Jó reggelt! Szép napot minden Kedves Olvasómnak!
Itt vagyok, hogy meséljek, leirjam mi minden történt velem az elmult hónapban.
Azt látom, hogy a havi egy jelentkezés nagyon kevés. Kevés nekem arra, hogy mindent leirhassak, kevés Nektek, mert igy elfelejthetitek az előzményeket, kevés nekem, mert elfelejtek valami érdekeset, vagy fontosat, és kevés Nektek, mert igy nem elég érdekes. Igyekszem gyakrabban jelentkezni, mert igy többen is olvastok, de általában munka után éjjel irok, és gyakran elalszom a gépem felett.
Itt most elmult este 9 óra. Kivételes nap, hogy egyedül vagyok a házban ebben az időben. Unalmas, ugyanakkor kicsit jól esik. A nappali nyitott terasz ajtajából érzem az esti hűs levegőt, ami most kellemes. Hosszu idő után először ma 30 fokos meleg volt.
Megint annyi minden történt az elmult időkben, hogy nem tudom hol kezdjem.
Szeretnék néhány adatot ismertetni Veletek.
SZÁMOK:
1095 Ez volt a legnagyobb látogatottsági számom, amit az idén januárban értem el. Igaz ekkor szinte hetente jelentkeztem
350 Átlagosan ennyi ember nézi a blogomat havonta, ha csak egyszer irok.
666 Napja lakom az uj családdal
54 Életkorom
48 Beszámolómat olvashattatok idáig
19 Hónapja élek Amerikában.
4 Hónap mulva itt a Panni
Ezek voltak a tények.
HOZZÁSZÓLÁSOKRÓL
Két felkavaró véleményt kaptam az elmult másfél évben.
Mindkettőt olvashattátok a válaszommal együtt. Itt kell megköszönnöm mindenkinek, aki irt véleményt, hogy mellettem vagytok, és még mindig olvastok, és egyre többen. Igen, kicsit rosszul esett a blogomban irtak. Elgondolkodtam rajta, de nem hiszem, hogy olyan ember lennék, mint akit lefestettek. Azóta nem tudom eldönteni, hogy helyesen viselkedtem-e a gyerekekkel, vagy sem. Az biztos, hogy azóta sokkal jobban szótfogadnak, hamarabb elpakolják a dolgaikat, kevesebb könyörgésre mennek fürdeni. Ebben a korban sok gyerek próbálgatja szárnyait, és ők is arra voltak kiváncsiak, velem mit tehetnek meg, meddig mehetnek el. Ez az elején nagyon durva volt, ezért kellett nekem is keményebb módszerekhez fordulnom. Mint már a válaszomban is irtam, az édesanyával mindent megbeszélek, és nincsenek titkaim előtte a gyerekei nevelésével kapcsolatban de egyébként sem. A kapcsolatunk a mai napig nagyon jó, amit itt is megköszönök neki, hiszen ő az egyik uj olvasóm. És persze a blogomnak köszönhetem, hogy megismertem őket, de aki követ, az képben van ezzel. Tehát annyira nem irhattam rosszakat.
Az nem érdekelt, hogy a negativ véleményező kritizálta a fogalmazásomat, helyesirásom. Ez nem egy könyv, ezt nem kell olvasni annak, akinek nem tetszik, és pénzt sem adott érte. Én ugy irok, hogy nekem jó, és ha esetleg könyv lesz belőle, akkor a stiluson is változtatni fogok, de maradni fog tótmaris.
Egy másik kedves olvasóm egy rokonom. Igazából ő nem negativ véleményt irt, inkább csak kifogásolta, hogy miért csak magamról irok. Hát kedves Rokon Ez a blog elejétől végéig rólam szól. A barátaim kérésére kezdtem irni arról, hogy mi történik VELEM itt. Ő azt hiányolta, hogy meg sem emlitem az édesanyámat. Ugyanis őt jobban ismeri mint engem. Aki nem tudná, édesanyám Budapesten él a lányommal, és skypon tartom vele a kapcsolatot, de nem gondolom, hogy erről kellene itt irnom. A tervem vele kapcsolatban az, hogy amikor tehetem, kihozom ide, és ha már rendbe lesz körülöttem minden, akkor akár örökre is itt maradhat. Szegénynek nagyon fogunk hiányozni, ha már a lányom se lesz vele. A karácsonyt éppen ezért szeretném ha itt töltené vagy a Panka menne haza hozzá. Majd meglátjuk.
