…..egy hét múlva ilyenkor Karácsony….
Elgondolkodtam rajta, hogyan is fog eltelni a karácsonyom a családom nélkül.
Belegondoltatok már? Én, akinek mindene a lánya, és az édesanyám is velünk szokott ünnepelni, most nem lesznek mellettem, a családom nélkül “ünnepelek”… Szomoru karácsonyom lesz nélkülük, ezért ugy intéztem, hogy ne legyek egyedül. Szinte minden nap fog tartogatni valamit számomra, amit majd a következő héten tudtok olvasni.
Az elmult hetem végre nem telt unalmasan.
A hét elején délután elindultam sétálni, feltérképezni a környéket. Erről jut eszembe, hogy még nem küldtem fotókat innen. Hát ezt pótolni kell!!!
Szóval sétám közben ugy döntöttem, hogy bekopogtatok az egyik házba, ahol egy magyar hölgy dolgozik, és ismerkedem. Ez az ismerkedés annyira jól sikerült, hogy a Karácsony egyik napját ezzel a kedves hölggyel, és családjával fogom majd tölteni. Azért tudni kell róla, hogy hasonló cipőkben járt mint én, amikor ide kijött, és ő már megirta a kis könyvecskéjét a történetéről. Még tartozom neki, hogy elolvassam.
A másik kellemes meglepetés szerdán ért amikor a kártyapartin kaptam egy igéretet, hogy elvisznek péntek este a Magyar Házba, ahol az itt élő magyar honfitársaink szoktak találkozni, afféle kulturház szerűség. Egész héten erre gyurtam. Unalmas is volt péntekig itt minden, alig mozdultam ki a házból, ráadásul most “hideg” van, esik az eső, szóval olyan otthonülős hangulatom volt.
De péntektől felpörögtek a dolgok.
Először is elmentem dolgozni. Most sokkal könnyebben ment, és gyorsabban is, és szinte mindent meg tudtam csinálni, amit elterveztem a házban. A vége felé kaptam a meghivást telefonon a fentebb emlitett hölgytől, és amig vártam a “lovagomra” addig beszélgettem a munkaadómmal. Kiderült, hogy már ajánlott az egyik ismerősének, amire most várok, remélem lesz belőle még egy munka. Majd megjött kedves ismerősöm, és elindultunk a Magyar Házba. Az uton nagyon sok jó tanácsot kaptam, amit igyekszem alkalom adtán hasznositani. Ide csak azért nem irom le, mert nem tenne jót az itt tartózkodásomnak, viszont aki nagyon kiváncsi, az privátban megkereshet.
Hát ahogy megérkeztünk, egyből a 70-es években éreztem magam. Az épület, a berendezés, a társaság, szóval minden. Rántott hal, halászlé fogadott minket, ami isteni volt. Ezután szerintetek milyen filmet vetitettek? Hát a Valami Amerika 2. Az idősebb magyarok nem élvezték sajnos, ez már nekik nagyon távol állt az itteni életükhöz, viszont a fiatalok, persze én is közéjük tartozom, imádtuk a filmet. Arról nem is beszélve, hogy ott volt a vetitésen Herendi Gábor a rendező, és filmvetités után mesélt az életéről arról hogyan lett rendező, és még kérdezgetni is lehetett tőle. Szóval nagyon élveztem. Sikerült ismerkednem néhány magyar honfitársammal, amiből remélem barátságok fognak kialakulni.
A következkő kellemes napom a szombat volt. Végre randiztam ujra azzal a fekete fiatalemberrel, akivel két hete is. Nagyon kellemesen telt a napunk. Nagyot sétáltunk, közben állandóan fotózott, pózolnom kellett, ami eleinte fura volt, de a végére egészen belejöttem. Na erről ő már rakott fel fotókat, én meg majd holnap teszem fel, hogy lássátok most hogy nézek ki levágott hajjal. A nagy séta után egy igazi amerikás étteremben megvacsoráztunk, és ha minden jól alakul, akkor a karácsony egyik napját együtt fogjuk tölteni. Na erre kiváncsi leszek……
A vasárnap is tartogatott meglepetést a számomra.
Felhivott egy másik kedves fekete ismerkedős partnerem, hogy meginna egy kávét velem, ha ráérnék. Na nem kellet kétszer kérjen. Ez volt az első alkalom, hogy személyesen is találkoztunk. Kellemes kávézás lett belőle. A fiatalember nagyon értelmes, amivel gyorsan levett a lábamról. Na nem ugy, ahogy Ti gondoljátok, kis kedves kombináló barátok..... Operatőr, van néhány hires ismerőse, szóval vele mindenképp tartani fogom a kapcsolatot a lányom jövője érdekében. Még nem tudom mi lesz, választom-e egyáltalán bármelyiket is pasimnak, vagy csak maradnak barátok. Majd kialakul……
Mindenesetre az utóbbi illetőnek nagyon sok jó ötlete és tanácsa is volt nekem, ráadásul igéreteket is kaptam, hogy segit amiben csak tud, szóval erre azért kiváncsi leszek. Igérni mindenki tud, ezt még otthonról tanultam meg.
Most meg két napja gyártom a beigliket. Mint láttátok nem a legnagyobb sikerrel. Még holnap is csinálok egy adagot, és majd meglátjuk mennyire jövök bele. Azért meg kell adni, hogy a hétfői adag dióval jobban nézett ki, és finom is lett. Ezt a mákosat még nem kóstoltam, de ennek is el jön az ideje, majd elmesélem…..
Most nagy várakozással vagyok az ünnepek előtt. Még nem tudom mikor jelentkezem legközelebb, majd figyeljétek a facebookot!
Mindenkinek nagyon Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kivánok! Sok kedves percekkel, jó kajákkal, uj kapcsolatokkal! Vigyázzatok magatokra, és továbbra se felejtsétek el Tóth Marit Los Angelesből…..
Puszika mindenkinek: Tótmari, Anyuci, Toma, Tomacsek, Keresztanyu, Nővérkéd, Maca, Mary…. Huhhh már nem is tudom ki vagyok?!