A szokásos hétfő este, old boys kártyáznak…
Én meg Rátok gondolok, miközben Michael Bubble énekel a Voicban…… istenem……. Imádom!!!!!!!
Na de elég az érzelmekből.
Hát ide nem jött a Mikulás. Ez az első olyan év, amikor senkitől nem kaptam mikulás csokit, és amikor én sem adhattam senkinek. Pedig sokan vannak az olvasók között, akik ez időben ehették az én kis mikulásaimat. Na ez van, befejeztem….
Ismét elmult egy hét. Mint az előző héten irtam, találkoztam egy férfival, aki próbált segiteni az itteni életemben. Sajnos ez még nagyon kevés amit elmondott. Elkezdtem utána járni, de még nem látom tisztán. Ennek ürügyén felkerestem egy itteni magyar hölgyet, aki elég sokmindennel tisztában van. Átbeszéltük a helyzetemet, és arra lyukadtunk ki, hogy mégis el kell menjek egy ügyvédhez. Azért vannak olyan lehetőségek, amikkel jobb munkákat, több pénzt kereshetnék. A beszélgetés során hirtelen eszébe jutott, hogy van egy barátnője, akinek éppen nincs takaritója, és hát akár ott elkezdhetném takaritói pályafutásomat. Gondolhatjátok mit éreztem? Munka! Munka! Munka! Ráadásul az ismerősének sok barátja van, és amennyiben elégedett lesz velem, ugy biztosan fog ajánlani másoknak is. Szóval MEGTÖRT A JÉG!!!! Elindult végre valami. Nagyon remélem hamarosan minden napon tele lesz munkával.
Pénteken kellett mennem, és szerencsére nem is messze van tőlünk. Csak fél óra, ami még otthon se semmi. Na de ami ott várt, az már igen!!!! Ha láttatok még rendetlen és koszos lakást, hát ez az volt. Két kutya, két nagy lány, 200 mn, egy hónapja semmi takaritás. Azt sem tudtam hol kezdjem?! Ráadásul se felmosó, se normális porszivó. Gyerekek, estére ugy éreztem magam, mint akit kicsavartak. Csak merje valaki azt mondani, hogy a takaritás nem kemény meló!!! 10 órát dolgoztam, de még tudtam volna másik 10-et, hogy minden rendben legyen az én elvárásaim szerint. De hát a nap véges…..
Mindent nem tudtam befejezni, de ennek ellenére nagyon elégedettek lehettek velem, mert borravalót is kaptam. És mivel első alkalommal arról volt szó, hogy csak kéthetente menjek, az este végére már heti alkalom lett belőle, és lehet, hogy hétvégén még főzni is kell nekik. Lehet ennél jobbat kivánni?! Hát persze, azt hogy minden napra legyen munkám!
Szerintetek másnap hogy éreztem magam?! Mozdulni nem tudtam. Még most is fáj a fenekem és combom a sok guggolástól, hajolgatástól, de nem baj, csak hagy fájjon!!!! Addig jó, amig érzem,és tudom, hogy ez a munka miatt van.
Igy a szombat nem telt el mással, mint pihenéssel, és főzöcskézéssel.
Vasárnap viszont annál jobb napom volt! Végre bementünk az igazi belvárosba itteni magyar barátnémmal. Annyira élveztem, folyamatosan kattogtattam a fényképezőgépet, és Ti csak egy kis részét láthatjátok belőle. Kimentünk a Union Stationig metróval,és onnan két megállónyit bementünk a belvárosba a N Mains Str-ig, ami elvileg a főutcája a városnak. Elkezdtünk onnan befelé sétálni a 7 Str-ig, és azon végig a jobbik felén, közben belebotlottunk két forgatásba, amit meg is örökitettem Nektek. Fogalmam sincs mit forgattak, ismert szinész sajnos nem volt, és még nem is láttam. Utunk végén beültünk egy kellemes kis kávézóba, ahonnan szintén készült fotó rólam. Mint ismeritek Tótmarit, ott is ismerkedett. A mellettünk lévő asztalnál ülő fiatalemberrel azon kivül, hogy nagyon helyes volt, és hát fiatal hozzám, New Yorkból érkezett, és nem volt elájulva a várostól. Szerinte NY sokkal jobb, ott az utcán vannak emberek, autók, megy az élet. Én is akkor döbbentem rá, hogy milyen igaza van, amikor elhagytuk a kávézót, és tényleg csak lézengtek az utcákon. A srác egyébként járt már Magyarországon, Szentesen, és egy napot eltöltött Budapesten, és tetszett neki.
