Igéretemhez hiven, ujra jelentkezem.
Ismét itt ülök a beteg néni mellett, és amig nem kell vele foglalkoznom, addig Nektek irom ujabb beszámolómat.
Nos október 21-től önállóan látom el magam. Végre megszabadultam a családtól, a kötelezettségektől, bezártságtól, de jöttek helyettük ujabb megoldandó problémák. Elsősorban a munka ami mindenki számára a legfontosabb, persze nekem is. Ezzel az első időkben még nem volt gondom, mert akkor még dolgozhattam a butikban, közbe bejött néhány alkalmi munka is, igy szépen összejött kis pénzecském, amiből a szobámat tehettem hangulatosabbá, na és a konyhába is vásárolgattam, mivel ettől az időtől kezdve magamnak kell főzni. Csak az otthoni ismerősöknek megsugom, hogy minden konyhai felszerelésem márkás, KITCHENAID, ami itt teljesen elérhető áron van. Itt sem a legolcsóbb kategória, de ez volt minden álmom egyike, hogy ilyen termékek legyenek a konyhámban. Ez itt most teljesült. Szineket illetően piros, fehér fekete, tányérokban, kiegészitőkben.
Tehát ahogy kiköltözött az előző család, ugy megérkezett a második családom. A különbséget le nem lehet irni. Először is a szobámat olyanra festette, amilyet én szeretnék, sőt együtt mentünk el szineket kiválasztani. Az egész házat átfestették, amitől minden frisebb, szebb lett. A fürdőszobám a szörnyű sárgáról fehérre változott, amit vizkék kiegészitőkkel bolonditottam meg. Még nem az igazi, hiányzik oda is, és a szobámba is néhány dolog, de azok nélkül most el vagyok. Tudnotok kell, hogy az első nap, amikor elvonult a család, katasztrófa volt, amit maguk után hagytak. Uj családom teljesen fel volt háborodva, hogy mit találtak a házban. Én mondtam természetesen, hogy mindent rendbe teszek, és mire beköltöznek rend lesz, de ennek ellenére rendesen beolvasott az előző tulajnak, aki ráadásul a barátnője. Ettől a naptól kezdve a 20 éves barátságuk megromlott. Egy hét volt amig ugymond egyedul voltam, de ez idő alatt is valaki mindig jött, és a házat kezdtük rendbe rakni, kitakaritani. Barátnőm tudta, hogy nekem dolgozni kell, és sok időm nincs a ház takaritására, ezért fizetett egy takaritócégnek, akik a festés kellős közepe alatt jöttek, amit nem is értek, és próbáltak takaritani, de az minden volt, csak nem takaritás. Két fiatal srác érkezett, elmondtuk nekik mit kell tenniük, de szinte a felét csinálták, és dupla annyit kifizetett érte a barátnőm, mint amit nekem szoktak fizetni. Amikor elmentek, én ujra neki estem, és mindent áttakaritottam. Arról már nem is beszélek, hogy az összes takaritószeremet elvitték magukkal. Felháboritó, a barátnőm is ki volt akadva ugy a festőkre, mint a takaritó cégre. Szépen lassan azért kezd otthonossá válni a házunk. Együtt találtuk ki, hogy mit hová tegyünk, melyik képnek hol a legjobb helye. Barátnőmnek van egy gyönyörű kerek üveg tükre, természetesen piros, ami valahogy sehová sem illett, igy odaadta nekem, hogy amig együtt lakunk, használjam a szobámban, mivelhogy pont oda illik. Tehát amit a fotókon láttok kerek piros tükör az nem az enyém, hanem az övé, de ezzel is feldobtam a szobám hangulatát.
Az első napokban folyamatosan olyanokról beszéltünk, hogy mindkettőnknek milye nagy lépés most ez a ház, akár az együttlakás, akár az uj szituáció. Én többször is emlitettem, hogy kezdem otthon érezni magam, amikor hazaérek, ezért a kedvenc köszönésünk a “welcome home” lett. Nagyon birom!!!!!
Van otthonom, van családom, van aki este megkérdezi hogy telt a napom, hogy érzem magam. Esténként bejönnek a szobámba, mert a kisfiu imádja az ágyamat, és ott tévézünk, beszélgetünk még. Az angolom neki köszönhetően óriásit fejlődött. Minden nap beszélgetek vele, és most már sokkal jobban értem is, amit bárki mond. Ő elég gyorsan beszélt, most nem tudom már megkülönböztetni, hogy lelassitotta-e, de a lényeg, hogy megértem. A kisfia meg egy álom. Teljesen levesz a lábamról. Nem lehet haragudni rá, de nem is kell, hiszen annyira jól nevelt, annyira udvarias, annyira kedves, aranyos. Boldog vagyok, hogy velük élhetek. Márcsak a Panka hiányzik ide.
