Sziasztok, ismét itt vagyok, kicsit hosszabb szünet után, de tele élményekkel.
Jellemzően ezt az első mondatot egy hónappal ezelőtt irtam le. Azóta ma a szabadnapomon ujra a gép előtt lehetek. Mára nem terveztem semmit, csak szeretnék végre Nektek mesélni. Kaptam is néhány levelet, amiben hiányoltatok. Nos remélhetőleg amit ma irok, hamarosan a blogomba kerül, és olvashatjátok. Mostanában azt csinálom, hogy egy-egy szóval emlékeztetem magam, miről is szeretnék irni Nektek. Most megszámoltam, közel 20 témám van. Mit gondoltok ebből mennyi fog ide kerülni? Ne gondolkozzatok, majd meglátjátok, még én sem tudom, csak dőljetek kényelmesen hátra, jobbkézben a kávéval, sörrel, teával, ki, mivel, és kövessétek az eseményeket, amelyeken keresztül mentem.
Ez lett volna a bevezető szövegem, amit egy hónappal ezelőtt irtam ide. Azóta kaptam egy nagyon szomoru hirt ami mindent megváltoztat.
Senki nem halt meg, senkivel nem történt semmi tragédia, csak eljött az a pillanat, amiért ide kijöttem. Ennek ellenére szomorunak kell legyek, mert a dolgok nem ugy alakultak, ahogy terveztük.
Azért is kellett abbahagynom a jelentkezéseimet, mert készültünk a vizum beadására.
Ma kaptam a hirt, hogy második alkalommal is elutasitották a vizumkérelmét a lányomnak, ami azt jelenti, hogy hiába vették fel a Santa Mónica-i főiskolába, nem tudja elkezdeni az idén. A drága egyetlen lányomat fogalmam sincs mikor forom ujra látni
Teljesen ki vagyok borulva, még látogatóba se tud jönni, és én meg nem tudok hazamenni. Itt a vége?!
Ez nem lehet, egyszerűen nem adhatjuk fel az álmainkat!!!
Ma kicsit sirtam, kicsit kiborultam, és el kellett vonulnom otthonról egy kicsit egyedül lenni. A főnökeim nagyon megértőek, és sajnálnak, de az sajnos nagyon kevés.
Most az ujratervezés jön. Van néhány elképzelésünk hogyan tovább, de ehhez találkozni kell az ügyvédünkkel, és egyeztetni, hogy mi a legjobb megoldás számunkra.
Na most jött el a pillanat, hogy mindenki erősen koncentrájon ránk, és küldje a pozitiv energiákat. Még fogalmam sincs mi lesz a következő helyes lépés, de be fogok számolni róla....
Addig is olvassátok, amit régebben irtam, és a fenti események előtt történtek. Mident nem tudok most leirni, de néhány fontosabb eseményt megörökitettem magamnak, és az olvasóknak.
