Elkezdődött egy ujabb hét, és minden nappal közelebb vagyok egy ujabb élet megismeréséhez. Még egy hét, és költözöm.
Tervezgetem magamban az uj szobámat, a napi, heti programjaimat, mit, hogy fogok csinálni, mikor mire lesz időm. Azt már tudom, hogy iszonyu sokat kell dolgoznom nemcsak az uj helyen, de szabadidőmben is. Terveim szerint két évi kemény munkával meg tudom alapozni itteni közös életünket a lányommal. Ezekről majd olvashattok, ha itt lesz az ideje.
Addig is a héten történtekről röviden.
Hétfőn ujra jártam “büdöskének” elnevezett legujabb ügyfelemnél. Még a multkor megegyeztem vele, hogy kéthetente fogok hozzá menni egy teljes napra, a heti fél nap helyett. Igy jóval többett tudok elvégezni, mint egyébként, és mindenki jobban jár. Tehát hétfőn kemény egésznapos takaritást végeztem a koszos lakásban. Hát jobb ha nem tudjátok meg mi mindent találtam a szobákban, fürdőszobákban?! Sokszor elgondolkodom, amikor ott vagyok, hogy hogy a fenébe nincs semmi bajuk ennyi kosz mellett. Több mint két hónapja senki nem vette a fáradságot a rendbe tételre, takaritásra. A fürdőszobai kagylók eldugulva, a WC melletti kukáról meg inkább ne is beszéljünk. Három nő egy házban, és egyik sem tesz semmit a tisztább lakásért. Három teli zsák szemetet szedtem össze mindenhonnan. Gondolom nem is kell erről többet irnom. A lényeg, hogy estére azért minden szép lett, azt nem állitom, hogy csillogott, mert még kell hozzá pár alkalom, de az első sürgősségi lépéseket megtettem.
Azután a hét elején megérkezett kedves öreg barátom Carib szigeti hajóutjáról. Hát átmentem hozzájuk, és kiváncsian hallgattam élménybeszámolóját. Öröm volt látni, hogy az az ember, aki egész évben nem tud kimozdulni a házából, mert beteg feleségét ápolja, végre két hétig élhette önálló életét. Teljesen feltöltődve, kicserélve láttam ujra. Egész napot ott töltöttem náluk, és jó érzés volt hallgatni minden sztoriját. El is határoztam, hogy amint tehetem, én is elmegyek egy ilyen utra akár a lányommal, akár valamelyik barátommal. Hihetetlen, hogy egy ilyen utat alig egy fél havi fizetésből ki lehet fizetni. Otthon persze próbáljunk igy utazni!!! A gatyánk rámenne, ha mindazt, amit ő látott és kapott az uton, otthonról szeretnénk magunknak megvenni. Többek között ebben is más ez az ország. Ha rendesen dolgozol, azt engedhetsz meg magadnak, amit csak akarsz.
A látogatásom során kaptam egy szomorú hirt is Tőle. Egyik közös ismerősünk, akit a házában ismerhettem meg, halálos beteg. Tudom, ez nem érdekel mindenkit, de engem nagyon sziven ütött, mert nagyon kedveltem. Ő volt aki elvitt tavaly a Magyarházba, most karácsony előtt meg egy középiskolai diákok karácsonyi előadását nézhettük meg két másik magyar hölggyel együtt. Nagyon sajnálom szegényt, mindig rendes volt hozzám. Azt hiszem ő lesz az első ember, akihez hamarosan csak temetőbe mehetek látogatni.
Na de tegyük félre a szomorú dolgokat az élet megy tovább, és nekünk itt van dolgunk a földön. Hát nem is tudom, de a héten megint megtalált egy ujabb munka. Most mondjátok meg erre mit lehet mondani? Az Universumnak valami nagy terve van velem?...... lol …. Ki fog derülni, de amig nem költözöm, minden munka érdekel, és elkezdem. Aztán majd kiderül, hogy mit tudok még csinálni az uj életem szabad idejében.
