Sziasztok!
Ismét jelentkezem a gyönyörű Diabloból.
Ma kaptam egy kedves felszólitást egyik aranyos barátnőmtől, miszerint nem tudott mit olvasni a reggeli kávéjához.
Hát most kicsit megkésve, de még reggelre, irok pár sort az elmult napjaimról, ami szintén kellemesen telt el.
A mult héten mint azt emlitettem, mentünk a házigazdámék nyaralójába, Lake Tahoeba.
Nos szombaton indultunk,kicsit hosszúra sikeredett az utazás. Éppen hosszú hétvége volt az amerikai embereknek, és csak kedden kellett dolgozniuk, valamint ez volt az utolsó hétvége az iskolásoknak is. Ez azt jelenti, hogy a család is most kezdi az iskolát, mert a gyerekek nem gyalog járnak suliba, hanem a szülők viszik őket. Szóval nagyon hosszú ut volt, legalább 5 órát utaztunk, de közben azért megálltunk egy klassz kis városkában, amiről szintén csináltam pár fotót.
De ez semmi ahhoz képest, amilyen látvány fogadott a tóhoz közeledve. Sajnos a fotók nem adják ugy át az érzést, amit ott láttam. Hatalmas hegyek között, szerpentinen mentünk, és egyik hegy mögött előbukkant a másik, egyik tele öreg hatalmas fenyőkkel, a másik hatalmas sziklákkal, a következőn az erdőtűz nyoma látszik.... nagyon érdekes és felemelő látvány volt. Némelyik fotón látszik, ahogy megpillantottam először a tavat. Lassan, és későn érkeztünk meg, igy nem sokat láttam a városból. Igyekeztem rendet tenni, kitakaritani a nyaralójukat, ami szerencsére jóval kisebb mint a házuk, de annál koszosabb volt. Csak másnap ebéd után végeztem, de közben a háziasszony már annyira meg akarta mutatni a várost, hogy fél órával a takaritás befejezése előtt elcsalt város és tó nézésére.
Hát valami álom!!!!!!
Hasonlit méretileg a Balatonunkhoz, de a környezet az más. Mindenhol szép házak, kedves emberek, mindenki csak pihen, és a tópartja pedig tiszta!!!!!!
Autóval bejártuk az egész várost, mert sajnos nem volt több időnk, és sikerült is eltévedni :) Házigazdám próbálta kikerülni a csúcsforgalmat, de annyira bekeveredtünk a várost elkerülő részébe, hogy még a GPS sem tudta merre vagyunk. Szerinte is eltévedtünk, és olyan hely nem létezik a térképen ahol mi akkor éppen jártunk. Fél órás bóklászás után egy helybéli segitett vissza a helyes útra, persze ahonnan jöttünk, és semmit sem spóroltunk a kerülgetéssel, sőt, még később értünk vissza a nyaralóba.
Nagyon örültem, hogy valaha eljutottam ide, és háziasszonyom megigérte, hogy legközelebb több időt töltünk itt, akkor több dolgot is láthatok. Ja és életemben először jártam Casinoban :))
Nem játszottam, mert spórolni kell a Panni utazására, de hatalmas volt. Ennyi csunya embert egy helyen még nem láttam. Egy ember sem tűnt gazdagnak, de mindenki játszott valamin. Ott ebédeltünk a szállóban, majd a fotón lehet látni.
A visszafelé utunk is fantasztikus volt, és vissza már csak 3 óra kellett, és haza is értünk.
Ma csak pihentem, semmi dolgom nem volt, és elmentem este sétálni, megnéztem azokat a részeket, amiket még nem láttam. Hát innen is lesz néhány csoda, amit látnotok kell!!!!
Ahogy hazafelé jöttem, egészen beszürküt, és az egyik sarkon azt hittem, ott halok meg. Az egyik ház bokor keritése mögül elém ugrott egy állat, amiről első percben fogalmam sem volt, hogy mi az, mire észhez tértem rájöttem, hogy csak egy őzike. És ahogy utána néztem, mi is ez az állat, vagy 4-5 őzikét pillantottam meg, ahogy a tuloldalon legelésztek.
Elképesztő milyen nyugi és csend van itt a környéken, csak a tücskök ciripelnek, és néha egy-egy baglyot lehet hallani.
Hát ennyit szerettem volna elmesélni, kicsit hosszura sikeredett, de a képek szerintem kárpótolják az olvasást.
És különben is kávét csak lassan lehet inni :)))
Mindenkinek nagyon kellemes napot kivánok, vigyázzatok magatokra, és ha valami ismét történik velem, újból jelentkezem!!
Puszi mindenkinek: Toma, Tomacsek (Andikámnak, bár nem tudom, hogy ő olvassa-e az üzeneteimet?!), Tótmari, és persze a Drága Egyetlen Gyönyörű Kicsi Lányomnak Anyuci :))))