Annyira belefáradtam a dobozolásba, hogy ugy gondoltam megleplek Benneteket egy ujabb történettel, ami végre Panka és rólam szól.
Az életemben két csodálatos nap volt idáig, amit semmi nem tudott felülmulni. Az egyik amikor megszületett Pankám, a másik, amikor egy év után ujra láthattam a Los Angeles-i repülőtéren. Az első érzést minden anyuka átélte már, tudja milyen. A másodikról gondolom nem sokatoknak van fogalma. Nos nagyon nehéz volt elköszönni tőle Budapesten ugy, hogy fogalmam sem volt mikor láthatom legközelebb. A terveink akkor teljesen mások voltak, de a cél akkor is az volt, hogy minél előbb együtt élhessünk idekint. Több nehézség árán, többszöri ujratervezéssel végülis kitisztult, hogyan lehetünk ujra együtt. Azután eljött az a csodálatos nap, amit már visszaszámlálással vártam. Akkor még nem tudtam, hogy egy teljesen felnőtt lányt fogok ujra kapni.
Mivel nincs még autóm, ezért a repülőtérre busszal kellett kimennem, ami itt egyáltalán nem nehéz, és hozzánk nagyon közel esik a megállója. A biztonság kedvéért azért egy héttel az érkezése előtt kipróbáltam hogyan, és mennyi idő alatt érek ki.Már ekkor is nagy izgalom fogott el, de amikor élesbe ment az egész, akkor aztán dobogott a szivem rendesen. Az érkezési oldalon elég sokat vártam, de amikor megpillantottam azt sem tudtam mit csináljak. Szerettem volna az első pillanatot megörökiteni, de annyira megváltozott Pankám hogy hirtelen nem engedte, és még azt sem értette, hogy én miért örülök neki annyira. Azután persze az első sokkból felébredve kicsit visszavettem magamból és mint egy rendes anyuka, nagyon örültem, és persze a könnyeink is kicsordultak a végén. Sikerült közös fotókat késziteni az érkezéséről, amit láthatattok is.
Nos az első sokkoló pillanatok után mindkettem elég gyorsan egymásra hangolódtunk, és ez végülis igy maradt, amig itt töltötte azt a 10 hetet.
Kiváncsi voltam mit szeretne csinálni először. Mit gondoltok mi volt a válasz? HAMBURGER!!!!! Normális?! Igen, hamgurgert akart enni elsőkörben. Hát ezen nem mulott. Elvittem a sarkon lévő kedvenc helyemre, ahová ha már nincs más ötletem, elmegyek és eszek egy jót.
Következő kérése persze az óceán volt, akárcsak az anyjának.
Az első hétvégén elmentünk Santa Monicara és Venice Beach-re. Hát mondanom sem kell, hogy az én gyönyörűségem az első pillanattól otthon érezte magát. Eszméletlen mennyire élvezte minden pillanatát a kirándulásainknak. Az első helyen például utcai szórakoztatók behivták több másik nézővel együtt a műsorukba, ami állati vicces volt mindenki számára. Azután a Santa Monica-i óceán parton megnéztük a kis vidámparkot, ahol azért kipróbáltuk a hullámvasutat.
Másik nap Venice Beach, ahol próbáltunk napozni, de sikerült mindkettőnknek leégni ugy, hogy közben fáztunk, és ködös, borongós idő volt. Na ezt soha nem fogom megérteni!! Mikor már meguntunk “napozni” elindultunk a sétáló utcán szétnézni. Szinte minden hely izgalmas, érdekes volt a számára. Élvezettel néztem, ahogy vidáman nézelődik, beszélget, az egyik helyen még táncra is perdült, ahol utcai zenészek salsat játszottak. Táncolt ott egy fiatal pár, akinek a haverját elkapta és hatalmasat alkottak. Persze a büszke anyuka ezt megörökitette. Kellemes kajálás után lesétáltunk Santa Monicara a tengerparton, ahol mindenféle emberkékkel találkoztunk. Volt ott egy olyan hely, ahol különböző torna gyakorlatokat lehetett kipróbálni. Na mondanom sem kell az én lányom nem maradhat ki semmiből. Kötélen séta....... Mondjak erről többet? Szerintem el tudjátok képzelni, még a szerencse az volt, hogy a földtől kb fél méterre volt, igy semmi baj nem történhetett. Ez tetszett neki a legjobban, annyira, hogy a hét közepén egyedül ujra visszament oda, és próbálkozott, persze fél sikerrel.
Egyébként feltünően gyorsan megtanult közlekedni. Azért a magam megnyugtatására odaadtam a telefonom, hogy tájékozódni és hivni tudjon.
Mint tudjátok én azért dolgoztam, amig ő itt volt, igy csak hétvégeken tudtunk együtt kirándulgatni.
A következő kérése Hollywood volt. Mielőtt elindultunk volna, elvittem egy pedikűrös szalonba, ahol élveztük a kényeztetést: anya és lánya....Isteni volt!!!! Itt megismerkedett első amerikai barátnőjével, akivel a későbbiekben néhányszor elment kirándulni.