Akkor most jöjjenek az ünnepek!
Sokan tisztában vannak azzal, hogy minden országnak más szokásai vannak. Ezzel én is igy voltam, és most már a második karácsonyt tölthettem itt, igy kicsit jobban rálátok az itteni szokásokra. Az első ünnep itt év vége felé a thanksgivinday. Erről már egy évvel ezelőtt is irtam. Ilyenkor összejönnek a családok, óriási pulykát sütnek, és egy hétig azt eszik. Na nem mindenhol tart egy hétig, de ilyenkor nem sajnálják a kaját. Ezt az ünnepet nem együtt töltöttük, de jó volt igy is. Most már két családom is van. Az egyik itt, ahol lakom, és otthon érzem magam, ahol családtagként kezelnek. A másik, ahová megérkeztem 2012 novemberében. Ők is hivtak, hogy töltsem együtt velük az ünnepeket, de hát volt egy másik meghivásom is, ahová dolgozni mentem, de a vacsorára ott is vendégként az asztalhoz ültem. Elmondhatom, hogy van egy magyar barátnőm, akinek nagyon sokat köszönhetek, és ő hivott meg segiteni a vacsorához, és utána ott ülhettem az asztalnál együtt a többi magyar ismerőssel, családjukkal együtt. Tökre élveztem, hogy tartozhatok valahová, van több hely, ahol szivesen látnak.
A második ünnep a magyar Mikulás napja volt. Elmeséltem a barátnőmnek, hogy ez hogy működik Magyarországon, és nagyon tetszett nekik. Szerencsére a városban volt egy magyaroknak szóló Mikulásnap, ahová elvittem őket. A kisfiu a magyar gyerekekkel énekelt, táncolt, játszott. Magyar kaját kóstolhattak, és együtt vártuk a Télapot. Persze otthon én is főztem már magyaros kaját, és minden izlett nekik, nem ugy mint az előző beteges családnál.
A következő ünnep ugye a karácsony volt. Hát ez nekem főleg munkával telt, de érdekes volt, hogy itt ezt sem mindenki egyformán tartja. 24-én még dolgoznak, 25. az egyetlen munka nélküli nap, de 26-án már a bankok is kinyitottak. Néhány család már 24-én este ünnepel, de legtöbben a 25-ét tartják főünnepnek. Hát az enyém elég érdekesen alakult, mert nem tudtam, hogy mi nem fogunk 24-én nagy vacsorát csinálni. A lakás még uszott, délután mentünk kaját vásárolni, valahogy minden furára sikeredett, Este nem is ünnepeltünk, viszont ilyenkor már minden ajándékot a fa alá tettünk. Barátnőm annyira látta rajtam, hogy milyen izgalomba vagyok az ajándékomat illetően, hogy már 24-én este megengedte, hogy egy csomagot kibontsak. Olyan vagyok mint egy gyerek! Egyszerűen nem tudok várni, igy a legkisebb csomagot kibonthattam. Tudjátok itt idáig nekem nem volt saját kulcsom, kulcstartom meg pláne. Most azzal, hogy saját otthonom lett, van saját kulcsom is, aminek soha nem találtam a helyét, mert azt a kis fémdarabot nem tudtam hová tegyem, hogy bármikor megtaláljam. Na hát az egyik ajándék az a kulcstartó volt, amit nagy figyelmességnek vettem. Mondanom sem kell, alig birtam aludni. Vajon miért? Vártam a reggelt, hogy közösen bontogassuk az ajándékainkat. Én is vettem nekik, és annyira jó volt látni, hogy valaki értékeli az ajándékomat. A Facebookon láthattátok milyen szép dolgokat kaptam, aminek annyira örültem, hogy még a könny is kicsordult a szememből. Nekem nagyon régen vett valaki ennyire hozzám illő, praktikus ajándékokat, és főleg ilyen sokat. Annyira meghatódtam, annyira jól esett, tényleg van egy családom. Imádok velük élni!!!!! Persze az én ajándékomnak is örültek. Én a kisfiunak vettem egy korának megfelelő logiaki játékot, mivel annyira okos ez a gyerek, had fejlődjön még. Anyukának két disztárgyat az uj vitrines szekrényébe, mivel az teljesen üres volt. Kapott egy salátás tálat, mert neki is sokminden hiányzik még a konyhájából, valamint egy papir diszdobozt, merthogy a papirjai szerte szét vannak a hálójában, igy van hová pakolnia. Amit én kaptam, ha esetleg nem lehetett volna jól látni, egy esernyő, egy pénztárca, egy kesztyű, egy sál, és egy a pénztárcához illő kártyatartó, valamint amit már irtam egy kulcstartó. Szóval azt hiszem elégedett lehetek. A kis ajándékok bontogatása után ujra drága magyar barátnőmhöz siettem segiteni a karácsonyi vacsorához, és természetesen ott is maradtam. Volt két uj vendégük, akiket nem ismertem, az egyik Schon Conneryhez hasonlitott, a másik viszont szinte hihetetlen, de abban a faluban járt pár héttel ezelőtt, ahonnan én is származom, Jászalsószentgyörgyön. Most mondjátok meg milyen kicsi a világ!!! Nagyon jó hangulatu este volt, szeretnék még sok ilyet estét tölteni távol Budapestről.
