Éppen nézem az “American Idol” versenyt, ahol most szavaznak arról, hogy ki maradjon bent a versenyben. Aki esetleg tudja miről irok, és esetleg a zsűrit is ismerik, akkor azok tudják, hogy a zsűriben ül egy gyönyörű fiatalember, akiről most tudtam meg, hogy country énekes, ami persze nálunk nem a népdalt éneklőkkel egyenlő, hanem tök jó dalokat tudnak előadni. És miért is irtamide ezt? Mert annyira jó nézni, és most énekelt egy dalt, valami álom volt.
Na kicsit azért ébredjek fel, jöhetnek a mesék….
Mint már tudjátok, volt pár napom a család nélkül. Igyekeztem tartalmasan eltölteni, ami azt hiszem sikerült.
Péntek délutántól szerda késő estig azt csinálhattam,amit csak akartam. Mondanom sem kell, pénteken ki sem mozdultam a szobámból, végre pihenhettem. Másnap sajnos dolgozni mentem, a kedvenc zsidó családomhoz, ahová kéthetente járok. Ide eljönni mindig felüdülés. Náluk most kezdődik az ünnep,egy héttel Husvét előtt, és nagy családi összejövetelt tartanak sok kajával. Itt kényelmesen el tudtam végezni a dolgomat, jókat beszélgettem a tulajdonossal, aki lassan olyan, mintha a barátnőm lenne. Mindent meg lehet beszélni vele, és rendkivül értelmes hölgy. A lakása is olyan, mint amilyet én szeretnék majd itt később.
Másnap vasárnap volt, és ujra Santa Monica. Előtte azonban el kellett mennem Panka lányom barátnőjéért, aki előző nap érkezett Chicagobol. Ő egy program keretében egy évig lakhat egy családnál, és ott jár iskolába, együtt csinál velük mindent, és hát nagy szerencséjére elég gazdagokhoz került, és igy el tudott jutni több helyre is, többek között Los Angelesbe. Az ő kérése volt, hogy menjünk az ocean partjára, ezért vittem őt Santa Monicára. Na de az odavezető utam is érdekes volt. Több buszt kellett váltanom, és gyönyörű helyeken jártam. Menetközben találtam egy bolhapiacot, ami olyan mint nálunk a PECSA, vagy inkább az “Ecseri”. Ide mindenképp vissza kell jönnöm. A másik szép hely, ahová vissza szeretnék menni, az a Farm Market, ahol a találkozóm volt a magyar lánnyal. Na az még egy klassz hely. Igazából piac, ahol különböző árusok árulnak kajákat, mint nálunk is, csak kicsit kulturáltabb környezetben. Ha valaki ide szeretne jönni, annak mindenképp ajánlom, hogy ezeket a helyeket keresse fel. Ha itt lesz a Panka, akkor mindenképp vissza fogunk oda menni együtt. De azt mondták a tulajdonosok, hogy annál a bolhapiacnál sokkal nagyobb is van tőlünk nem messze. Na ezt is meg kell nézni !!!!
Szóval miután kicsodáltam magam az uj környezetben, sikerült megtalálni magyar honfitársamat, és vele elindultunk Santa Monicara. Igazi belevaló kiscsaj. Minden tetszett neki. A hideg vizben ugrált örömében. Semmi nem érdekelte, nagyon tetszett ez a fiatalos lendülete. Ott sétáltunk az ocean partján, és a szél ezerrel fujt, igy nem vettem észre, hogy sikerült leégnem. Ez pont akkor történt, amikor otthon nálatok ezerrel ujra elkezdett esni a hó. Hát sorry, tudjátok, ide kell jönni….. Inkább leégni, mint fázni a hóban. Itt is készitettem néhány ujabb fotót, ezeket még nem raktam fel, de hamarosan láthatjátok. Szóval ezis egynap volt, ami jól telt.
