Drága Barátaim!
Már nagyon hiányoztatok. Alig vártam, hogy végre leülhessek a gépem elé, és elmeséljem Nektek az elmult hetekben történteket. Merthogy annyi minden történt velem, és annyira jól érzem magam, hogy ezt Nektek is tudni kell.
Ma vasárnap van. A reggelt azzal kezdtem, hogy egy kávéval kimentem a teraszunkra, és leültem a gyönyörű napsütésben a kinti fotelba, és bámultam az óceánt. Isteni érzés volt. Igaz nincs közel hozzánk a tengerpart, de a nagyobb hullámokat innen is jól lehetett látni. Azután arra gondoltam, miért is ne, odakint irok Nektek, de annyira erős volt a nap, hogy nem láttam semmit a gépemen. Ezért most a szobámba vagyok, nyitott ablak mellett, ahonnan a hegyi levegő, és a madarak csicsergése jön be. Keleti tájolásu szobámba most besüt a nap, és a kényelmes, kuckos szobám fényárban fürdik.(Jó nyálas lett mi?! Pedig igy van) Annyira jó végre, hogy van egy szabadnapom, amit ma arra használok, hogy elsősorban mesélek Nektek. A további tervem mára, hogy meglátogatom régi barátnőmet, akinél laktam előzőleg. Tudom kell az a pénz, de egy kis pihenés éppugy kell. Szóval ma irogatok, utána meg vendégségbe megyek. Csodálatos napom lesz.
Már megint nem tudom hol kezdjem, annyi minden forog az agyamban.
Az biztos, hogy több mint egy hónapja lakom a magyar családnál. Az elmult időkben megismerhettük egymást. Az előző jelentkezésemkor még csak egy hete, vagy talán két hete voltam velük. Akkor még minden másként nézett ki. Na nem kell rosszra gondolni, mert továbbra is minden nagyon jó, csak az elmult időkben megismertem a gyerekeket, akik azért nem angyalok, mint előzőleg gondoltam. De erről később.
Gondoltam mára kialakul egy napirendem, és módszeresen ugyanazt csinálhatom. Hát ebben is tévedtem. Itt minden nap más. Inkább azt irnám le, hogy általában egy hetem hogyan zajlik.
A hétfő a nagytakaritás napja. Ilyenkor neki esek a háznak, és amennyire csak tudom, alaposan áttakaritom. Minden nap csinálok valami pluszt, mint például egyszer ablakmosás, máskor szekrény rendezés, vagy hűtőtakaritás. Még nem értem utol magam azzal amit itt szeretnék elérni, de szépen minden kitisztul.
A keddenként a tulajdonos táncstudiójába megyek. Erről már irtam előzőleg is. Nos ezt a szokást nem adtam fel. Szerencsére minden kedd délelőtt a táncstudióba lehetek, ahol 9 órakor kezdődik egy táncóra, amit imádok, és magamon is meglepődtem, hogy szinte végig tudtam csinálni. A tánclépések még nem tökéletesek, de egyre jobban mennek. Ezeket az órákat ugy kell elképzelni, hogy nem tipikus táncot tanulunk, hanem a zumba, a hip-hop, a salsa keverékére mindenféle lépéseket teszünk, és a végére mindenki kurvára kifárad. Ezt követi egy másik óra, ahová szintén bemehetek. Azt ugy jellemezném, hogy a jóga és a masszázs keveréke. Hát ez valami isteni!!!! Imádom!!! Lazitó gyakorlatokat csinálunk, és ehhez felhasználunk két kis gumilabdát is, amit különböző helyeken helyezünk el a hátunk és a padló között, és igy a sulyunktól maszirozza a hátunkat. Ugy kell elképzelni, hogy fekszel a hátadra, a feneked alatt egy gumi tégla, amivel kicsit megemeled magad. A gumilabdákat pedig először a nyakad alá helyezed, és próbálsz mozogni. A sulyodtól pedig olyan érzés, mintha masziroznák a hátadat. A labdát mindig kicsit lejjebb tesszük, igy az egész hátunkat átmozgatja. Na remélem el tudjátok képzelni. Az érzés viszont leirhatatlan. Nekem nagyon bejön. Aztán, amikor az óráknak vége, akkor segitek a sutidóban, ha kell, vagy csak sétálok a környéken, amig a tulajdonos nem végez. Általában 1-2 között érünk haza, ilyenkor már csak annyi időm marad, hogy összekapom a lakást, ha tudok még felmosok gyorsan, mire jönnek a gyerekek, és elkezdek főzni.