Nos Hollywood lett a második kedvenc helyünk. Aki még nem járt ott, annak nehéz átadni azt az érzést, ami a mai napig elfog, ha arra járok. Az utca tele van beöltözött figurákkal, némelyik egész jó utánzat. Találtunk egy Jackson másolatot, akivel gyorsan lefotóztam, mert az tűnt a legeredetibbnek. És ugye ott vannak a csillagok, meg a kézlenyomatok, szóval minden érdekesség ami a filmmel kapcsolatos. Ezt a helyet az itteniek KODAK szinháznak hivják, ahol gyakran vannak piros-szőnyeges események. Itt elvittem az egyik étterembe, amit a 60-as idők stilusában alakitottak ki, és persze megint hamburgert evett az én lányom. Nézelődtünk az üzletekben is, és az egyikben megtaláltuk álmai ruháját, amit a szalagavatón fog viselni. Hát valami csoda!! Sajnos nem leszek ott amikor viselni fogja, de legalább a tudat benne van, hogy együtt vettük, és gyönyörű benne.
Egy másik alkalommal, amikor itt jártunk még korai lett volna haza menni, igy gondoltuk akkor sétáljunk a környéken. Ez lett itt tartózkodásának egyik meghatározó része.
Ahogy ott sétáltunk, megláttunk egy kisebb tömeget, akik jól láthatóan összetartoztak, mintha valami buliban lennének. Tóth Marit persze nem kellett félteni, azonnal odamentem érdeklődtem, hogy mi is van itt?! Mondanom sem kell a lányom azért vissza akart fogni, gondolta, már megint az anyu produkálja magát. Azután kiderült, na persze nem azonnal, hogy ez egy baptista gyülekezet, ahol a “misére” vártak a fiatalok, és előtte kávéval, üditővel, édességgel kinálták egymást. Nekünk csak annyit mondott egy fiatal pár, akit megkérdeztem, hogy kisebb koncert után lesz egy előadás, és ha van kedvünk, akkor nyugodtan nézzük meg. Na az előadás végére azért kitisztult a fejünkben a dolog, hogy mi is van itt. A koncertnek nevezett első rész 4-5 dalból állt, amik meg kell mondjak nagyon kellemesek voltak. Az óriási kivetitőn láthattuk a szöveget is, és igy elég egyértelművé vált, hogy az Istenről énekelnek. A koncert után minden alkalmommal egy pásztor különböző témákról beszél.
Az első alkalom a szeretetről szólt, ami annyira megfogta a lányomat (persze mert ő értette), hogy a végén odament a pásztorhoz beszélgetni, és még a könnye is kicsordult. Na ez volt az a pillanat amitől ugy éreztem én is, hogy ide vissza kell jönni.
Sokmindent megtudtunk a gyülekezetről. Többek között, hogy juiusban minden héten valahol a városban van egy összejövetel valamelyik tag házánál, ahová bárki bármikor elmehet. Azután különböző nagyobb programokat szerveznek a tagoknak, mint például egy Dodger meccs. Ide egy 100 dolláros jegyet 16 dollárért tudtunk megvenni, és persze el is mentünk megnézni. Itt kell megjegyeznem, hogy egyszerűen nem értem mit szeretnek az emberek ebben a sportban?! Minden egyes dobás után egy csomót kell várni, hogy történjen valami. Azután arra jöttem rá, hogy az emberek azért járnak ilyen meccsekre, hogy ott találkozhassanak a haverokkal, megehessék a kedvenc hot-dogjukat, na és néha még történi is valami a pályán. Azt is el kell mondjam, hogy a lányom itt is, vagyis a meccsen is szerzett barátokat a csoportból.
Azt meg majd elfelejtettem megemliteni, hogy nem egy alkalommal egyedül elment két házibulira, és az idegtől nem láttam, amig nem ért haza. Mindkét alkalom még érkezése utáni időben volt, amikor azt gondoltam nincs teljesen tisztában a közledéssel. De tévedtem, és szerencsére mindig valaki hazahozta autóval, és telefonon is ellenőrizni tudtam. Azt gondolom jobban féltettem a kelleténél, de ezzel mindenki igy lett volna a helyemben.
Egy alkalommal a szabadságról, freedomról szólt az előadás, aminek a végén mindenkinek adtak egy fehér lufit, amire fel volt irva “freedom” és el kellett engedni egyszerre a parkolóba azzal a gondolattal, ami a legjobban zavart bennünket. Komolyan mondom ez egy annyira felemelő érzés volt, hogy majdnem elsirtam magam. A sötétben több száz fehér lufi egyszerre szállt fel az égbe. Csodálatos látvány!!!!
Minden vasárnapunkat itt fejeztük be, egy alkalmat sem hagytunk ki, sőt még egyszer hétközben is elmentünk egy salsa oktatásra. Panka volt másik táncon is velük, de én sajnos dolgoztam akkor.
Ugy gondolom egy percig sem bántuk meg, hogy betévedtünk. Én azóta csak egyszer jutottam el, mert beteg lettem, most meg már dolgozom vasárnaponként. Azért ha ujra lesz lehetőségem, ismét elmegyek egy misére, mert itt közben uj szavakat tanulok meg, és a társaság is nagyon kedves.
Az épületről akartam még pár sort irni Nektek. Kivültről sem ugy néz ki, mint egy templom, inkább egy kisebb szinházra hasonlitanám. Ami a legjobban megfogott az a női mosdó volt. Hát erről mesélni nem érdemes, ezt látni kell. Mindenképp fogok feltenni fotókat a MOZAIK csoportról, ahol kivülről is láthattok néhány képet, és persze a mosdót is meg kellett örökitenem, mert ilyet még nem láttatok.
Első felindulásomból ennyire futotta, de természetesen még nincs vége a történetünknek. Hamarosan folytatom, de egyenlőre maradjon titok, hogy mi következik.