Egy kisebb kihagyással ujra itt vagyok.
Most már sokkal jobb a lábam, még nem tudok ugyan tökéletesen járni, de kevésbé fáj mint a multkori bejelentkezésemkor.
Az elmult két hétben sokat gondolkodtam azon, hogy miről is irjak most. Különösebben érdekes dolgok nem történtek velem, mivel nem tudtam elmenni itthonról hosszabb utra. Napról napra a szokásos munkát végzem, és most már olyan, mintha mindig is itt éltem volna. Azért a mult vasárnap meglátogattam az előző szállásadómat, aki nagyon örült nekem. Hát még én az ebédnek. Végre ehettem egy normálisat. Csirkepörlkölt!!!! Életemben nem gondoltam, hogy ennyire tudok majd ennek örülni. Kedves ismerősömnek gyorsan csináltam egy jó kis almáspitét, meg palacsintát, mert mióta elköltöztem, szegénynek nem volt aki süssön. Gondoltam hozok belőle a családnak is egy kis kóstolót. Szerintetek mennyire ettek belőle? Ugy kellett beléjük erőltetnem, hogy csak kóstolják meg. Mondanom sem kell, hogy a nagyobbik lány, aki egyébként sem szeret enni, egyáltalán meg sem kóstolta. A legnagyobb baj persze továbbra is az anyukával van. Vasárnaptól szerdáig hozzá sem nyult a pitémhez. Ki az a normális ember, aki ezt kibirja?! Szerintem nincs is olyan. A két kicsi azért aranyos volt, ők megkóstolták, és persze a legkisebbnek izlett a legjobban. Ő még nincs annyira elrontva. Egyébként fantasztikus kölyök. Ne tudjátok meg mennyire pasi már most!!!! Nekem nem volt fiam, igy fogalmam sincs, hogy mennyire természetes amit csinál, de állandóan a cicimmel van elfoglalva. Folyamatosan lehúzza a pólómat, ha nem figyelek, hogy megnézze, már olyan is volt, hogy meg akarta fogni. Ilyenkor mit lehet tenni? Segitsen valaki!!!! Anyukának elmondtam, szerinte ez természetes, ha engem nem zavar, akkor ne foglalkozzak vele. Na most mi van?! Egyébként egyre gyakrabban mondja, hogy mami, és megtanitottam hogyan kell puszit küldeni, és esténként bejön elköszönni, és az ajtóból küldi a puszit. Tudjátok, amikor a kezedre puszilsz, és elfújod abba az irányba, akinek küldöd. Hát gondolhatjátok, hogy meg tudnám enni!!!! Úgy érzem, hogy ő már nagyon elfogadott, állandóan ott van ahol és, még akkor is, ha az anyja itthon van. A lányok azért nem egyszerűek. Mint már irtam, a nagyobbiknak komoly problémái vannak saját magával, neki mindenképp kellene segitség. A középső kislány pedig iszonyú erőszakos. Neki minden kell, még ami nem az övé akkor is, és akkora hisztit lecsap, hogy majd szétmegy a ház tőle. Általában sikerül elérnie amit szeretne.
Délelőttönként általában egyedül vagyok, vagy az anyuka a kis dolgozó szobájában matat a gépével. Ilyenkor gyakran jár az agyam azon, hogy ezt a családot hogyan lehetne megnevelni. Alapvetően az apukával kezdeném. Eleinte azt gondoltam, hogy csak az anyával van baj. Tévedtem. Az apuka legalább annyira hibás a gyerekek félre nevelésében, mint az anyjuk. Egyértelműen értelmes, aranyos, illemtudó gyerekek lehetnének, ha a szülők nem csesznék el a dolgokat. Ugye mint tudjuk a kicsit utánozzák a felnőtteket. Na akkor nekik kellene példát mutatni a gyereke felé vagy nem?! Apuka megérkezik, nem köszön, a kapátját nem felakasztja, hanem a fogas alá ledobja a földre. A gyerekek ugyanezt csinálják, az anyjukkal együtt. Normálisak?! Csak fél méterrel kellene feljebb emelni a kezüket, és már a helyén is lenne az a kib…t kabát. Az apuka valamelyik hétvégén az emeletről a földszintre lerugta az ágytálcát ahelyett, hogy felemelte volna, és a helyére tette volna. Na ez milyen?! A gyerekek dettó. Semmit nem tettek a helyükre, mikor ideérkeztem. Azt ki merem állitani, hogy amikor velem vannak, már nem dobálják annyira a játékokat, sőt több alkalommal is megfigyeltem, hogy amikor szükségük van olyan dobozra, amiben játékok vannak, már nem a földre öntik ki, hanem az asztalon, egy kupacba hagyják. Nekem már ez is haladásnak számit. Idáig a játékoktól nem lehetet a szobában megmozdulni. Most legalább már nem a láb alatt vannak, hanem egy helyre rakják őket. Sőt, a nagyobbik már összeszedi a játékokat lefekvés előtt, mert azzal fenyegettem meg, hogy kidobom őket másnapra. Lehet, hogy ennyire félti őket?