Események
Az első egy ir partin volt. A fodrászom, aki a szomszédom volt, és karácsonyi partiján segitkeztem neki, elhivott egy ismerőséhez segitkezni. Szent Patrick estéje volt, amit az itt élő irek ünnepeltek barátokkal, családdal együtt. Nagy evés, ivás, beszélgetés. Erről szólt. Tetszett, hogy a gyerekekről külön gondoskodtak. A vendégházban kialakitottak nekik egy játszó sarkot, ahol szórakoztathatták magukat. Közel 50 vendég jött folyamatosan, és finomabbnál finomabb kajákat szolgáltunk fel. A végén a tulajdonos kifizetett és a fodrász barátommal hazamentünk. A tulajdonos mondta, hogy ne szóljak a pénzről a barátomnak, amit akkor még nem értettem. Azután otthon a fodrászom is kifizetett, és igy közel a dupláját kaptam volna annak, amit ilyenkor szoktam. Lehet, hogy hülye vagyok, de szóltam neki, hogy kaptam az ismerősétől is, igy a végén pont annyit hoztam el, mint más alkalmakkor. Viszont reggel kaptam egy ingyen hajvágást. Hát nem tudom, hogy jól csináltam-e, de igy remélem legközelebb is hivni fognak.
Egy másik esemény, ami mindenképp megérdemli, hogy tudjatok róla, az egy krimi volt. Ne ijjedjetek meg, nincs semmi bajom, de ezt el kell, hogy meséljem. Történt kb 3 hete péntek reggel, amikor épp mentem az egyik ház takaritására a szabadnapomon, hogy a Sunset Buldvaron a következő buszra várva, elkezdtek jönni minden felől a rendőrautók. Ezerrel szirénáztak, ugy fordultak be a kanyarba, minta a filmeken, óriásit fékezve, csikorogtak a kerekek. Nem számoltam mennyi autó jöhetett, de biztos voltam benne, hogy valami nagy galiba történhetett, amiért igy száguldoznak. Legalább 30-40 rendőrautó jött a kereszteződés minden irányából, iszonyú szirénázással. Akkor már régóta vártunk a buszra többen is, és szerencsétlenségünkre pont arra mentek a rendőrök, ahová a busszal nekünk is menni kellett. A busz eleve késett kb fél órát, majd amikor végre felszálltunk rá, az első megállónál visszaforditották a rendőrök. Senki nem tudta, hogy most mi lesz. Voltak, akik leszálltak, és néhányan maradtunka buszon. A hegyen kellett volna átmennie, ahová csak egy ut vezet. Na gondoltam ma már nem fogok dolgozni. Azután a sofőr kapott a központjától egy utasitást, miszerint menjen fel a gyorsforgalmira, és a végállomásig vigye el az utasokat, akiknek az megfelel. Menet közben pedig, akinek kellett leszállhatott. Az utasok azonnal az internetet nézték a telefonjukon, és kiderült, hogy egy rendőrt a lakásában lelőttek. A részleteket az esti hiradóban láttam, és annak ellenére, hogy késett a buszom, és nem a szokásos utján ment, szinte ugyanabban az időben értem a munkahelyemre, amikor normális körülmények között is szoktunk. Mondanom se kell, kurvára élveztem a sok rendőrautó szirénázását. Ilyet még soha nem láttam, és főleg ilyen közelről. Azért azt lehetett tudni, hogy nagy gáz van, még a mentőautót is láttuk visszajönni, abba vihették el a lelőtt rendőrt. Szegény nem élte tul a támadást. Ezt már este a hiradóban tudtam meg.
Egy másik esemény is történt az elmult hetekben. Szerencsére csak vidám és kellemes. A drága barátnőm szülinapját ünnepeltük egy kellemes társasággal, kellemes étteremben. Nagyon jó hangulat alakult ki, egész felszabadult voltam. Annyira jó volt barátok közt lenni, és felhőtlenül beszélgetni, mivel mindenki értette egymást. Azután az egyik vacsora vendég szólt, hogy a belső teremben ott van az ismert komikus Chris Rock. Na nekem se kellett kétszer mondani. Azonnal ugy csináltam, mintha mosdóba mennék, és megnéztem magamnak. Ugy döntöttem, miért is ne kérjek tőle közös fotót. A családjával volt, a három lányával, és gyönyörű feleségével. Annyira rendesek voltak, hogy simán megengedték, és a feleség csinálta a fotót rólunk. Szaporodik az ismert emberekkel készült fotóim száma.
