Eljött az ideje, hogy a bevezető szövegemet kicseréljem
Egyre többen olvasnak olyan személyek, akik igazából nem ismernek, fogalmuk sincs ki vagyok, honnan jöttem, miért irom le a történeteimet, gondolataimat.
Nos a nevem egyértelmű, ezt mindenki tudja. Eredetileg egy jászsági kis faluból származom, ahol jóformán 14 évet éltem. Középiskolám befejezése után Budapestre kerültem, ahonnan 50 évesen kiköltöztem Amerikába.
Az életem során sokmindent csináltam. Voltam titkárnő, éltem Olaszországban egy évet babysitterként, azután 10 évig Istanbulba jártam “ruházni”. Egy gyerekruha nagykereskedést vezettem egyik barátnőmmel, majd amikor a piac már nem működött, akkor egy nagy váltással ingatlanozni kezdtem. Jelenlegi ismerőseim többsége innen ismer, de nagyon sok régi barátom megmaradt a multamból.
Az egyik barátnőm, aki több mint 20 éve ismer azt irta valamelyik nap, hogy az életem egy up-and-donw, vagyis egyszer fent, egyszer lent. És mennyire igaza van. Ezt kaptam a sorstól, és talán ezért is vagyok ennyire edzett, és nem rettenek meg semmilyen kihivástól.
Egy másik amerikai barátnőm, akit itt ismertem meg, a napokban RETTENTHETETLENként jellemzett. Pedig ő csak pár hónapja ismer, de látja, hogy nincsenek akadályok előttem. Hát neki is igaza van, amivel itt a blogomon keresztül is szembesülhettek.
Van egy lányom, akit egész életében egyedül neveltem. A világ legszebb és legnehezebb hivatása anyának lenni. Nekem nagy szerencsém van, hiszen egy kivételes emberkét kaptam a sorstól, aki mindent megérdemel, amit csak tudok neki adni. Akik ismertek minket otthon, mindig kérdezték mit csinálok a lányommal, hogy ilyen rendes, aranyos, jól nevelt. Hát semmit nem csináltam, csak magamat adtam át neki teljes mértékben.
És ezzel elérkeztem ahhoz a ponthoz, amiért ez a blog készült. Na nem a lányomnak irom. Évek óta együtt szerettük volna elhagyni az országot, igy amikor jött a lehetőség, hát elfogadtam, és uj életet kezdtem. Az Ő életét szeretném ott egyengetni, ahol neki a legjobb, és addig, amig szüksége van rám. Egyben ez volt a legjobb döntés mindkettőnk számára. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a blog létre fog jönni. A Facebook segitségével folyamatosan érdeklődtek barátaim, és ugy gondoltam a legjobb, ha megörökitek mindent, ami velem történt, történik, és ezt ők is olvashatják. Ha valaki a kezdetektől ismerkedik a történeteimmel, akkor láthatja, hogy az első pár jelentkezésem során alig irtam magamról, és ahogy teltek a hetek, egyre jobban belejöttem a tudósitásokba.
Sokan irják, hogy ebből egy könyvet is lehetne irni. Bevallom nem áll messze tőlem, de a történetem még nem ért el a csúcspontjára. Igérem, ha alkalmas lesz a kiadásra, akkor bővebben, részletesebben egy könyvben olvashattok rólam.
Na ennyit gondoltam magamról leirni az “idegeneknek”. Remélem ez segit kicsit másként látni, értelmezni a gondolataimat, történeteimet.
Nagyon kellemes olvasást kivánok minden egyes jelentkezésemhez!
Ui: A “beszámoló” alatt a történetemet olvashatjátok előlről, az “újdonság” alatt pedig a legfrissebb irásom jelenik meg legfelül.