A szerdám szintén az alaposabb takaritás napja, mivel előző nap nem jut időm mindenre. Ha tehetem, ilyenkor is csinálok valami mást a szokásos takaritáson kivül.
Csütörtök csak minden második héten teljes. Ez azt jelenti, hogy megtarthattam azt a munkám, ami a butik takaritása. Ezzel is szerencsés vagyok, mert elég közel van, és itt találkozhatok a barátnőmmel, valamint a pár órás takaritásért annyit kapok, mint máshol egy egész napért. Ide általában délután megyek, és a délelőtti időben a házat teszem rendbe. Amikor hazaérek, már csak a szokásos főzés marad hátra.
Péntek a szabadnapom. Milyen jó is lenne, ha szabad lennék!!!! Igaz a családnál nem kell dolgoznom, de ilyenkor megyek a régi két helyemre takaritani. Ezt ugy csinálom, hogy amikor a család reggel elindul az iskolába, én is megyek velük, és az első buszmegállónál kiszállok, és megyek tovább a munkámra. Este pedig amikor megérkezem, szólok az anyukának, hogy jöjjön le értem. Na azért ez a “szólok az anyukának” az első időben kellemetlen volt. Azután megbeszéltük, és láttam is rajta, hogy ez nem gond neki, és bármikor lejön értem, ha otthon van.
Szombat! Iyenkor nem kell korán kellni szerencsére. A hétnek ez a legjobbik része. Ilyenkor a gyerekek is alszanak reggel, nyugis a ház, és amit tudok, azt összepakolok, kávézom, reggelizem. Ha felkelltek, akkor készitek nekik reggelit, ki mit kér, ellátom az állatokat, és amikor elmennek otthonról, akkor ujra rendbe szedek mindent.
Vasárnap ismét egy szabadnap. Ez a mai napig minden alkalommal munkával telt. Ma viszont már megszünt az egyik munkám, igy minden második hetem szabaddá vált. Szerencsére, vagy sajnos, nem is tudom épp a büdöskéjékhez nem kell menjek. Nem hiszitek el, de azon járt a fejem, hogy vissza kellene mondani ezt a munkát, mert oda nem szivesen járok. És persze már megint magától megoldódott a kivánságom. Igy viszont kevesebb pénzt tudok összerakni, ezért most ujra keresek valami melót. Igazából lenne egy, ahová talán minden hónapban egyszer kell mennem, és az pont elég is lenne. Akkor megmaradna minden hónapban egy szabadnap, amikor pihenhetnék. Azt hiszem, ezt a jövőhéten le fogom fixálni.
Tehát mint látjátok, elég szines, vegyes napjaim vannak. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy amikor az anyuka elvitt magával például a gyerekek hockye mérkőzősére, vagy amikor az iskolában a gyerekek előadást csináltak. Mondanom se kell, hogy ezek a dolgok nekem nagyon jól esnek, mert ilyenkor érzem, hogy nem butordarabként kezelnek. Vagy például többször is előfordult, hogy együtt mentünk bevásárolni nemcsak kaját, hanem ruhákat. Ilyenkor mint egy “barátnők” megkérdeztük egymástól, hogy megvegyük-e a kiszemelt ruhadarabot. Tudjátok ezek a pillanatok teszik kerekebbé az itt létemet, ezektől a percektől érzem magam sokkal jobban, ezektől a kirándulásoktól nem érzem munkának, amit csinálok, hanem olyan, mintha a saját családomat kellene ellátni. Ugye értitek mire gondolok? Emlékeztek az első helyemre? Még San Francisco környékén. Ott szintén nagyon rendesek voltak velem, vittek mindenhová, királynőként éreztem magam, de azért ott modern rabszolga voltam. Na ez itt nincs!!!! Komolyan, olyan, mintha mindig is itt éltem volna, mintha hozzájuk tartoznék. Például az előző családnál alig vártam, hogy becsukjam magam után a szobám ajtaját, itt meg észre sem veszem, hogy még mindig velük vagyok, és már elmult este 10 óra. Hihetetlen!!!!
