Ma vasárnap este van, és éppen a Grammy dijkiosztót nézem, és közben eszembe jutott néhány gondolat, amit szeretnék megosztani Veletek.
Először is, ma amikor kinéztem az ablakon döbbenten vettem észre, hogy nálunk megérkezett a tavasz. Virágba borultak a gyümölcsfák, otthon meg ezerrel havazik. Azért ne legyetek féltékenyek, én meg havat nem látok… Gyönyörű minden, majd ha már tudok rendesen menni, akkor készitek fotókat róla.
A hét negativ hirét már hallottátok. Sajnos kiment a bokám, és gondolom sokan kiváncsiak lennétek rá hogyan történt. Néhány már tudják, akik megkérdeztek, de gondoltam nem árt, ha elmesélem rövid kis történetét.
Csütörtök este történt, most már három napja. Éppen megfürdettem a két kis ördögfiókát, és a középső lány lett kész (mint mindig) elsőként, és hát őt már el lehet engedni, hogy egyedül vegye fel a pizsamáját. Ezalatt én az emeleten befejeztem a kicsi fürdetését, és már a pizsi is rajta volt, amikor a középső sirva szaladt fel, tele a teste vastagon bekenve testápolóval, még a szemét sem lehetett látni. Persze a nagobbik lány csinálta jópofaságból. Szegénynek mindenképp fel kell hivnia a figyelmet magára. Annyira mérges lettem rá, hogy lerohantam a lépcsőn, és a lépcső aljánál már járólap van, amit szintén jópofaságból bekent. Gondolom innen már nem kell magyaráznom mi történt, amikor a lábam megérintette a padlót. Akkor azt hittem, hogy el is tört. A kis piszok fel sem fogta, hogy mit csinált. Az anyja meg ahelyett, hogy jól elkapta volna a gabancát, csak annyit mondott “gyerek”. Mozdulni nem birtam a fájdalomtól. Arról nem is beszélve, hogy ha nem dolgozom, nem fizetnek. Szóval állati rosszul esett a történet, de most már nem tudok mit csinálni. Holnap hétfő, és dolgoznom kell. A lakás olyan, mintha keresztül ment volna rajta egy hurrikán. Ezeknek a hétvégén bármit lehet csinálni. Még nem tudom hogyan fogok takaritani, amivel délután háromra kész kell legyek, mert akkorra jönnek meg a lányok a suliból.
Az elmult napokban mindenkitől kaptam segitséget mit csináljak a lábammal, remélem elég hatásos lesz, mind kipróbáltam. Jegeltem, ecetes vizbe mártott törölközővel borogattam. Kaptam valamilyen gyógyszert az itteniektől, meg fáslit, amit még nem tudom hogyan jó használni, mert ha felteszem nem kering a vér a lábamban. Talán holnapra megtanulom…..
A hétvégén a kisördögök nem sokat jöttek be hozzám, de ma este azért mind a három elköszönt. A kicsi kezdte, én egyszerűen elolvadtam tőle. Már szombat reggel is egyedül ő volt,aki jó reggelt kivánt, és ma is bejött jó estét kivánni …. Magától. Látszik, hogy vele vagyok a legtöbbet. De bejött a középső is, persze ő is először elköszönni jött, és utána gyorsan behozta a kis szőrmók cicáját, ami pont olyan mint ő. Megmutatta mit kapott a hétvégén, és megkért, hogy hagy aludjon a kis cicája a szobámban, és vigyázzak rá, valamint ha éhes, adjak neki enni. Most itt fekszik mellettem egy dobozban megágyazva neki, és ha ránézek a kis piszok jut eszembe. Imádni való kölykök annak ellenére, hogy iszonyú elevenek. A nagylány is feltűnően többet keres meg, mint az elején. Egyre többet beszélget velem, és kezd kinyilni.
Neki sajnos sok problémája van, amin remélem tudok majd segiteni. A legnagyobb, hogy utál enni, és kevés olyan ennivaló van, amit elfogyaszt. A másik a tanulás. Nehezen megy neki, és én még nem tudok ebben segiteni , de most rájöttem mivel tudom rávenni, ha sikerült, majd irok róla. De ha van valami ötlet valakinek, akkor szivesen fogadom. A másik legnagyobb problémája, hogy ő a legnagyobb, és rá kevés figyelem szorul. Olyannal próbálja felhivni magára a figyelmet, hogy ugyanugy csinál, mint a kicsik. Vagy kutya, vagy macska, és négykézláb közlekedik a lakásban ugatva, vagy nyávogva. Szerintem ez már egy 8 éves lánytól szokatlan. Ezen kivül játszani csak ugy tud, hogy mindent dobál, és visitozik hozzá. Folyamatosan filmet forgat a telefonjával, és olyan filmeket néz egyfolytában az interneten, amit hasonló gyerekek csináltak a játékaikkal. Ez lenne még a legkisebb baj, de itt is inkább durva játékokat játszik velük, dobálja, kiabál velük. A kicsik meg persze utánozzák a nagyot. Na ennyit a nevelési feladatomról. Jól fel van adva. És ha a szülők még partnerek is lennének a nevelésben, akkor még lehetne is kezdeni velük valamit.
Az anyuka szerint semmi gond nincs a lányával, ő ezt jól tudja, mivel ő is gyerekekre vigyázott fiatal korában. Akajára pedig a válasza az volt, hogy inkább tanuljam meg a szörnyű kajákat, amiket ő csinál, minthogy a normális ételhez szoktassam őket. Most mondjátok meg mit lehet ilyenkor tenni?! Az jutott eszembe, hogy megpróbálom rávenni az anyukát, hogy a nálam lévő szakácskönyvből próbáljunk nekik egészséges kajákat adni, talán igy sem az övét, sem az enyémet nem főzve, a kettő között meg lehetne szoktatni a kicsiket a normális ételre.
Közben a hét elején a nagyi is gyorsan elhagyott minket. Szerintem neki is sok volt, amit itt látott, mert a vérnyomása nem akart lemenni, és a gyógyszere már nem volt elég erős. Hát megértem szegényt…….
Ennek ellenére még mindig szeretek itt lenni. Szeretem a kihivásokat, pedig ma kaptam egy másik ajánlatot, amit ugyan meg fogok nézni, de nem hiszem, hogy cserben hagynám a családot. Szóval feladatom az van. A lányom azt szokta mondani, hogy olyan, mint az a sorozat, amikor a Nanny megy a családokhoz megtanitani a szülőket hogyan neveljék a gyerekeket, na meg néha a takaritós sorozat is bejön a képbe, bár itt azért kosz nincs, csak rendetlenség. ….. de abból van bőven.
Na mára ennyi. Lassan a Grammynek is vége, ami szerintem fantasztikus és látványos. Ha tehetitek nézzétek meg.
Kellemes hetet mindenkinek, vigyázzatok magatokra, és egymásra……
Jó kávézást az olvasás mellé!!!!