Hétfőn viszon dolgoztam ismét a kedvenc családomnál, ahová este vacsora vendégeket vártak. Itt már több alkalommal segitkeztem a vacsora tálalásánál, elpakolásánál, de a mostani azért sokkal több volt. Már délután egyre ott voltam, és semmi mást nem csináltunk, mint a v acsorára készültünk elő. El sem tudom mondani hány féle kaját főzött a háziasszony. Nagyon érdekes volt, hogy amikor mindenki megérkezett és elkezdték a vacsorát, előtte a tulajdonos édesapja hagyományt őrzően elkezdett olvasni a zsidó bibiliából, és különböző ételeket sorolt fel előtte, ami mindenki előtt ki volt téve. Ilyen volt pl. egy csirke lábcsont, egy kis salátalevél, főtt tojás, volt még valami, de most hirtelen nem emlékszem rá. Mindegyiknek jelentősége van a multban, és a bibliában. Ezután az ott lévő kb 16 fő sorban egy-egy jelenetet olvasott fel ebből a kiskönyvből, ami mindenki tányérján ott volt. Azt még elfelejtettem megirni, hogy az asztal diszitése alkalmával különböző szalvéta ötleteket találtak ki, és a végén az általam készitett tetszett nekik, mert olyat még nem láttak, igy nekem kellett mindenki tányérja mellé tenni a legyező formára hajtogatott szalvétát, amit a villára tüztem, és igy nagyon mutatós lett. Ez a nap nagyon huzósra sikerült, hajnal 1-re értem haza, szerencsére hazahoztak, és hát jól is megfizettek.
A keddemet is értelmes és fontos dologgal töltöttem. Végre elmentem egy ügyvédhez, és most már tisztában vagyok sok olyan kérdéssel, ami az itt maradásommal kapcsolatos. Ezt most nem részletezem, mert egyrészt nem érdekes, másrészt aki szeretné tudni, az keressen meg privátban. Azért annyit elárulok, hogy nem könnyű a helyzetem, és a Pankának is ajánlott csak a főiskolára eljönni, amit azóta megbeszéltem vele, és természetesen megértette.
Az ügyvédnőtől Beverly Hillsbe vezetett az utam. Itt megismerkedtem egy nagyon jó fej magyar hölggyel, aki már régóta itt él, és egy közös ismerősünk hozott össze minket. Hát az odavezető utamon történt az a “csoda” hogy ismét találkoztam egy ismert szinésszel, akit láthattatok is a Facbookon, Jerry O’Conerre gondolok, persze a nevét nem tudom helyesen leirni, de nem ez a lényeg. Annyira helyes volt…. Egy kis utcában találtam magam, ahol az uj ismerősömöz kellett menni, és fotóztam a szebbnél szebb házakat, mikor egyszercsak ott sétált velem szemben kézenfogva a barátnőjével. Gyerekek!!!! Alig tudtam mit csináljak. Az első ilyen találkozásnál ugye Pierce Brosnan volt, ahol a döbbenettől szólni sem tudtam, igy lemaradtam egy autogramról, amit most nem szerettem volna lemondani. Hát pofátlanul megkérdeztem, hogy jól látom-e, hogy ő egy ismert szinész. A válasz igen volt, és autogramot akartam kérni, mire látta a kezemben a fényképezőgépet, és azt mondta, mit szólnék inkább egy fotóhoz?! Lehetett volna nemet mondani?! Nem érdekelt hogy nézek ki rajta, ugysem engem fognak nézni, és egy gyors ölelkezést lekapott a barátnője. Pár mondatot is váltottunk, és mesélte, hogy járt már nálunk, és nagyon tetszett neki Budapest. Valamint szerepelt egy magyar filmben, ahol a Puskás Öcsi életét mutatják be. (legalább is azt hiszem erről a filmről beszélt). Kell ennél nagyobb élmény? Mindig arra vágytam, hogy majd hires emberek jönnek velem szembe, és autogramot kérhetek tőlük. Hát eljött az első, és ki lesz a következő? Na remélem tudni fogtok arról is.
A másik nagy meglepetés volt még erre a napra, hogy ahová mentem, az egy butik, és a hires szinészek oda viszik be a megunt, és főleg csak egyszer használt ruháikat. Ujdonsült ismerősömnek több szinészhez közvetlen telefonszáma is van. Hát nem őrület???!!!! Az ember csak gondol valamit, és egyszer csak ott van előtte amit szeretne. Sokszor elgondolkodom azon, talán boszorkány vagyok?! Remélem nem, de sokszor a hideg is kiráz, olyan dolgok történnek velem, és jó értelemben kell erre gondolni. És ez a lányomra is jellemző. Ismét munkát szeretett volna, és csak kitalálta, hogy mit, és másnap már meg is keresték vele. Döbbenet ugye?!
