Na végre újra itt vagyok!
Hát az utolsó jelentkezésem óta igencsak megváltozott az életem.
Mint az előző tudósitásomban irtam, igenis meg fogom csinálni, uj életet kezdek itt, és úgy tűnik elindult. Nem kellett sokat várnom, jelentkezésem után 3 napra kaptam egy telefont, miszerint lenne egy lehetőség, ahová elmehetnék. Lehet erre nemet mondandi? Háromgyerek, rendezetlen lakás, iszonyú sok meló, és rendes fizetés, szabad hétvégékkel. Ennél álmomban sem kivánhattam volna jobbat.
Jól olvassátok, elindult a kis életem. Heti 5 nap kemény munka, rendes fizetés, és két szabad nap.
Szóval idáig ezért nem tudtam jelentkezni, mert annyira fáradt voltam minden este, hogy a gépet sem tudtam kinyitni, és ráadásként a szobámban nem működött az internet. Ennek ellenére nagyon jól érzem most magam ahol vagyok. Igaz rengeteget dolgozom, de lassan utolérem magam, rendszerezem a háztartást a gardróbokat, az egész házat, mert ami itt volt idáig, az egy szóval fejetlenségnek nevezik. A kezem nem érzem a sok takaritástól, még a falat is lemostam, ami olajjal festett, mert annyira koszos volt.
A gyerekekről annyit, hogy nagyon szépek, de legalább annyira neveletlenek és elevenek. Fogalmuk sincs a jómodorról, vagy arról, hogy ha valamit elejtenek azt fel is lehet venni, vagy elpakolni maguk után. Minden nap mást sem csinálok, mint takaritás után pakolok utánuk. De hát ezért fizetnek…..
Szabadidőmben azért nem felejtettem el a kirándulást sem. Mint azt már láthattátok a fotókon, ujból jártam Santa Monicán, ahol az ocean menti részt fedeztük fel. Sajnos pont kifogtam, akkor annyira hideg volt és még a szél is fújt, hogy ha nem a kis bundácskámb a megyek, akkor biztosan odafagyok az ocean partjára. De a látvány azért ennél sokkal többet ért. Megfigyeltem már azt, hogy itt sokan össze-vissza öltöznek az időjáráshoz képest. Itt szinte senki sem fázik, amikor én már meg akarok fagyni. Az ocean partján is három fiatal lány “ingyen öleléssel” bátoritották az embereket és csak egy szál polo volt rajtuk. Persze megkérdeztem, hogy nem fáznak-e, és képzeljétek el nem. Nagyon nehéz ezt felfogni, van aki meg akkor is sapkába és nagykabátba jár, amikor hétágra süt a nap. Mindig is tudtam hogy nem normálisak az amerikaiak, de ennyire?!
Tudjátok, mióta itt vagyok, azóta annyi szép helyen járhattam, hogy már csak ezért is érdemes volt ide jönni. Otthon is van sok szép hely, de soha nem sikerült eljutnom oda, ahová mindig is vágytam. Most meg csak 5 dolláromba kerül, és azt nézek meg, amit csak akarok.
Az elmult hétvégén például Malibuban jártunk itteni barátnémmal. Persze szokásos tótmaris szervezéssel, a kisérőnk lemaradt, aki autóval vitt volna minket, de hát engem nem kell félteni. Az egyik kávézóban a mellettem internetező csajtól megkérdeztem, hogy segiten-e megnézni hogyan juthatunk el Malibuba busszal, és egy pillantás alatt már tudtuk is merre induljunk. Egy busszal végig mentünk az ocean partján, ahol szebbnél szebb házakat láttunk, na meg a csodálatos vizet. Szivesen ellaknék ezekben a házakban is. De Malibu kicsit csalódás volt a számomra. Nem azért, mert nem szép, de ugyanolyan, mint bármelyik más tengerpart. Az tetszett, hogy a homok buckákon fiatal srácok bukfenceztek élvezték a nap melegét, és a viz közelségét. Ezen a napon annyira meleg volt, hogy akár egy sima ujjatlan pólóban is lehettünk volna. Abban a pillanatban viszont, amikor lemegy a nap, azonnal hűvösebb less. Most még annyira hideg volt, hogy szerencsére a magammal vitt garbót is fel tudtam venni.
Továbbra is elmondhatom, hogy nincs honvágyam, és azon dolgozom, hogy minnél nyugodtabban maradhassak itt, vagyis végleg.
Most már közel van az idő, amikor a lányomnak meg tudom venni a repülőjegyet, csak utána kell járni mindenféle szabályoknak, hogy teljesiteni lehessen. De ha minden igaz itt lesz az én Drágám a nyár elején. Ha az Isten is azt akarja, akkor viszont megtalálom a férjem, és attól kezdve semmi sem állithat meg.…..
Egyenlőre maradjunk ennyinél, tudom kicsit keveset irtam, de sok minden történt.
Mától könnyebb less jelentkeznem, mert esténkén el tudok vonulni kis szobácskámba, és irhatok Nektek.
Remélem továbbra is itt lesztek velem, és aki szeretne, az ne fogja vissza magát az üzenettől.
Többen is irtak, akik ujak, kérem azokat, akik irtak, irják meg, hogy honnan hallották a blogomat, vagy esetleg honnan ismerhetjük egymást, mert a nevek nem sokat mondanak nekem.
Most elköszönnék, de igérem még jelentkezem.
Legyen kellemes hetetek, remélem nekem is az lesz……