Na ezek után jutott eszembe, hogy ha a szülők partnerek lennének a nevelésben, akkor rendre lehetne fogni a kis ördögöket. Tudjátok ment otthon egy angol sorozat, a Nanny, aki segitett a problémás családoknál a gyerekek nevelésében. Én arra gondoltam, hogy ha itt sikerülne őket megnevelni, akkor vállalnám más családoknál is a nevelést, mint abban a sorozatban. Persze ez nem olyan egyszerű, és nem is most gondoltam, hanem amikor már jobban megy az angol, és tanulnék is hozzá kis pszichológiát. Van egy ismerősöm, akinek a cégén keresztül, akár együtt is csinálhatnánk. Hétvégén találkozom vele, majd megkérdezem, mi a véleménye az egészről, és szerinte mennyire életképes az elképzelésem. Ez csak ötlet, de ötleteim otthon is gyakran voltak, csak anyagiak miatt soha nem tudtam kivitelezni semmit. Na majd most!!! Ki tudja?! Ha nem sikerül, akkor sem leszek elkeseredve, tudom, hogy a lehetőségek országában vagyok, és igenis, valami jót fogok itt tenni, amit élvezettel fogok csinálni.
Mi a véleményetek? Ha van, szeretném, ha irnátok róla.
A másik kérdés, ami folyamatosan foglalkoztat, az a főzés, kaja
Szörnyű, hogy az anyuka mennyire nem tud főzni, vagy csak nem akarja megmutatni. A heti kajánk általában a következőkből áll: tészta, aminek a tetejére konzerv paradicsomszószt tesz, ami izesitett. (persze amit én csináltam nem ették meg, mert abban nem volt tartósitó)
A másik fő menu a mirellit csirke falatok, amit narancsos csirkének nevezett el. Ez abból áll, hogy a fagyasztott csirkedarabokat, ami bundában van, ujra átsüti pici olajon, és a zacskóban elkészitett öntetet ráönti, majd kifőz hozzá egy adag rizst. Olyan az egész, mint a kinai édes csirkefalatok. Ehető, de ez nem főzés. Akkor a másik fő menu szintén tészta, de nem akárhogy. Spagetti, rá öntve ketchup, és a lényeg…… fekete babból és néhány zöldségből főz egy adag leveszerűséget, amit leturmikszok, és ezt önti a ketchupos tésztára. Hát valami szörnyű. Még a kinézete is… Akkor valamelyik nap gondolta csinál valami egészségeset. Halat akart vacsorára sütni, de hogyan?! A tengeri halat megfelezte, hogy jó vékony legyen, és még csak véletlenül se érezzük a hal izét. Ezután izesitett prézlibe megforgatta, majd betette a sütőbe egy tepsiben, hogy ez majd milyen egészséges lesz, semmi olaj, semmi nehéz étel hozzá. Eltudjátok képzelni milyen volt? Mintha izesitett papirt ettél volna. Arról ne is beszéljünk, hogy olyan éhes maradtam, mintha semmit se ettem volna. Persze a fagyasztott pizza is az egyik fő menük közé tartozik.