Na de folytatva a keddi napomat, a kellemes beszélgetés után a sarkon lévő bevásárló udvarba vezetett utam, ahol nem sokat költöttem, de szép dolgokat láttam, még lehet, hogy oda vissza fogok menni. Na de innen a hazavezető utam nem volt valami egyszerű. Kiirtam magamnak pontról pontra, mikor hol kell átszállni, és az egyik átszállásnál sehogyan sem találtam a hazafelé vezető irányba a buszmegállót. A végén kicsit nagy kerülővel, és segitséggel elkeveredtem a Rodeo Dr.-ra ahol most bemementem abba a szállodába, ahol a Pretty Woment forgatták. Kicsit csalódás volt, na nem azért, mert nem szép, mert gyönyörű, de valahogy az előtere nekem kicsinek tűnt a film után. De ott volt a pult, ahol Julia Roberts barátnője könyökölt és rágózott. Láthattátok, hogy csináltam néhány külső fotót a szállodáról. Hát innen tudtam csak hazamenni, ami legalább plusz két órás csuszásnak számitott. De feltaláltam magam, és hazataláltam, tehát nem kell aggódni, nem tudok elveszni.
A következő szabad napom a szerda volt. Erre a napra terveztem a fodrászt. Már meg volt beszélve előre, hogy mikor megyek hozzá, és hát nem elfelejtette? Aranyos ugye? De a szerencse, hogy a szomszédunk, igy előbb utóbb gondotam csak hazajön, és elkészül a hajam. Igy is volt. Amikor végre hazaért átmentem hozzá, és elkezdődött a ceremónia. Hasonló házban lakik mint én, egy haverjával. Na ő is pasi, mielőtt elfelejteném elmondani, és elgondolkodtam rajtuk. A fodrász srác 47-48 éves, és igencsak jól néz ki. A haverja viszont tragikus. Nem tudom hogyan élnek, de két hálószoba van, különböző módon berendezve, a harmadikban pedig a fodrászüzlet. Érdemes megemlitenem, hogy olyan butorokkal volt berendezve a fodrász részleg, mintha régi butordarabok lennének, de kiderült, hogy ő csináltatta, és antikoltatta meg. A hajam vágása közben kiderült, hogy többek között Elton John fodrásza kb 4-5 éve, és több más szinészt is emlitett, mivel az üzlete bent van Beverlly Hillsben. Szerencsére nem kellett annyit fizetnem, mint a hires emberek fizetnek neki, és őket nem is fekteti asztalra hajmosás közben az is biztos. Képzeljétek el, hogy fel kellett másznom a konyha pultra, és a mosogatóban mosta meg a hajamat. Hát nem állat????? Azért elégedett vagyok a végeredménnyel, nekem tetszik a hajam, és legközelebb is szivesen fekszem a konyhájába….
Sajnos nem tartott sokáig a szabadságom, mert estére megérkezett a “haddelhad” vagyis a család. És nem kaptam semmilyen ajándékot. Azért ez nem szép tőlük! Igazán gondolhattak volna rám! Na de tőlük nem is lehet ilyet elvárni.
Hát elkezdődött ujra a robot munka. Ráadásul az ördögök nem mentek még iskolába, igy sokat nem tudtam takaritani, de legalább kimostam, és rendett tettem utánuk.
Ugye eljött a Husvét ide is, de hát itt azért akkora hagyománya nincs, mint nálunk. El is felejtettem, hogy kis köszöntőt irjak az ismerősöknek, a képeslapról nem is beszélek. Na gondoltam, akkor mutatok a gyerekeknek néhány trükköt, amit én a lányommal csináltam annak idején husvétkor. Papirból kivágtunk tojásokat, és ők rajzoltak rá, de hát annyira nem érdekelte őket, max egy órát töltöttünk ezzel, és megunták, de legalább a papának elujságolták, hogy ők mit alkottak. Gondolom valami csak megmaradt a kis fejecskéjükben.
Egyébként a kisfiu annyira édesen énekli a Hinta, palintát, hogy most a nagyobbik, de középső lánynak is meg kell tanitani, aki már kicsit énekli is. Ennek nagyon örülök, jöhetnek a következő dalok. Aki emlékszik a Csip, csip csóka kezdetű dalra, az kérem küldje el a szöveget, mert nekem nem jut eszembe a vége,csak a hess, hess… Értitek ugye?
Na szóval, eljött végre egy ujabb hétvége, ahol kipihenhettem a két napot a gyerekek okozta stresz után. Gondoltam ismét kiugrok Santa Monicára. (1,5 órás ut) Keresek egyfolytában paplan huzatot, amit itt nem sok helyen árulnak. Sajnos nem találtam még mindig, de legalább annyit tudok, hogy az IKEA-ban biztosan lesz. Tehát egy utam már lesz az IKEA-ba. Tök jót sétáltam, nézelődtem, kajáltam, kényelmesen eltöltöttem a napomat.
