre kedvel engem is. Annyira, hogy szombaton azt mondta, miért nem költözök hozzá, ott ingyen lakhatnék, heti egy nap kitakaritok, az lenne a szoba ára. Na erre mit lehet mondani?! Annyira nem szimpatikus, hogy azonnal ugornom kellett volna az ajánlatán, és bevallom őszintén, megint rabszolga nem akartam lenni. Tudom a pénz sokat számit, de az igéret ebben az esetben nekem többet ér. És itt sokkal szabadabb lehetek, és a Panka is velem lakhat majd külön saját szobájában. Ugye, hogy ez mindennél többet ér?! Meg tudom keresni a szobám árát, és végre szabadon élhetek itt. Lesz kivel karácsonyozni, lesz kivel kávézgatni, borozgatni, na meg a pasikon nevetni, mivel az uj barátném is az interneten érdeklődik, keres magának valakit. Már látom előre, milyen jókat fogunk szórakozni esténként a kapott leveleken.
Csak tul kell élnem ezt a pár napot, amig minden a helyére kerül, mire a legfontosabb dolgokat megveszem magamnak. Most érzem mennyire hozzászoktam a tv-hez.Ma van a Voice, amit minden alkalommal láttam. És a többi filmek is.Kiváncsi leszek mikortól láthatok tv-t itthon, mert igy az esték egyedül unalmasak. Most a telefonomon kellemes zene megy, igy legalább valami zaj van körülöttem.
Eddig irtam a történetemet az uj életem kezdéséről, és hát nem sokára rá, minden teljesen meg változott.
Az uj életem történetét a következő jelentkezésemkor tudjátok olvasni.
Addig is szép napot mindenkinek, és örülök, hogy itt vagytok nekem az internet segitségével.