Hétfő este van, a “fiúk” kártyáznak, én a szobámban nézem az amerikai X-Faktort élőben…… és közben irok nektek.
Egyre jobban rá kell jönnöm, hogy ez az ország tele van csalókkal, veszélyes emberekkel, veszélyes helyekkel. Na nem kell megijjedni, semmi komoly nem történt velem, de az első örömöt mindig elrontja egy második level, amivel összeomlik minden, amit addig elképzeltem. Mint többen olvastátok, egy jó hireket igértem Nektek. Hát ez az igéret másnapra teljesen összedőlt. Most második alkalommal futok bele internetes csalókba. Most munkát ajánlottak, aminek annyira megörültem, hogy azonnal ki kellett irnom az üzenőfalamra. Másnap viszont kaptam egy pofont, mire rájöttem, hogy ismét korai volt az örömöm. Kiderült ugyanis, hogy aki a munkát igérte, szerette volna megtudni a bankszámlámat, hogy “küldjön” nekem előre pénzt, hogy biztosan nekik dolgozzak, és vegyem meg a kislányuknak, amit kinéztek a neten. Hát innentől kezdve sántitott a történet. Azt már tudom, hogy se cimet, se személyes adatokat nem adunk meg idegen személyeknek. Mivel ők ilyeneket is kértek, és még olyan adatokat, amiknek sok értelme nem volt, igy egyből kapcsoltam, és természetesen semmit nem adtam meg. Persze válaszoltam nekik, hogy miért akarnak idegen embernek pénzt küldeni, és egyébként is ezt hogy gondolják, mire eltűntek. Szóval ismét lehetőségek nélkül vagyok, de nem remények nélkül.
Továbbra is küldözgetem az önéletrajzomat, elmegyek interjukra, amikből csak tanulhatok. Egyrész megismerem a várost, ami már egyre jobban megy, másrészt emberekkel találkozom, beszélgethetek velük.
Gondoltátok volna, hogy a Facebook mennyire veszélyes lehet? Én idáig soha nem gondoltam ilyenre. Most meg is kell köszönnöm az itteni magyaroknak a figyelmeztetést, hogy ne irjak oda többet munkával kapcsolatban. Történt ugyanis a héten, hogy kaptam egy levelet pont akkor, amikor ezek a csalók is irtak nekem, hogy segiteni akar nekem valaki abban, hogyan tudjak itt maradni, munkát kapni. Ezt is félve fogadtam, fogalmam sem volt, hogy ki az illető. Elkezdtem vele levelezni, mire kiderült, hogy a Hi5-on fent vagyok, amit kb 2 alkalommal néztem meg, és ott kapott ő egy üzenetet tőlem. Értitek?! Tőlem, aki nem jár oda fel, nem ismeri ezt az illetőt, és igy kap tőlem levelet. Na ez is gyanusnak tűnt, és hanyagolni is akartam a dolgot, de az illető csak küldte a levelet, és udvariasan irogatott, mire az let a vége, hogy a mai napon mégis találkoztam vele személyesen.
Kiderült, hogy azt az üzenetet kapta meg, amelyikben kiirtam a Facebookon, hogy munkát keresek, és nem magyarul kapta meg, hanem angolul. Na ehhez mit szóltok???!!!! Tiszta KRIMI!!!!! Iszonyúan oda kell figyelmi mit csinálunk az interten. Soha nem gondoltam volna, hogy egy idegennel fogok találkozni a nem neki küldött levelem ürügyén.
Na mostmár mindegy, a lényeg, hogy ma találkoztam az illetővel, és természetesen óvatos voltam, mert megkértem a szállásadómat, hogy jöjjön el velem, és egyrészt forditson, másrészt meg igy biztonságosabban éreztem magam, arról nem is beszélve, hogy gyorsabban odaértem az autójával.
Hát a találkozás alkalmával kiderült, hogy valóban jóindulatú személyről van szó, és kaptam néhány jó tanácsot, sőt ugy tűnik munkában is tud segiteni. Most már csak annyi kell, hogy szerezzek egy ápolónői végzettségről papirt, és innentől egyenes az út. Sőt még az is elképzelhető, hogy a lányomra hivatkozva igényelhetek rész munkaidőre vizumot, vagy valami ilyesmit, ha itt fog iskolába járni, és ezt majd neki is meg fogják adni, ha ugy kéri. Szóval kedves barátaim, valaki esetleg tud segiteni?! Na csak ugy megkérdeztem, otthon minden elintézhető, hátha valakinek van valamilyen kapcsolata………………
Holnap egyébként megyek egy statiszta szerepre az egyik tv-hez. Ki tudja, ebből is meg lehet élni, amig jobb nincs, napi 8 órával, több mint a dupláját kereshetnék, mint az előző helyen. Jobb a semminél, ugye? De ez is csak holnap fog kiderülni, hogy papirok nélkül fog-e menni. Itt azért készpénzben fizetnek, talán lesz esélyem.
Eszméletlen hogy itt minden a szórakoztató iparról szól. A héten, amikor az egyik buszmegállóban várakoztam, ott állt egy fiatalember, egyik kezében fehér inggel, másik kezében szövegkönyvvel, és gyakorolt, amig a busz jött. Tóth Mari persze megszólitotta, és kicsit beszélgettünk, valahonnan ismerős is volt, de nem akartam rákérdezni, nehogy hülyének nézzen.
Ezen a héten megtörtént az első itteni randim is. Egy fekete pasival……. Jaj soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek egy fekete pasival találkozni, de kellemes meglepetés volt. Természetesn ő is a szórakoztató iparban dolgozik, és nappal, olyan helyen találkoztam vele, ahol sokan vannak, szóval ne féltsetek. Még nem tudom, hogy akarom-e a folytatást, majd meglátjuk. Most azért fontosabb a munka, és hát jobban örülnék egy hozzám jobban illő személyhez. De ki tudja?!
Tudjátok sokat gondolkoztam azon, hogy vajon van-e értelme itt irogatnom. Most nem érzem azt a sok érdeklődést, mint előzőleg.
Nehéz ide feljönni? Kényelmesebb volt a facebookon? Sajnos ott nem irhatom tovább a gondolataimat, és ha nem kapok visszajelzéseket, mint régebben, akkor a kedvem is elmegy nektek mesélni.
Kérlek, kérlek, kérlek, akkor legalább a facebookon egy like-t dobjatok, amikor üzenek az ujabb üzenetről, és ott is lehet üzenni, csak ott ne hangzon el a munkakeresés. Oké?! Értitek????
Remélem igen, és most ezzel köszönök el.
Jöjjenek a biztatások azoktól is, akik még nem tették ezt meg……..
Tehát kellemes hetet Nektek, jó kávézást az olvasás mellé, vigyázzatok Magatokra, és továbbra se felejtsetek el engem!!!
Puszi mindenkinek: Tóth Mari, Toma, Anyuci, Nővérkéd, Keresztanyád, Tomacsek, Mary, és Maca, ja, és Tomacsek drága Andikámnak