Azután egy szindarabot láthattam a gyerekek iskolájában. Az Óz a varázslót adták elő a gyerekek, akik közül a legidősebb 14 éves lehetett. Az előadás feltünően szinvonalas volt. Gyönyörű jelmezekkel, korrekt diszlettel, kiváló előadásban. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. A másik számomra érdekes dolog volt, hogy az előadás után a gyerekek megkeresték a kis szinészeket, és a műsorfüzetbe aláirásokat gyűjtöttek tőlük. Ebből is látszik, ez a filmipar központja. A lányom is többször fellépett az iskolájukban különböző darabokban, de tőlük senki nem kért autogrammot.
Na még egy kulturális programon voltam március utolsó vasárnapján. Tudjátok van itt egy hely, amit MAGTÁRnak neveznek. Itt voltam már pár alkalommal, és egyre jobb hangulat van. Most szombaton is lesz valami kis buli, remélem arra is el tudok majd menni. Szóval ez a program egész nap tarott, tavaszi fesztivál néven hirdették meg. Néhány magyar árus kirakta portékáját, volt aki magyaros kajákat főzött, és én ott segitkeztem, volt aki lángost sütött, amiből persze nem volt elég, volt pogácsa, rétes, kürtös kalács, szóval mindenféle finomság. Délután pedig magyar táncosok adtak előadást. Nagyon sok látogató volt, eljött a főnököm is a családjával, szüleivel. A szülők csak csodálkoztak, hogy van itt egy ilyen hely, mert még soha nem hallottak róla. Igazság az, hogy ezt a helyet már a fiatalabb korosztály látogatja, de bárkit szivesen fogadnak. A Magyar Ház ismertebb, de oda már nem nagyon mennek fiatalok, csak kivételes alkalmakkor. Azt láttam, hogy sokan találkoztak ismerőseikkel, akikre nem számitottak. Én is összefutottam két régi ismerősömmel is, az egyik aki majdnem velem egy időben jött ide, és Long Beachen él. Vele sokat kirándultunk, amikor ide érkeztem, azután hirtelen már nem lettem elég jó társaság neki, és leszokott rólam. A másik ismerős az a hölgy, aki őt hozta ide ki, és a blogomon keresztül ismerkedtem meg vele. Most kettesben róják a várost. Meg is lepődtek ők is, én is, és azonnal eltüntek, mintha csak zavarnám a köreiket. Na nem baj, van elég barátom, meg vagyok nélküle is.
Azután itt van az autó témája. Mint láthattátok, egy édes kis autó gazdája lehetnék. Remélem hétvégén meg tudok egyezni az eladóval, és végre vezethetek. Most igazán nagy szükségem van rá, mert annyi helyre járok, és az utazás már nagyon fáraszt, egy csomó időmet elvesz. Nos hamarosan kiderül mikortól leszek autó tulajdonos. Egyébként a tulajdonos egy magyar idős hölgy, akit szintén a blogomnak köszönhetően egy ismerősöm mutatott be neki. A mult héten végre személyesen is találkoztam vele, és kellemesen elbeszélgettünk. Meglepődtem, amikor kiderült, hogy hány éves. Képzeljétek el, hogy 70 éves a hölgy, és nem néz ki többnek mint 50. Meg is kérdeztem tőle hogy csinálta, de semmi különöset nem tudott mondani. Egyszerűen a génjeiben van. Ennyi!!!!!
A munkámról nincs nagyon mit irnom. Végre kezdek rendet tenni a szekrényekben, kezd minden olyan lenni, ahogy én szeretem. Nagyon örülök, hogy az anyukának is tetszik, sok ruhát leselejteztünk, és a jobbakat el tehettem magamnak. Tegnap a gyerekek szobája következett. Hát ott aztán volt mit kipakolni, selejtezni. A gyerekekkel közösen a végén átnéztük a játékokat, és ami már nem kellett nekik, azokat egyenőre kitettem a garázsba, és jövőhéten átnézem mi az eladható belőlük, és csinálni fogunk egy garázs salet. Mondanom se kell, amikor ezt meghallották, egyből több dolgot találtak eladásra, és már azt tervezik mit fognak vásárolni az belőlük. Nagyon beindultak, öröm volt nézni őket. Majd kiváncsi leszek mit csinálnak, amikor alkudozni fognak a vevők?! De most legalább a gyerekszoba rendezett, van helye mindennek.
Hát mára ennyire futotta. Mint igértem, megpróbálok gyakrabban jelentkezni, hátha időm engedi.
Most elköszönök, kérek mindenkit, hogy ne fogja vissza véleményét, akár negativ is az.
Puszilok mindenkit, vigyázzatok Magatokra, kellemes kávézást az olvasás mellé!!!