Na hát lassan irónő válik belőlem…… (elég lassan)
Azt hiszem most nem sokat fogok irni, csak egy-két emlitésre méltó dolog történt.
Először is egy gyerek nevelési tanácsadás a hisztis gyerekek anyukájának. A kis kedvencemről irnék, aki áprilisban lesz 4 éves. Ehhez képest jó magasra nőtt már most is, akár 5-6 évesnek is lehetne mondani. Vele vagyok a legtöbbet, amiről már irtam Nektek. Reggelente a legnehezebb bánni vele. Édesanyja elviszi a lányokat suliba, és mire visszaér, az kb egy óra, azalatt nekem fel kell öltöztetnem a kisördögöt, és a fogát is megmosni. Na ez az utóbbi a legnehezebb. Mint legtöbb gyerek, ő sem szivesen csinálja. Hetekig nem tudtam mit kezdjek vele, hogy készen legyek. Az anyja természetesen tudja már kezelni, és jobban tud vele bánni mint én, mégiscsak az anyja. Na hát a héten megtanultam egy titkos jelszót: “hidegviz” csak ennyit mondok, és a kisördög sirva, de kénytelen fogat mosni. Hogy is jött ez a vizes dolog? Emlékszem, amikor az én lányom is elég kicsi volt, talán még kisebb is mint ő, és gyakran jöttek a “hiszti” rohamok, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Egy barátnőm, vagy kolléganőm, vagy már nem emlékszem ki volt az, emlitette, hogy egy kis pohárban kevés hideg vizzel hirtelen szembe kell önteni a rosszalkodó csemetét, akkor azonnal hajlandó mindent megcsinálni. A lányomnál nem emlékszem ez mennyire jött be, de itt most hatásos. Első alkalommal a fürdőszobában kapta szegénykém hirtelen a pofijába, akkor azonnal tudott fogatmosni. Második alkalommal a szokásos buvó helyére bujt, az ágy alá. Na onnan kiszedni sem egy könnyű dolog. Idáig ez csak ugy sikerült, ha tényleg ki is akart jönni. Én meg ha akarnék, sem tudnék utána bujni, mert annyira alacsony, hogy csak az ő kis feje fér be. Gondoltam majd parfissal kitolom a másik oldalra, ami első körben nem tettszett neki, igy inkább kijött magától. Második alkalommal már nem érdekelte, csinálhattam bármit, az istennek sem akart kimászni az ágy alól és fogatmosni. Ekkor jött az ötlet, hogy megemlitem ujra a hidegvizet. Szegénykém azt gondolta, hogy az ágy alatt van a legnagyobb biztonságban. Hát tévedett. Én szóltam neki, hogy jön a hidegviz, de nem hitte el, és sikerült ugy eltalálnom, hogy pont a pici fejét érte el. A sokktól azt sem tudta, milyen gyorsan másszon ki, és azonnal elkezdett fogatmosni. Ettől a naptól kezdve nincs gondom vele. Ha jön a “megmakacsolommagam” csak annyit kell mondanom hidegviz és máris kezes báránnyá alakul. Ajánlom azoknak a szülőknek, akiknek kis gyerekük van, és sehogyan sem boldogulnak vele bizonyos esetekben. A lényeg, hogy hirtelen érje, és egy-két alakalom után már elég csak mondani, vagy elég, ha látja a kezedben a poharat.
A másik emléitésre méltó, a főnökasszonyom beszólása. Kicsit váratlanul ért, és nem is értettem a dolgot, de nincs lehetőségem visszapofázni, igy inkább ráhagytam. Történt ugyanis, hogy pár napja délelőttönként nem tudok beszélni a lányommal skypon, mert ha elmegy itthonról, akkor kikapcsolja. Szerinte, amikor vele beszélgetek, akkor nem dolgozom, vagyis az agyam nem ott jár, ahol kellene. Ilyenkor ugyanis mást sem kell csinálnom, mint 12-re az emeletet rendbe tenni, ami abból áll, hogy beágyazok a két hálóban, összeszedek mindent ami nem oda tartozik, felsepregetek (mert porszivónk nincs használható) felmosok, kitakaritom a két fürdőt. Na ezeket simán meg tudnám csinálni délelőttönként, ha csak ezt kellene csinálni, de valami mindig van közben, és általában 10-kor tudom kezdeni, mert addig a kicsi itthon van. A másik, hogy heti két alkalommal alaposabban csinálok mindent, mert hétvégén mint már irtam diliház van itt. Hétfőm az tragikus, plusz akkor ágynemű csere, ruhák mosása, és a konyha is rettenetes ilyenkor. A másik nagyobb takaritási napom a csütörtök, mert pénteken már a kicsi egész nap velem van, és olyankor alig tudok bármit is elvégezni, örülök, ha a mosással végzek időben.