Elsőként a Panka ballagásáról irnék. Többen láthattatok fotókat róla, de az előzményekről mindenki nem tud. A ballagást egy igen hülye időpontra tették, hét közepére, délután 3 órára. Ebben az időben mindenki dolgozik, vagy ki kell vegyen egy nap szabadságot ahhoz, hogy ott lehessen. Az én lányom szomoruan mesélte nekem, hogy neki nem lesz vendége a ballagáson csak a mama, mert akiket meghivott (rokonok) dolgoznak. Nagyon fájt, hogy ennyire elkeseredett, ezért ugy döntöttem, szerzek neki egy kis meglepetést. Irtam néhány közös ismerősünknek, hogy ők el tudnának-e menni, és köszönteni a Pankát ballagása alkalmából. Szerencsére volt néhány nagyon jó érzésű barátom, aki vette a fáradtságot, és virággal a kezében, elment a ballagásra. Mindezt még én megtetőztem azzal, hogy innen rendeltem az interneten keresztül egy csokor orchideát és lufit, amit egy futár vitt ki az iskolájába. Annyira jól sikerült a meglepetés, hogy amikor a portás lehivta az osztályterméből,hogy csomagja érkezett, akkor érkezett oda az egyik barátnőm is, és igy egyszerre két meglepetés is érte. Egyáltalán nem számitott sem rájuk, sem az én csokromra. A meghatottságtól a könnye is majdnem kicsordult, amit a barátnőmnek sikerült megörökintenie. Az egyik fotón pont ez a pillanat látható. Azután jött még másik két barát, akikre szintén nem számitott, ráadásul vidékről a legkedvesebb barátnőm is eljött szabadságot kivéve, szóval meglepetés, meglepetés hátán érte. Innen is köszönöm mégegyszer mindenkinek a közreműködést. Nagyon jól sikerült. Arról meg nem is beszélek, hogy én mit izgultam minden miatt. Már hajnalban megkaptam az első fotót, és utána folyamatosan jöttek a jobbnál jobb képek. Olyan volt, mintha én is ott lettem volna. Tényleg egy felemelő érzés volt. És ez a virágküldés interneten keresztül meg egy kurva jó dolog! Ajánlom mindenkinek, aki megteheti, lepje meg az ismerőseit igy, biztos vagyok benne, hogy az öröm nem marad el.
Azután itt volt az anyák napja. Na ezen a napon nagyon el voltam szomorodva. Igaz dolgoznom kellett, ezért nem volt időm a lányommal beszélni, de annyira rosszul esett, hogy ő meg semmilyen meglepetéssel nem készült. El is mondtam neki és végül sejtetni vélte, hogy nem teljesen felejtett el. Én felejtettem el, hogy itt egy héttel később ünneplik, és hát én már itt élek, tehát ő az itteni szokásokhoz igazodott. A beszélgetéseinkből kiderült, hogy postán fog érkezni valami. Gondolhatjátok, hogy minden nap figyeltem a postást?! Aztán amikor már nem is számitottam rá, megérkezett a levél. A LEVÉL ami számomra mindennél többet ért. Annyira szép lapot kaptam, és mellékelt hozzá egy fotót is magáról, és persze amit nekem irt, attól a könnyeim is kicsorudltak. De mindezt még tetőzte azzal, hogy összeszűrte a level a főnökömmel. Irt neki ugyanis egy levelet, amiben egy másik meglepetést intézett. Igy hát a meglepetések napja volt ez a nap. Kaptam még egy ajándék kártyát egy órás masszázsra. Hihetetlen!!!! És ha még elmesélem azt is, hogy mindezt mikor intézte, hát azt kell mondjam, a lányom és az Univesum szeret.
Tehát akkor most erről kicsit bővebben.
Történt pár héttel az anyáknapja előtt, hogy a lányom elkérte a főnököm email cimét. Én kérdeztem tőle, hogy mire kell neki, de nem mondta meg. Akkor még nem is gondoltam, hogy készül valamire. Azután kérdezgettem a főnököm hogy irt-e neki a lányom. A válasz folyamatosan nem volt. Azután valahogy el is felejtettem, nem foglalkoztam vele. Aztán az egyik pénteken elmentünk manikür-pediküröshöz a főnökömmel. Csak kettesben gyerekek nélkül. Olyan csajos délutánt tartva. Nagyon élveztem. Beverly Hills egyik fő utcájában egy elegáns pedikür szalonban rendbe tették a lábamat, kezemen a körmeimet. A mai napig gyönyörűek. Azután megkérdezte mit szólnék egy masszázshoz? Miért is ne?! Igy hát utána elmentünk egy masszázs szalonba, nem messze a körmöstől. Hát az valami álom volt!!!!! Gyerekek egy órán keresztül masziroztak, a fejem búbjától a lában kisujjáig. Imádtam!!!!! Mondtam is a főnökömnek, hogy ide még el kell jönnöm máskor is. A kellemes programot még megtetőztük egy nagy adag fagyival. Szóval isteni napom volt. Ahogy itt végeztünk, és a gyerekekért mentünk, láttam, hogy kapott néhány levelet, ami akkor nem is volt érdekes a számomra. Máskor sem érdekelt, igy nem tulajdonitottam neki semmi fontosat. Na és itt jön az Universum. A lányom épp akkor irt neki egy levelet, hogy szerezzen nekem egy masszázs ajándékkártyát az anyáknapjára, amikor onnan jöttünk. Mindezt ugy, hogy fogalma se volt arról, hogy mi meg akkor érkeztünk onnan. Persze a főnököm titokban tartotta a levelet, és elintézte a lányom kérését, amit majd csak a nyáron fog vele rendezni, amikor megérkezik. (A mai állás szerint fogalmam sincs mikor fogja rendezni, igy hát én fogom kifizetni)Én meg megkaptam az ajándék kártyát a masszázshoz akkor, amikor a levél is megérkezett. Szóval annyira boldog voltam, hogy nekem milyen rendes lányom van, és mindezt ugy intézte, mint én neki a ballagási ajándékokat. És tudjátok, ez mind egy időben történt, amikor se ő, se én nem számitottam meglepetésre.
