Na szép napot, ismét itt vagyok…..
Megint egy héttel öregebbek és tapasztaltabbak lettünk.
Pár nap, és elmondhatom, hogy két hónapja vagyok itt. Ez idő alatt sok dologra rácsodálkoztam, melyek számomra ujdonságok voltak, és többségét megosztottam Veletek.
A hét legfontosabb történése az volt, amikor bankszámlát nyitottunk a nevemre. Igen, most már van amerikai bankszámlám, amerikai telefonszámom, és lesz amerikai vizumom 6 hónappal meghosszabbitva. Igen, sikerült, tudok maradni, amit majd még meg lehet hosszabbitani 3 hónappal. Ehhez kellett a bankszámla, amivel igazolni tudjuk, hogy van pénzem eltartani magam. Nagyon rendesek a tulajdonosok, végülis ők töltötték fel a számlámat, és mindent elintéznek, hogy megkapjam a vizumot. Az ügyvédjük szerint most már minden rendben lesz, a következő bejelentkezésemre már az is a kezemben lesz. Tehát a második lépés is megtörtént az itteni életemhez.
Most dolgozom a harmadikon…… találni magamnak egy férjet. Hát erről ugyan irtam már valami keveset, de a heti tapasztalatom valami elképesztő. Ha hiszitek, ha nem, félnek a pasik tőlem. Szerintetek is félelmetes vagyok? Lenne egy uriember, aki olasz származásu, és végre normálisan lehetett vele levelezni, de ahogy szóba került a találkozás, egyből megijjedt. Nem tudom mit csinálok rosszul. Most már nagyon elszántam magma, addig nem nyugszom, amig össze nem jövök valamelyik amerikai emberkével. Már arra is gondoltam, hogy meghirdetem magam, ki venne el feleségül….. na ezt azért ne vegyétek komolyan!!!!! A legtöbb pasinak egyszerűen semmi fantáziája nincs. Csak addig jutnak el, hogy megkérdezzék hogy vagyok, hogy telt a napom, ja, és ami nagyon tetszik, milyen szép vörös hajam van..…… ennyi! Ezzel az olasz emberkével beszélgettem arról, hogy miért ilyenek az itteni pasik. Az ő véleménye az, hogy az itteni emberek csak a munkának élnek, és nagyon nincs fantáziájuk. Hát van még pár hónapom hátra, jövő nyárig férjhez megyek!!!!!! A lányom is kiadta parancsba: anya férjhez kell menned!! És egy jó anyuka nem tud nemet mondani egyetlen gyermekének
Egy kicsit más téma…. A pasik ezt ne olvassák!!!!!! A héten sikerült melltartót venni magamnak, ami azért tudják néhányan, hogy nem egyszerű kényelmeset találni. Na nekem sikerült. Hogy itt milyen jó méretű melltartók vannak, és milyen jó áron!!!!! Csajok már ezért megérte ide kijönni. Igaz egy óráig próbálgattam, mire megtaláltam a megfelelő méretet, de innentől kezdve könnyebben fog menni. A heti hülyeségem is meg kell osztanom Veletek. A héten csomagot akartam haza küldeni, és a postán amikor fel akartam adni olyan összeget mondtak, amitől egy hátast dobtam. 40 dollár??!!! Hogy lehet, amikor a benne levő tárgyak összesen nem értek annyit. Mivel nem volt nálam ennyi pénz, igy másnap próbáltam feladni, amikor kiderült, hogy kicsit elértettem az összeget. 14 dollár volt a feladás, ami már sokkal barátibb. Aki tud angolul, az megérti miért értettem félre, ezt itt most nem részletezném, de ennyire még nem örültem semminek Maradt a zsebemben 26 dollár!!!!! …. És megtanultam a számokat.
Egy kellemes élményem volt még a héten. A tulajdonos elvitt egy “európai” közértbe, ahol csupa olyan termékeket lehetett kapni, amit otthon is. Ugy éreztem magam, mint egy otthoni CBA-ban. És mit vett a Tóth Mari? Pilóta kekszet, amelyik zselével töltött, és csoki a tetején (négy csomagot), valamint joghurtos Delmát, és Vegetát. Ezeket csak itt lehet kapni, és vége rendesen fogok főzhetek a vegetával. Gyorsan kedvem is megjött főzőcskézni, és csináltam egy hagymalevest, valamint brassói aprópecsenyét, ami a fiuknak nagyon bejött. A leves valahogy nem olyan mint otthon, de azt már irtam, itt minden édesebb, mint otthon, gondolom ezért nem tudok ugyanugy főzni.
A hétvégi városlátogatásom elmaradt, helyette viszont gyalogoltam egy óriáisit a város felé. Sajnos nem vittem a gépet, ezért most nincsenek ujabbak. Azt viszont láttam, hogy itt is volt legalább négy ház, amiben nem laktak és le volt pecsételve. Gondolom ezek szintén a gazdasági válság eredményei.
Arra ne emlékszem, hogy irtam-e már, de minél többet nézem a TÉVÉMET, annál jobban értem a filmeket. Bekapcsolt tévére gondoltam, mielőtt humoros megjegyzéseket kapnék.
Mivel itt elég késő van, nálatok meg elég délelőtt, igy el kell köszönnöm. Remélem nem unatkoztatok, és kicsit ma is többet megtudhattatok az itteni életemről.
Puszi mindenkinek, vigyázzatok egymásra!!!!
Anyuci, Nővérkéd, Keresztanyád, Tótmaritok, Macátok, TOMÁtok, és Tomacsek……