A letolás is egy ilyen csütörtöki napon történt, amikor sikerült a lányommal kb fél órát beszélnem, miközben dolgoztam. Nem szoktam neki mondani, hogy mikor mit csinálok, mert nem kell beszámolnom, de ezen a napon még a lányok ruháit is ujra át kellett rendeznem, mert már nem lehetett ismét megtalálni mindent. Erről azért nem számoltam be neki, de ez egy kicsit több időbe telt mint egy sima takaritási nap. Ráadásul elvárta, hogy a vacsorát, amit elkezdett főzni, figyeljem, miközben a gyerekeket fürdettem. Mondanom sem kell, hogy én voltama hibás, amiért leégett a hus, pedig nem szólt, hogy segitsek arra is figyelni, meg ő küldött el közben a gyerekeket fürdetni. Szóval iszonyúan szét van esve a nő, és hiába szeretnék mindenhol megfelelni, nem tudok elég jó lenni nekik. Ezért is irtam ki a FB-ra, hogy tele van a hócipőm, és alig, hogy kiirtam, (ez este volt már) utána bejött a szobámba, és megköszönte a napi munkámat. Na most erre mit lehet mondani?! Most akkor ezzel bocsánatot akart kérni, vagy rájött, hogy többet vár el tőlem, mint amennyit el lehet végezni egy nap? Vagy csak az zavarta, hogy beszélgetek a lányommal? Nem tudom….. Próbálok tökéletes lenni, de mindig kitalál valamit, ami már sok. Néha olyan fáradt vagyok estére, hogy leülök az ágyamra, és ülve elalszom. A kezeim már nem érzem, szinte nincs is erő bennük. És nem hajlandók egy normális porszivót venni, ami kb 90 dolcsi. Szerintük nincs rá szükség, mert nincs sok szőnyeg és a seprűvel is ugyanolyan tiszta tud lenni minden. Hát belefáradtam, és veszek magamnak egyet, csakhogy megkönnyitsem a munkámat.
Takaritok, mosok, főzök, a három gyerekre vigyázok, fürdetem őket, elpakolom a ruháikat, játékaikat, ablakot mosok, rendbe teszem a lakás elmaradt részeit, pl. falat mosok, vagy a falszegélyeket mosom le, vasalok…. Mindenre figyelnem kell, és ha nem találnak valamit, mindig hozzám jönnek, de mindent ők pakolnak el, és nem emlékeznek rá. Na most kicsit besokaltam, azért irtam le, de azért ne gondoljátok, hogy el vagyok keseredve. Ennek ellenére sokkal jobb itt lenni, mint az első helyemen, ahol tényleg szinte a tenyerükön hordtak. Itt mindig van mit csinálni, unatkozni sincs időm.
Remélem addig maradhatok, amig ennél jobbat nem találok. Április végére meg lesz az autóm, és utána tudok találni másik munkát is, akár jobbat is. És szeptemberben elkezdek tanulni valamit, ha más nem jut eszembe, akkor marad az ingatlanozás, amit annyira szerettem csinálni, és januártól már ingatlanozni fogok. Úgy lesz!!!!!
Azoknak, akik rendszeresen olvasnak, és szeretnek főzni, két receptem küldök, amit kedvenc munkaadóm csinált a héten.
Az első az, amit leégetett (szerinte miattam), de ennek ellenére nagyon finom lett.
Sertés szűzérméből készült, amit vékony szeletekre felszeletelt. Ezt besózta, és öntött rá Wochester szószt (nem tudom, hogy helyesen irtam-e), majd hagyta állni kb 1,5 órát a hűtőben, fóliával lefedve. Ezután kevés oliva olajon hirtelen megsütötte a californiai piros paprikát és vöröshagymát, amiket vékony hosszú csikokra vágott. Amikor kicsit megpuhult, kivette őket egy tányérba, és ebbe az olajba kezdte sütni a husokat. Amikor már elég puha volt (nálunk amikor már leégett) akkor öntött rá egy 2,5 dl paradicsomlevet, ami sűrűbb az ihatónál de higabb a paradicsom pürénél, valamint csirkeleves levét, ami szintén 2,5 dl. Ezt lehet helyettesiteni otthon akár husleves kockával és vizzel, akár vegetával és vizzel, valamint 1 dl fehér borral nyakon öntötte az egészet. Menet közben vissza tette a paprikát és hagymát, és konzerv gombát is rakott a tetejére. Mindezt hagyta összefőni, és amikor már elég sűrű volt a lé, olyan mint a pörkölté, akkor készült el. Ők mindent rizzsel esznek, de szerintem tésztával, vagy krumplival is nagyon finom kaja.
A másik, amit szintén nagyon finom lehetett volna, ha hallgat rám, és nem sózza agyon, az az alábbi módon készült el:
Csirke combokat besózni, hirtelen megsütni kevés olajon, annyira kevésen, hogy szinte nem is látni az edény aljában. Ezt majdnem addig sütni, amig puhára nem sül, és kap egy kis világos barna kérget. Ezután jöhet a Wochester szósz ismét, amivel nyakon öntötte, szintén jött bele 2,5 dl csirkeleveslé. (Ezt itt készen, konzervben lehet kapni, mint mindent a kezed alá készen kaphatsz)Hat csirkecombból készült, és ehhez 8 krumplit feldarabolt, mint ahogy a paprikás krumplihoz szoktuk adni, hosszukásra vágva. Na ezt sózta el piszkosul, hiába szóltam neki, hogy sok lesz, szóval óvatosan a sóval. Ezt összefőzte, és kész is volt a vacsora.
Meg kell mondanom, ez is egy olyan hét volt, amikor vérge normálisan lehetett volna enni, ha nem sózza,vagy égeti el a kaját. Ennek ellenére minden elfogyott.
Hát ugy látom, csak sikerült most is eleget irnom, és itt mindjárt éjfél, igy gyorsan feltöltöm a blogomba, és olvashatjátok, a recepteket pedig ki lehet próbálni, esetleg bőviteni saját ötletekkel.
Kellemes hetet mindenkinek, maradjatok továbbra is velem, puszilok mindenkit!!!!