Az anyáknapját másnap megünnepeltük amerikai barátnőmmel, tudjátok, akinél laktam pár hónapig, mielőtt a mostani munkámat kaptam. De ez is érdekesen alakult. Korán reggel elmentem hozzájuk, és mivel azon a héten volt a születésnapja, egyben felköszöntöttem két gyönyörű tálaló tállal. Meg is jegyezte, hogy lassan minden edénye tőlem van. Hát velük elmentünk az Universal Studióhoz, ahol sok étterem és üzlet van. Egyébként hozzájuk menet pont az járt a fejemben, hogy milyen rég jártam ott, és milyen jó lenne ujra elmenni. Na és mivel fogadott a barátnőm?! Ugyanarra gondolt ő is,mint én, igy ott ebédeltünk. Annyira jó volt sétálni, beszélgetni velük, imádom a kisfiát, és hát egy tök jó helyen ettünk. Erről csináltam több fotót is. Rákot ettünk a Forest gum film után elnevezett étteremben. És ekkor még nem volt vége a napnak. A délutánt egy másik barátnőmnél töltöttem, ahová vendégek is voltak meghiva. Ők magyarok voltak, igy végre lehetett rendesen beszélgetni. Annyira jó lenne mindent érteni már angolul, de azt hiszem ehhez még sok idő kell. És ez is el fog jönni. Na szóval a kellemes társasággal jót beszélgettünk, nagyot ettünk, és este kitaláltuk, hogy mennyünk fel a csillagvizsgálóhoz, kilátóhoz. Még nem jártam ott, pedig többször is készültem felfedezni. Mivel este volt csak a város fényeit láttuk, ami persze szép, és sajnos lekéstünk az esti lézerprogramról. Ezt azért szeretném bepótolni majd a Pankával. Összességében az egész nap nagyszerűen sikerült. Jó érzés, hogy már itt is kialakult egy társaságom, és őszintén szólva az amerikai barátnőm nagyon hiányzik. Jó volt lakni vele, jó volt megbeszélni a problémáimat, sikereimet, és minden alkalommal okos tanácsokat adott. Azt hiszem ismét meglátogatom őket hétvégén.