Hát az elmult hetem nem sok érdekességgel járt, ja még elfelejtettem mondani, hogy voltam castingon, ahol persze megfeleltem, csak csináljak magamnak 200 dollárért portfóliót, és utána talán lesz munka is. Na erről most lemondtam, továbbra is küldözgetem az önéletrajzomat, hogy a többi napokra is találjak munkát.
Közben felvettem a kapcsolatot az ügyvédnővel, akit ajánlottak, és nagy valószinűség szerint a jövőhéten már meg tudom fizetni a jó tanácsait.
Mivel továbbra is keresem a nagy Őt, igy az egyik emberke mondott néhány jó ötletet, mit kellene majd csinálnom,ha már nagyon jól megy az angol. Szerinte nem lesz gond ingatlanozni, és tervek szerint a szeptembert már el tudom kezdeni ezzel.
Tudjátok, Tótmari soha nem adja fel!!!!
A héten beszélgettem néhány kedves otthoni ismerősömmel,és kérte, hogy irjak egy kicsit arról mi hiányzik, milyen itt lenni, mire gondolok.
Nos igencsak jó kérdések.
Elsőkörben nem vagyok elájulva az itteni dolgoktól. Azonban szeretem a változatosságot mindenben, igy az életben is. Ez egy nagy kihivás, ami szintén nekem szól. Őszintén szólva nem lennék már itt, ha a lányom nem szeretne annyira itt élni. Nekem csak ő van, és otthon nem adhattam meg mindent neki, ezért ezzel szeretném kárpótolni. És megcsináljuk a lányommal együtt!!!!!
Mi hiányzik? Ez is egy jó kérdés. Hiányoznak a barátok, az otthoni izek, egy jó beszélgetés, egy társ….
Az itteni emberek nagyon mások mint otthon. Azt már tudjátok, aki rendszeresen olvas, hogy mindentől és mindenkitől tartanak. Nem segitenek egymásnak, vagy legalábbis elvészve találsz olyat, aki szivességet tenne neked. Ez is hiányzik többek között. Mindenki dolgozik reggeltől mikulásig…. Nem is tudom mikor van idejük egymásra?! Sok embernek több munkahelye van. Az utcán rendesen felöltözött embereket nem is lehet látni, mindenkin farmer, sportcipő, jogging….. Ebben is kilógok a sorból. Kezdem megtanulni, átvenni a szokásaikat, de csak annyit, ami mindenképp szükséges az itteni élethez.
Abszolut el tudom magam itt képzelni, de csak úgy, ha közben otthonról mindig valaki itt van nálam vendégségben. Kellenek az otthoni barátok. Nem tudom, hogy mikor fogok ujra hazamenni, de ahogy sikerül önállóan laknom jöhet az első vendég!!!!!
Sikerült most is keveset irnom, bocsi annak, akinek nincs ideje elolvasni.
Mit szólnátok ahhoz, ha kérdéseket tennétek fel nekem, és azokra is válaszolgatnék?
Hát hajrá! Kicsivel több hozzászólás jött, de sajnos nem az aktuális riportomhoz, hanem általánosságban. Nyugodtan irjatok, ne fogjátok vissza magatokat!!!
Egyébként a héten is rá kellett jönnöm,hogy egyre többen olvastok, és azért ez nagyon jó érzés.
Most mentem, vigyázzatok magatokra és egymásra!!!
Jó hetet Nektek, és továbbra se felejtsétek el a Tótmarit…..
Puszika: Tótmari, Toma, Anyuci, Tomacsek, Nővéred és Keresztanyád, Mary és Maca…….