Gondoltam főzök magamnak a hétvégén valami jó kis magyaros kajákat, hátha kedvük lesz hozzá. Csináltam karfiol krémlevest, csirkepörköltet, és hát inkább egy tótmaris kaját, csirkemell, sárgarépa, gomba, zöldborsó ragusan, rizzsel. Azért anyukánk megkóstolta, és izlett is neki, de a kölköket nem erőltette a próbálkozásra. A héten ujra megkért, hogy csináljak töltött paprikát, amit véletlenül sem cukorral szabad késziteni, hanem sósan, és persze a gyerekek tésztával, ők meg rizzsel ették. Be kell vallanom, nem valami jól sikerült, kicsit sósabb lett, de azért én meg tudtam enni. Szerintem ez volt az utolsó ebből, biztosan nem kell mégegyszer főznöm. Egyszerűen ilyen embereket még nem láttam. Mi a francot csinálhatnék velük?!!! SEGITSÉG!!!!!!
Mondanom sem kell, hogy még mielőtt ezt a kaját elkészitettem, az anyuka beszólt, most már másodjára, hogy talán nekem kellene megtanulnom főzni. Nekem!!! Normááálliss????? Aki ismer, az tudja, hogy jól főzök, legalábbis idáig nem merte senki sem kritizálni. Lehet, hogy csak a szemembe nem akarták mondani?! Kivele!!!! Itt az alkalom,most be lehet vallni, tetszett vagy sem a kajám, aki evett belőle!!!!! Hallani akarom az igazat, vagyis olvasni…..
Na jó erről ennyit…..
Tudtátok, hogy a takaritás milyen jó kis fenékformáló meló? Én nem tudtam idáig. Mióta itt vagyok azon kaptam magam, hogy egyre formásabb a hátsó felem. Állandóan hajolgatok, állandóan fel kell szednem valamit a földeről, a sok lépcsőről meg már nem is beszélek. Hát a nyelvtanulás mellett már ezért is megérte munkát váltani……
Még egy gyors gondolta….
Kitaláltam, hogy valamelyik hétvégén csináljunk “garage sales”et. Rengeteg a játék, a kinőtt ruha, a garázsról meg ne is beszéljünk. Tele van használható, de itt nem használt mindenfélével. És belement mindenki. A jövőhéten kezdem a nagy rendszerezést elsőkörben a játékokkal, majd segitek az anyukának összerakni a feleslegessé vált tárgyakat, és jöhet a nagy kitáblázás. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy fog működni. Egyébként a gyerekek az eladott tárgyak után megkapják a pénzüket, és ujabb játékokat vehetnek rajta. Azt már nem is mondom, hogy együtt fogjuk árulni őket az utcán. Már alig várom….
Na majd erről is be fogok számolni.
Sajnos otthonról csupa rossz hireket kapok folyamatosan, ami igazából nem foglalkoztat, csak megerősit abban, hogy jó helyen vagyok. Ha jól hallottam egyre többen hagyják el az országot, főleg munkavállalás miatt. Ezért továbbra sincs honvágyam, és lassan kezdem ugy érezni, mintha mindig is itt éltem volna.
A lányomnak most nézzük a sulit, a nyáron érkezik, itt fogja tölteni a suliban kötelező gyakorlatot egy utazási irodában, igy hamarabb kint lehet. Ezen kivül most készült el egy dallal, amit feltettem a facebookra is. Néhányan már hallottátok. Nagyon büszke vagyok rá, annyira érzem, hogy itt a helye és biztos vagyok abban, hogy sokra fogja itt vinni. Ha valaki szeretné meghallgatni, akkor a profilomban megtalálja. Tényleg nagyon jól sikerült, és lassan elkészül a zenei aláfestés is, valamint a video klipp hozzá, a végén egész komoly dalt rakott össze a kicsikém. Ha teljesen kész, akkor ujra felteszem, remélem az is legalább olyan jó lesz, mint amikor csak simán gitározik a dal mellé.
Hát ennyi let volna a mostani beszámolóm, bejelentkezésem.
Remélem ez is tetszett, és sokan olvassátok. Jó lenne tudni a véleményekről, kérlek irjatok, és válaszoljatok a néhány feltett kérdésemre.
Puszika mindenkinek, jó kávézást!!!!