Ma vasárnap van, és én itt ülök egy házikó teraszán, és előttem morajlik az ocean.
Mintha mindig erre vágytam volna, és most ez is teljesült.
Na nem teljesen, mert sajnos dolgozom közben, ami nem abból áll, hogy takaritani kell, hanem vérge pihenéssel. A ház, amiben vagyok, egy ismerősöm ügyfelének a háza, és egy 94 éves nénire kell vigyáznom,aki magatehetetlen.
Ez egy alkalmi dolog, amit nem lehetett kihagyni, pedig nem is tudtam, hogy ma a malibui óceáparton fogok “pihenni”.
A ház, amiben vagyok egy japán stilusu épület, ami valamikor igazán kellemes lehetett az itt lakóknak. Mára látszik, hogy nem foglalkoznak vele, eléggé rossz állapotban van. Elgondolkodtam azért rajta, hogy vajon mennyiért lehetne egy ilyet megvenni, és utána rendbe rakni. Ebben az ingatlanban nagyon nagy a fantazia. Alattunk az ocean, felettünk a domboldal, és ott laknak milliomosék. A terasz ajtóból hallom az ocean morajlását és a vidám madarak csicsergését, ami szinte nyugtatóan hat az emberre.
Rájöttem, hogy nagyon kell az az auto. Egyrészt sokkal több munkát el tudnék vállalni, másrészt annyi sok szép hely van még, amit idáig nem sikerült megnéznem, és autóval könnyebben hamarabb eljutnék bármerre.
Most elnézem szegény nénikét. Egyszer mi is meg fogunk öregedni, de én nem szeretnék ennyire kiszolgáltatott lenni. Nagyon szép kort élt meg de most szinte már semmit nem érzékel a környezetéből. Kicsit elszomorit ez a tény, ráadásul megerősit abban is, hogy nem szeretnék idős emberekkel foglalkozni. Továbbra is a gyerekek, vagy a takaritás az ami most nekem tetszik, és elérhető.
Tudjátok, a multkor eljárt a gondolatom sokfelé, mit is lehetne csinálni itt?!
Ma beszéltem az ismerősömmel, aki ide hozott az ocean partjára, hogy neki mi a véleménye a gyereknevelési projektemről. Hát nem sok jóval biztatott. Igaz nincs nagy rálátása, mert ilyen témában nem mozog, de szerinte itt az embereket nem érdekli, hogy a gyerekek milyenek, birnak-e velük vagy sem, ráadásul olyan iskolát kell ehhez végezni, ami legalább 4 éves és egyáltalán nem biztos, hogy megéri, vagy megfizetnék. Szóval itt megakadtam. Mégsem volt jó ötlet? Maradok továbbra is takaritó, majd később ujra ingatlanos?!
El fog válni hamarosan. Mindenesetre szeptembertől valami iskolát fogok keresni, ha mást nem, egy ingatlanos sulit, hogy legalább egy papirom legyen itt is.
A családnál, ahol lakom, ma van a nagy lány szülinapja. Szerettem volna ott lenni velük, de a pénz most sokkal jobban kellett. Egyébként vettem nekik ajándékot, igen, mind a három gyereknek, persze a két kicsinek csak valami apróságot, a nagynak pedig egy shellő-barbiet, aminek annyira örült, hogy három napja, mióta megkapta, mással sem játszik, mint ezzel a babával.
A szülinapra a szülők összepakoltatták a játékokat és feltünően nagy rend lett hirtelen a gyerekszobában.
Kiváncsi leszek mi vár rám estére, vagyis holnap mennyi munkám lesz. Ilyenkor egyébként is olyan a lakás, mintha hurrikán rohant volna keresztül rajta, ma meg még a szülinap is?! Állitolag sokan lesznek, de nekik mi a sok?! Azt mondták, hogy amikor a középső lányuk szülinapja volt, 75-en jöttek el. Volt olyan család, akik az unokatestvéreket is magukkal hozták, csak ők voltak 8-an. Úristen!!! Milyen szokások vannak itt?!
Majd estére otthonról befejezem a jelentkezésem, meglátjuk mi vár rám.
El kell mondjam Nektek, hogy most annyira fáradtnak éreztem magam, hogy már nem is szivesen akartam eljönni erre a munkára.
Továbbra is fáj a lábam, és be van dagadva, az ujjaimat meg nem érzem a sok sikálástól, erőltetéstől. Pénteken ugyanis festés volt nálunk, igaz csak az egyik falat a nappaliban, de közben az ablakokat is le kellett hirtelen mosni, másnap pedig, vagyis tegnap, a szokásos régebbi helyemen voltam, ahol most alaposabban takaritottam, és ott üveges ajtót kellett tisztitani, ahol a kutyák jönnek-mennek, és valjuk be, nagyon koszos volt. Sima lemosás nem lett volna elég nekik, itt is sikáltam mindent, jól el is fáradtam. Most az ujjaim is be vannak már dagadva, szerintem izületes lett, szóval hamarosan valami kényelmesebb munkát kell keresnem.
Kaptam ma is ajánlatot, amit a hétvégén fogok megnézni, és ha jól alakul, akkor fogok váltani, annak ellenére, hogy szivesebben vagyok a gyerekekkel. Valami kompromisszumra kell jussak velük, mert ezt sokáig nem lehet csinálni. A kajáról továbbra sem beszélek. Gondolom ma is a vendégeknek valami pizzát és tésztát rendeltek. Tegnap este még akartam sütni nekik egy almáspitét, de az anyuka nem engedte, annyira látszott rajtam, hogy milyen fáradt vagyok.