Akkor itt van a közlekedés. Erről már irtam az előző riportomban. Addig nincs is semmi gond, amig az anyuka le tud vinni a hegyről. Volt egy nap, amikor nem ért haza, és gyalog kellett elhagynom a házat. 40 percet sétáltam lefelé, és most senki nem állt meg felvenni, nem futottam, mégis lett egy kis izomlázam. Akkor itt volt a Marathon futás. Mult vasárnap történt, hogy mennem kellett volna dolgozni, de a buszok nem indultak, merthogy pont ott lakunk, ahol a Marathonnak mennie kellett. Anyuka levitt 1 órakor a buszmegállóba, és gondoltam hamarosan megérkezik az első busz. Aha!!!!! Ahogy az hozzátok elérkezett, az ugy jött a buszmegállóba is. Szóval fél órás várakozás után ugy döntöttem nem várok tovább, elindultam gyalog a következő átszállásig. Busszal ez az ut 15 perc. Gyalog?!!!! 70 perc volt.... Rohadtul kifáradtam, ruhadtul leégtem, de eljutottam a munkámhoz. Azután eljött az este, hogy hazabuszozzak. Na ez sem ment könnyen. Az első busszal még nem is volt problémám, mivel szinte azonnal jött, ahogy a buszmegállóhoz értem. Utána kellett volna átszállni egy másikra, ami az internet szerint hamarosan érkezett volna. Igen ám, de ez a Marathon napja volt. Semmi nem ugy közlekedett, ahogy elő volt irva. Egy kereszteződésnél kellett volna a busznak befordulni a buszmegállóba, de egyszerűen hiába vártam, semmi nem jött. Kezdett gyanus lenni, de mivel még egy másik hölgy is várakozott, gondoltam előbb utóbb csak megérkezik. És nem érkezett. Amikor már eltelt másfél óra, és az internet szerint ismét jönnie kellett volna a busznak, akkor gondoltam kimegyek a sarokra, ahonnan jobban be lehetett látni az utat, hogy megnézzem jön-e már. És na mit látok? Végre jön a busz. A busz valóban jött, de senki nem tudná megmondani miért, nem fordult be a megállójába, hanem egyszerűen továbbment egyenesen. Na akkor azt hittem nem jól látok. Ez már este 9 után történt, és a következő busznak egy óra mulva kellett volna érkeznie az internet szerint. Szóval ugy döntöttem jöhet a taxi. A hölgy nem akart hinni nekem, szerinte ki kellene irják, ha változás van (szerintem is), de valahogy elfelejtették. Aztán mondtam neki, hogy én hová megyek, és meddig mehetnénk együtt, és igy megusztam a hazamenetelt 15 dollárból, és végre hazaértem.
Szóval mindenképp kell az autó. Ha ügyes leszek, és nem költök, akkor a hónap végére meg tudom venni az első autómat idekint.
Azután itt volt az Oscar dijkiosztó. Nem is tudtam, hogy a gála után a környékünkön fognak hemzsegni a hirességek. Itt van néhány kurva jó étterem, ahová after partizni járnak. Mi pont elmentünk kicsit vásárolgatni, és miattuk kerülni kellett, mert már minden utat lezártak akkor. Az anyuka sorra mutogatta, melyik étterembe fognak jönni a hirességek, de már messziről lehetett látni, hogy hol fognak vacsizni, mert a sok paparazzi, és érdeklődő, nézelődő tömeg körbevette az éttermeket. Nekem ez is nagyon érdekes volt, sőt elmentünk az az étterem előtt, ahonnan a tévés közvetités is ment, és lehetett látni a bemondó csajt már délután estélyibe öltözve. Jövőre ezeket már a Pankával fogjuk együtt nézni, hátha kifogunk pár hirességet. Azután meg pár év mulva a Pankát fogják bámulni, és én fogok mellette viritani, mint boldog anyuka. Igy lesz!!!
Jaj van még pár sztorim, nem is tudom melyikkel kezdjem.
Magam sem hiszem el, de amikor otthonról el kell mennem dolgozni, akkor minden alkalommal a Madonna háza előtt kell a buszra várnom. Ezt is az anyukától tudom. A ház óriási, két bejárata van, az egyiken a vendégek mehetnek be, a másikon a személyzet. A házat nem nagyon lehet látni, mert két sor narancsfa takarja el. Most már a Tom Cruise házát is tudom hol van. De sok hiresség lakhat itt, mert gyakran lehet látni turista buszokat, amelyek az ismert szinészek házait mutogatják.