Most ujra itt ülök az idős hölgy mellett, és innen irogatok Nektek, mint mindig az utobbi időkben. Idefele jövet az járt a fejemben, hogy elmultam 50 éves, és amit most tudok, és eddig tapasztaltam, milyen jó lett volna 20 éves koromban. Nagyon sokat tanultam életem során akár az emberektől, akár több “fejtágitó” oktatásokon. Ezek a tanfolyamok nagyon nagy hatással voltak az életemre. Nekik köszönhetem, hogy kinyilt a világ előttem, másként gondolkodom, jobban megértem a körülettem élő embereket. Ennek köszönhetem talán azt is, hogy a lányom annyira kivételes, okos, és már most szinte a 20. szülinapja előtt is ugy gondolkodik mint egy komoly felnőtt. Ő már most megkapta tőlem azt a tudást, amire én is vágytam fiatal koromban. Na most ez kicsit hülyére sikeredett, de a lényeg, hogy az ő korában a fiatalok nem érdeklődnek olyan oktatások iránt, amiket ezeken a tanfolyamokon lehet megkapni. Az én lányom meg kifejezetten élvezi, ha bármennyivel is többet tudhat meg a jobb élet megvalósitásához. Remélem elég érthetően leirtam, mire is gondoltam.
Azután itt van az idős hölgy. Egyre többet jövök hozzá, és az utóbbi időben már beszélgetett is velem. Két alkalommal is mosolygott nekem, sőt egyszer megkért, hogy maradjak még vele, ne menjek haza, amikor már lejárt a munkaidőm. Ez annyira szivhez ütött, olyan jól esett, igy sokkal szivesebben jövök hozzá, kezdem érezni, hogy szüksége van rám. De mi lesz, ha már nem tudok többet jönni?! Remélem aki helyettem lesz, az is kedves lesz, és őt is megszokja majd.
Most, hogy egyre közelebb van az uj életem most is visszanézek az elmult pár hónapi szabad életemre. Ugy fogom fel az egészet, hogy kicsit kikapcsolódtam, kicsit élvezhettem szabadságomat, kicsit feltöltődtem, de nekem ennél nagyobb terveim vannak, ezért kell tovább lépnem. Sokat tanultam lakótárs barátnőmtől nemcsak a nyelvet, de az itteni gondolkodást megérteni. Lesz még néhány kemény pillanatom a jövőben, amikor nem lesz mellettem, és nem ad jó tanácsokat, de megegyeztünk, ha bármi gondom van, bármikor hivhatom, üzenhetek neki, és amikor csak tehetem szivesen lát. Szegény kisfiának nagyon fogok hiányozni. Mostanában rendszeresen az esti fürdetés előtt nálam vannak a hálómban. Játszok vele, beszélgetek az anyukájával, és a fürdés után még egy kis pizsamás játékra is fut az időnkből. Anyukája már elkezdte mondogatni neki, hogy nem sokáig leszek, és egyszercsak üres lesz a szobám. Drága manócska imádja az ágyam, hemperegni, kicsit ugrálni rajta. Nekem is hiányozni fognak, de izgatottan várom az uj helyen milyen gyerekekkel fogok találkozni.
Majd elfelejtettem megemliteni, hogy a házban, ahol az idős nénit ápolják, több dolgozó is philippini. Az egyik a főnökasszony, hát őt még nem láttam mosolyogni. Egy férfi van köztük, ő tök jó fej, kiderült, hogy ugyanazt az internetes játékot játsza, amit én, és néha egyeztetünk, ki hol tart. Van egy harmadik hölgy is, ő szokott főzni, na ő nagyon kedves. Minden alkalommal örül amikor megérkezem, ha főznek valami finomat, akkor ő az aki meghiv a közös ebédre. Egyik alkalommal annyira édes volt. Mindenáron akart egy fotót velem, de csak akkor amikor már átöltözött, és kifestette magát. El is készült a kép, és még jól is sikerült. Azután megmutatta a lányait. Három felnőtt lánya van már, és egyik szebb mint a másik. Mindenki mármint a dolgozókra gondolok, itt élnek legalább 10 éve, és a nyelvvel a mai napig problémájuk van. Egyébként valamelyik nap sütöttem nekik egy meggyes pitét, amitől el voltak ájulva, és azt hiszem jól is esett nekik.
Most csak ennyire futotta, remélem rövidke beszámolómat szivesen olvastátok.
Jövőhéten megtudjátok hova, kikhez fogok költözni, és milyen tervekkel hagyom itt meghitt szobámat.
Addig is vigyázzatok magatokra. Akinek tetszett nyugodtan fejezze ki a lap alján található “like”-kal. Akinek véleménye van, ne fogja vissza. Aki kérdezni szeretne, az kérdezzen. Szóval minden reakció erőt ad az iráshoz, és a nehéz munkák elviseléséhez.
Puszi mindenkinek, kellemes hétvégét!!!!!