A következő történet az egyik magyarországi barátnőm látogatása volt. Családjával és barátnőjével járt itt turistáskodni. A programjaiba sajnos nem tudtam segiteni, de nem is kellett, mert azt megoldották. Szinte minden fontos helyet felfedeztek, én csak egy fél napot voltam velük. Tudjátok az a fél nap nekem nagyon sokat számitott. Jó volt végre valaki olyannal találkozni, aki nekem otthon kedves ismerősnél is több, és előtörtek azonnal a régi emlékek otthonról. Na ne gondoljátok, hogy honvágyam lett, vagy esetleg rossz érzés fogott el. Nem. Sőt! Nagyon jó volt beszélgetni velük, együtt tölteni pár órát, amiből kiderült, hogy milyen kicsi is a világ. Eszméletlen mennyi ismerőse van, többek között neki köszönhetem az itteni legjobb barátnőm is. A találkozót a Venice beachen kezdtük. Már kisebb társaság fogadott egy hangulatos étteremben, akiket majdnem mind ismertem. Azután lementünk a partra, mert ott napozott a barátnőm barátnője, akiről kiderült, hogy szintén ezer éve ismerjük egymást. Mondanom se kellett, azonnal mindenre kiváncsiak voltak, én meg örömmel beszámoltam az itteni éltetemről. Az estét a lakóhelyemhez közeli elegáns étterembe fejeztük be, de előtte még felmentünk a bérelt lakásukba, ahol mindenki átöltözött a vacsorára. Én csak lecseréltem a lapos cipőmet egy tűsarkura (végre) és nekem ez volt az esti öltözékem. A vacsora alatt elgondolkodtam, hogy otthon egy ilyen helyet soha nem engedhettem volna meg magamnak. Itt viszont igaz nem keresek okat, de nem probléma étterembe menni. Persze, ha spórolni kell, akkor az ember nem jár ilyen helyekre, de a barátnőm se jön minden hónapban ide, sőt ismerősök is ritkán érkeznek, hát miért is ne engedjem meg magamnak. Érdekes volt ez a nap. Nagy nyomot hagyott bennem minden téren. Elsőként amit érzetem másnap, az az volt, hogy én most Istanbulban vagyok. Akik nem ismernek azoknak mondanám el, hogy tiz évig jártam oda gyerekruhákért, és ezt a barátnőmet is ezeken az utakon ismertem meg. Tehát előjött a mult, és annak is a kellemes oldala. Azután mielőtt visszautazott volna a barátnőm, adott egy nagyon jó tippet, hogy mivel foglalkozzak itt. Tudnotok kell, hogy az ő unszolására kezdtem el ingatlanozni is, és igaza lett, jól csináltam ( remélem) azt is. Amit ajánlott, azt hamarosan megfogjátok tudni, hogy mi lesz az, mert majd a Ti segitségeteket is fogom kérni benne. Nem nagy dolog, de nekem bejön, és még mellette maradhatok a mostani helyemen is. Szóval minden szempontból jó volt, hogy itt jártak, és feltöltődtem egy hónapra az együtt töltött fél naptól. Remélem olvassa a blogomat, és üzenem innen is neki, hogy hamarosan visszavárom.
A következő érdekes történet, ami főleg nekem volt izgalmas, az egy reklámfilm forgatása. Az pedig azért volt érdekes, mert a házunk előtti részt, ahol az autókkal szoktak a főnökeim megállni, kibérelték a forgatás idejére. Itt állitották fel a büfés autót, és 50 főnek csináltak asztalt kajálni. Sajnos a forgatást nem láttam, viszont élveztem, hogy nem kellett főznöm, mert ingyen reggelit és ebédet kaptunk, annyit, és abból, amennyit csak szerettünk volna. Valójában a nagy nyüzsi tetszett, és a jobbnál jobb kaják. Mondanom se kell, hogy ezért még fizettek is a főnökömnek, aki szivesen kiadná a házat is akár nekik.
Hát maradt még jó pár gondolat, amit most nem fejtettem ki. Ahogy ujra géphez jutok, folytatom a történeteimet.
Készülök egy egész riporttal a kisebbik fiu történeteiről. Ő a kedvencem, és folyamatosan produkálja magát, amit egyszerűen meg kell örökitenem. Érdekes lesz majd neki, ha felnőttként visszaolvassa.
Most elköszönök, kicsit szomorúan.
Annyira jó lett volna beszámolni arról, hogy elindult a visszaszámlálás. Hát erre most várni kell. Nem tudom hogyan tovább, de meg fogjuk oldani ezt az óriási problémát. Aki csak teheti, gondoljon ránk, küldje a pozitiv energiákat, és ha bárki segiteni tud, azt szivesen fogadjuk.
Ennyi volt mostanra, mindenkit puszilok, vigyázzatok Magatokra!!!!!!