Most mesélek a gyerekekről egy kicsit
Az édes, aranyos kölykökben, azért ott lakozik a kisördög, és esténként szeret előbujni. Szokott történni, hogy esténként, amikor egyedül vagyok velük, egyszerűen nem akarnak lefeküdni. Eleinte próbáltam szép szóval rávenni őket, de nem volt hatásos. Azután kicsit erélyesebben, azt meg élvezték, hogy ideges lettem. Még fakanalat is elő kellett vennem, igaz nem bántottam őket, de a butorra ütve elég kellemetlen hangja volt. Mára már rájöttem, hogy jobb, ha hagyom őket egy kicsit, és elveszem a telefonjukat, vagy a távirányitót, és igy hamarabb be tudom őket terelni a szobájukba. Az egyik alkalommal a nagyobbik fiu nem akart az istennek sem együttműködni velem, ezért kinomban már nem tudtam mit kezdjek vele, leöntöttem egy pohár hidegvizzel. És működött!!!!
Azután egy másik alkalommal, amikor a lakásban skatebordoztak annak ellenére, hogy meg lett tiltva, fogtam a kisebbik fiu skatebordját és kidobtam a házból. Azért csak az övét, mert csak ő használta, és már kétszer is a bokámnak ment, és direkt levert az asztalról egy poharat. Na nem olyan helyre dobtam, ahonnan nem lehet visszahozni, csak a kukatároló mellett van egy ároknyi mélység, és oda. Ugye mondanom sem kell, hogy először nem hitte el a kis betyár, hogy meg fogom tenni. Tévedett!! Utána szóba sem akart állni velem, azt mondta, hogy utál, és menjek el, ne maradjak a házban. Hát akkor azért kicsit megijjedtem, hogy az anyuka mit fog erre reagálni, de annyira jó fej volt, hogy nem csinált ügyet belőle, és reggelre azért lenyugodtak a kedélyek.
Egy másik alkalommal, nem sokkkal később, ujból ment a skatebordozás a házban a tilalom ellenére. Gondoltam ismét eldugom. Na ebből is harag lett, mert mentek volna kirándulni, ahová vinni akarták a skatebordokat. Mielőtt indultak volna, azért megmondtam nekik, hogy merre lehet, de ők lazaságból nem akarták megkeresni, és inkább rám verték a balhét, hogy én nem adtam nekik vissza, és miattam nem vitték magukkal. Itt is rendes volt az anyuka, mellém állt, és a kisebbik fiu, a kedvencem estére megint nem beszélt velem.
Persze mára már lecsitultak a kedélyek, és tudják, hogy amit mondok, azt be is tartom. Kezdjük egymást megismerni, elfogadni, de az tulzás, hogy mindent szónélkül megcsinálnának. Fog ez még javulni. Azért ugy érzem szeretnek, ja és folyamatosan hasonlitanak össze az előttem lévő házvezetővel.
Már nem szeretnék sokat irni, de mindenképp meg akarom örökiteni a földrengéssel kapcsolatos élményemet.
Ez hétfő hajnalban történt. Igen már több napja irom a kis beszámolómat, és azalatt is történt érdekesség. Igazából nekem ez volt az első valós találkozásom a földrengéssel.
Első alkalommal fogalmam se volt, hogy most mi történik. Már két napja hajnalban hallottam hasonló hangokat, de azok sokkal halkabbak voltak, és mivel el volt romolva a lefolyó vezetékünk, azt gondoltam a hangok onnan jönnek. Ma már tudom, hogy azok is a földrengés előjelei voltak. Ezt szerintem nem sokan hallották, gondolom itt az ilyen kisebb mozgásokra már immunisak az emberek. Ez a 4,4 erősségű földrengés azért nem volt kicsi. Éreztem ahogy az ágyam remeg, és a ház alól erős morajlás hallatszott. Szerencsére nem történt sokáig, talán fél perc se volt, igy senkinek nem esett semmi baja. Nálunk a fiuk végig aludták, csak a kislány és az anyja ébredt fel, és ők azért féltek. Talán a következőnél már én is félni fogok. Egyébként most értettem meg az amerikai barátnőmet, miért van neki a házban is, és a kocsijában is tulélő csomag. Ő már több földrengésen tul van, és itt volt, amikor az a nagyon nagy történt, és egy hétig se viz, se villany nem volt, élelmiszerhez is alig jutottak.
Azt hiszem elég volt egyenlőre, bár tudnék még miről irni. Most elhatároztam, hogy esténként egy-egy szóval, vagy mondattal jegyzetelek, hogy ne maradjatok ki semmiből.
Elköszönök, legyen szép napotok, olvassatok, és aki teheti a lap alján lájkolja, ha tetszik neki. Aki akarja meg is oszthatja ismerősei között.
Örülnék, ha minnél többen reagálnátok az irásaimra.
Jó olvasást, kellemes kávézást hozzá!!!