Egyébként mondtam neki, hogy szeretnék orvoshoz menni a lábammal, vigyenek már el, mert nem gyógyul, erre azt a választ kaptam, hogy pihentessem, és ne mászkáljak sokat, és különben is az egész testsulyom rajta van, ne csodálkozzak, hogy lassan mulik el. Neki amikor eltört könyöke, három hónapig nem tudta egyenesen kinyujtani. Na jól megkaptam a választ. Ennek ellenére az ismerősöm, aki ma idehozott, holnap elvisz egy magyar orvoshoz, és megnézi a bokámat. Tudom én, hogy pihentetni kell, de amikor a kis ördögnek délután aludnia kellene, és nem akar, akkor meg kell fogjam, és erőszakkal fel kell vigyem az emeletre. Az ő súlya biztosan az anyuka ölében marad, amig felcipelem, ugye?! Na nem is bosszantom magam.
Majd meglátjuk holnap mit mond a doki.
Ennél a mondatnál hagytam abba a multhéten.
Azóta eltelt ujra egy hét, és ismét vasárnap van.
Az előző vasárnapi munkámat hajnal 2-kor fejeztem be. Kicsit mérges voltam érte, hiszen nekem reggel 6.30-kor fel tudni kellni, és még innen haza is kell érjünk. Azért annyira mégsem voltam mérges, mivel hazafelé menet ismerősöm megmutatta Cher házát. Az énekes nőét. Szegénynek Malibuban, az ócián partján van egy hatalmas rezindeniája. Tul sokat nem láttam belőle, de most már tudom, hogy hol van, és valamelyik hétvégén vissza fogok oda menni, hogy nappal is láthassam, és küldhessek róla fotót Nektek.
Hajnali megérkezésem kicsit izgalommal töltött el, kiváncsi voltam mit fognak szólni, vagy egyáltalán mi vár rám.
Érdekes módon semmi nem történt. Még a kutya sem ugatott meg, amikor hazaértem, ami pedig még nem fordult elő. Mindenki aludt, és másnap sem kérdezték merre jártam. Na és a ház?! Nem hiszitek el, de nagyobb rend volt a parti után, mint most vasárnap este. Ugy látszik tudnak ezek rendet tartani, ha akarnak. Feltűnően nagy rend volt. Igy a hétfőm sokkal könnyebben kezdhettem. Nem mint holnap kell. Már előre látom, hogy meddig fogok takaritani.
Hát a mult héten sikerült eljutnom egy dokihoz is. Megnézte a lábam, és elküldött röntgenre is. Szerencsére semmi komolyabb bajom, csak egy erős izomhuzódás volt, ami lassan gyógyul. Szerinte tele van még a bokám vizzel, pihentetnem kellene, és magasra felemelni. De mikor?! Jó ötletei vannak. Azért a mult hetem nagyon laza volt. Meglepően jól alakult. Minden délután már pihenhettem, amig a kisördög aludt. Ez lehet hogy sokat számitott, mert már le tudok menni a lépcsőn, ami a múlt héten még vicces látvány volt. Természetesen nem gyógyult meg, de sokkal jobban érzem magam, és már fájni sem fáj annyira.
El kell mondjam, hogy a kisfiu egyszerűen levesz a lábamról. Ha hiszitek, ha nem, akármikor elmegyek itthonról, rohan utánam, és átölel, és puszit ad. Persze az esti ölelések, és jóéjt puszik továbbra sem maradtak el. A lányokkal még nem vagyok ennyire jóban, mert keveset vagyok velük, és hát valljuk be, nagyon rosszak. A középső, akit idáig félre ismertem, a legerőszakosabb a három közül. Neki minden kell, ami a másiké, és mindennel tud játszani, amit csak megfog.
Ezen a hétvégén kaptak egy csomó uj játékot, most azokkal vannak elfoglalva. Kiváncsi leszek meddig játszanak velük. Itt minden csoda 3 napig szokott tartan, na néha 4 napig.
Hát hihetetlen, hogy mennyire nem tudnak rendesen enni. A héten ismét csináltam nekik töltött paprikát. A gyerekek most meg sem kóstolták a levét,csak a gombócot ették meg. Ehhez az apuka vajas tésztát adott nekik. Jó egészséges étel!!!! Anyuka rizzsel ette tovább is, és alig tett rá szószt, az apuka végre normálisan fogyasztott, neki krumplit főztem mellé, és azzal ette. Egyébként semmi gond nem lenne ezzel a családdal, ha rendesen táplálkoznának. Tuti biztos vagyok abban, hogy a gyerekeket azzal szurták el, hogy nagyon egészséges kajákat akartak nekik adni, ami ugye általában izetlenre sikeredett, és most folyamatosan nassolnak mellette. Anyuka a héten vett több gyümölcsöt is, de ezek azt sem eszik. Most mit szóljak erre?! Már nem is érdekel. Magamnak megveszem, amit szeretnék enni, a többi meg nem érdekel.
Ja!!! Majd elfelejtettem….
A héten volt egy randim, egy itteni fiatalemberrel . Végre kimozdulhattam hétközb en itthonról. Elvitt egy pubba, ahol iszogattunk, jókat beszélgettünk, és vacsiztunk. Elég jól sikerült. Várom a folytatást. Ha minden igaz április után lesz több szabad ideje, addig keveset tudunk találkozni, de nekem az is jobb most a semminél. Egyenlőre nem akarok többet irni róla, ha szépen alakul, akkor Ti is meg fogjátok ismerni.
Na most azt hiszem kicsit bepótoltam az elmaradásomat.
Remélem lesz időtök elolvasni.