Maradt még a vasárnap, amikor ismét uj dologra vettem magam. Végre vásároltam egy olyan telefont, amiről mindig is álmodtam. Van benne internet, tudom nézni a leveleimet, Titeket a Facebookon, van rajta Skype, és olyan,mintha telefonba beszélnék rajta a lányommal (mivel, hogy telefon) tök jó képeket csinál, és még le is tudom menteni. Még tanulnom kell miket tud, de már most ennyi is elég ahhoz, hogy hétközben, amikor a tulaj kikapcsolja netet a házban, én akkor is tudjak kapcsolatba lépni azzal, akivel én akarok. És hát ezen sokkal jobban hallom a lányom dalát, amit ő irt, és a zenéjét is ő csinálta. Aki még nem hallotta volna, annak ajánlom, hogy gyorsan hallgassa meg, és ezerrel ossza meg a Facebookon.
És akkor ez itt a reklám helye: https://www.youtube.com/watch?v=o2JcxkERfew
Ide kell kattintani, és hallgathatjátok, és lájkolni is szabad!!!!!!
Ugye már értitek miért kell a lányomnak itt élnie? És értitek azt is miért vagyok annyira büszke rá?!
Már nagyon hiányzik, lassan megveszem a jegyet neki a nyári vakációjára hozzám. Még három hónap, és ujra együtt lehetünk. Mi az már az elmult 7 hónaphoz képest?! Remélem gyorsan el fog telni……
Még gyorsan visszatérve a Husvétra, itt vasárnap reggel keresik a gyerekek a tojásokat, igy történt ez nálunk is. Persze üzletben vásárolnak üres, szines műanyag tojásokat, amikbe raknak mindenféle édességet, kis apró pénzt, és ezt rejtik el a kertben. Hétfőn pedig munka van. Iskolába ugyan nem mentek, de apuka dolgozott. Szóval kicsit más mint nálunk. Itt minden a pénzről szól.
Hát most folyik a szó a kezem alól……. Nem is értem?!
Még amit szerettem volna elmesélni, hogy a héten valamelyik nap a gyerekek teljesen rám voltak bizva délután, és nekem kellett őket beterelni az udvarból a fürdéshez. Na ez nem volt egy egyszerű mutatvány…. Először csak szépen kértem őket többször, utána kicsit eréjesebben, de mintha meg sem hallottak volna. Mondanom sem kell a nagyobbik lány még hergelte is őket, hogy ne menjenek velem fürdeni. Gondoltam “hidegviz”… Aki olvasta a multkori irásomat, az tudja miről beszélek. De hát ez most három gyerek!!! Kire öntsem? Próbáltam egy kis pohárral megijjeszteni őket, de semmi. Ekkor megláttam a salgot. A többit gondolom kitaláljátok. Szerencsére itt jó az idő, nem fáztak, de nem tartott sokáig beterelnem őket. Még egy harcom azért volt velük, mert a drágalátos nagylány rávette őket, hogy fürödjenek hárman a zuhanyzóban, ami csak azért rossz, mert nem akarta megengedni a nagy lány, hogy bent maradjak a fürdőszobában. És mi van akkor, ha bármelyik elcsuszik, vagy elesik a nagy játékban?! Nem engendtem meg nekik, és eltartott egy ideig, mire a kicsiket ki tudtam hozni a kádas fürdőbe, és megfürdethettem őket. Hát nem egyszerű gyerekekre vigyázni. De ezen is tul vagyok, eltelt megint egy hét.
Most várom ismét a holnapot, igaz dolgozni fogok, de jön a vasárnap, és akkor kipihenhetem magam.
Még mindig nincs honvágyan, és sajnos azt hallom, hogy egyre többen elmennek Magyarországról. Nekem is két ismerősöm most hagyta el az országot. Mi van otthon????
Gyertek ide!!!! Mindenkit szeretettel várok!!!
És most elközönök mindenkitől. Remélem bepótoltam az elmult hetet. Tudjátok ugy nem szeretek irni, hogy az muszály. Amikor jön az ihlet, akkor kell irni.
Na ennyi volt mára, szép napot Nektek, kellemes hétvégét, vigyázzatok Magatokra, és olvassatok tovább is engem.
Ja és utólag Kellemes Husvéti Ünnepeket!!!!
Puszi mindenkinek!!!!