Ezután következett a Szilveszter. Hát ettől kicsit többet vártam. Azt mondta jönnek néhányan át ünnepelni, de valószinűleg hamar el is mennek. Na ja!!! Ez igy is történt. Jól tele ették magukat, megnéztek néhány sport műsort, és távoztak. Tulajdonképp két kis gyerekkel jöttek, akik nem tudtak sokáig fennmaradni, ezért mentek haza. Utána szépen rendbe tettem a konyhát, és a szobámban néztem a tévét. Tudjátok, amolyan öregesen. Később bejött a baratnőm beszélgetni, és éjfélkor koccintottunk. Végülis lehetett volna sokkal rosszabb is.
Azt még elfelejtettem megemliteni, hogy a szomszédom, aki a fodrászom, és egyben Elton John fodrásza is, minden évben csinál egy karácsony előtti bulit. Ezt megelőzően pedig néhány havert meghiv, hogy segitsen feldisziteni a házat. Na azokat a szép karácsonyi fotókat nála csináltam. Eszméletlen milyen gyűjteménye van. Csak ámultam és bámultam, amikor kibontottuk őket. Majd egy napig tart nála egy ilyen diszités. Akkor ugye el tudjátok képzelni, hogy mennyi mindene lehet? Nos, hát erre a bulira is hivatalos voltam, és eldönthettem dolgozni szeretnék, vagy vendég lenni. Mondanom sem kell, én az előbbit választottam. Dolgoztam, pontosabban csak felszolgáltam és beszélgettem a vendégekkel. Nagyon élveztem az egészet, és még pénzt is kaptam érte. A partin megjelent néhány ismert személy, de annyira nem fontosak, hogy a nevükre emlékeznék. Végülis olyan volt, mintha én is szórakoztam volna. Azért belegondoltatok, hogy a következő karácsonyt már a lányommal töltöm idekint? És mindezeket együtt fogjuk átélni. Jaj de várom már!!!!!!
Tehát eltelt egy teljes év, ebből eltelt a két és fél hónap, ami alatt rengeteg dolgon estem át. Azt még nem is emlitettem, hogy amikor már nem kellett dolgoznom a butikban, egész nap itthon ültem és az internetet böngésztem, hátha sikerül valami. Ezen kivül a lányommal megtárgyaltuk mit érdemes csinálnom munka ügyben. Igazán jó tanácsokat adott, amiket majdnem betartottam, de csak azért nem, mert közben elindult néhány munka, és már nem volt szükségem rá. Kitaláltuk egyébként, hogy csinálunk egy webside-t nekem, amit a későbbiekben hirdethetek. Ezen kivül csinált az én okos lányom egy szórólapot, amit ugyan bedobáltam egy csomó helyre, de semmi reakció nem jött rá. Egy ilyen szórólap szétszórásakor láttam, hogy néhány házra rátettek a filmesek értesitést, hogy szeretnének a házban forgatni. Na nekem ez is érdekes, és uj dolog volt.
Most a két és fél hónapról utólag az a benyomásom, hogy ez mindenképp kellett a továbblépésemhez. Kellett hogyan tanuljak meg alkalmazkodni, hogyan keressek egyedül munkát. A barátnőmmel egészen összeszoktunk, bár vannak problémáink, de ugy látjuk mindketten, hogy sokmindenben hasonlitunk egymásra. Nem egyszerű idegenekkel együtt lakni, alkalmazkodni, de ugyanakkor szabadnak lenni.
Hát én megcsináltam idáig amit lehetett. Most elkezdődött egy ujabb év, ami ujabb kihivásokat, ujabb sikereket, és ujabb történeteket hoz magával.
A következő beszámolómban összegezni fogom az eddig történteket és a terveimről olvashattok.
Még nem olvastam vissza mit irtam egy évvel ezelőtt magamnak a blogomba, de azt hiszem jó móka lesz egy év távlatából ujra átélni azokat a gondolataimat.
Nos most elköszönök, kivánok Nektek kellemes hetet, jó munkát az év első hetéhez, és persze továbbra se felejtsetek el olvasni a reggeli kávétok mellé.
A hamaros visszontolvasáig ölelek mindenkit!!!!!!