Marcsi! gratulálok-milyen jegyben születtél, hogy így feltalálod magad idegen helyen is? Komolyan fantasztikus vagy, minden vágyad sorra teljesül-ezt, hogy csinálod?!

Valóban sokfélék az emberek és néha megdöbbentő, hogy mire képesek...vigyázz nagyon magadra és várunk haza!

"csak szépen, szelíden mint a szél..."

Felnézek rád, hogy a lányodért képes vagy minden áldozatra.Ma találtam rá a blogodra és boldogan olvastam. Ne hagyd abba. Kitartás és minden sikerülni fog.

Szia Judit!
Örülök, hogy olvasóm lettél Te is. Te honnan hallottál a blogomról? Esetleg ismerjük egymást? Ilyen néven sokan élnek,mint az enyémen is, ezért nem tudlak beazonositani.
Köszi a válaszol

Szia Tóthmari!
Sajnálom, hogy baleset ért, hát bukott nő lettél. Remélem hamarosan rendbe jön, talán, ha orvos látná.
A gyerekekkel kapcsoltban pedig az a meglátásom, mi lenne, be tudnák őket vonni valami közös játékba, megtanítanál nekik egy-egy magyar gyermekdalt -a neten találsz is, YouTube-. Még mesefilmek is vannak. Talán érdekelné őket, pl. A Süsü a sárkány stb. A hangoskodó gyereket, pedig megpróbálnád nyugodt és csendes hangon megszólítani, lehet, hogy valami baja van. Nagyon jól érzékelted, hogy több törődést igényel, és ezt igyekszik is kimutatni. Szerintem a szeretet, egy ölelés vagy simogatás, kisebb feladatokkal való lekötése, esetleg mese, vagy bevonni a kisebb gyerkőcökkel való teendőkbe biztosan meghozná a gyümölcsét. Kölcsönös bizalomra és szeretetre kellene törekedni, talán, így fontosnak érezné magát.
Mikor Gabi lányom kicsi volt, sokszor elbújt a lakásban. Egyszer megkérdeztem tőle miért teszi. Azt válaszolta, hogy azért, mert arra kíváncsi mikor találom meg. Több esze volt, mint nekem. Ezzel tudatta velem, hiányzom és fontos-e nekem.
Egyszer rajzolt egy képet hármunkról. Magát a kép jobb sarkába, igen picinek rajzolta. Szinte kirekesztettnek érezte magát. Majdnem elbőgtem m magam.
Egyik alkalommal mikor megkérdetem -még óvodás volt- milyen anyukának tart. Szigorúnak! Válaszolta. Ez is nagyon megdöbbentet. Én észre sem vettem, hogy túl sok volt az elvárás és, problémákat a szőnyeg alá söpörtük.
Nehéz a gyerekekkel, de megéri velük a bensőséges és őszinte, bizalmas viszony kialakítása. Puszi Móni

Szia Mari!
Olvastam az utolsó bejegyzésedet. Nem búcsúzhatsz el! Nekünk is szükségünk van arra, hogy tudjuk mi történik veled. Nem lehet bezárkóznod! Remélem,hogy még hallunk rólad, hamarosan én is írok arról neked hosszabban, hogy itthon mi történik velem, velünk. Addig is puszi: Kata

Persze, hogy olvassuk....ne keseredj el még ha csak egy páran is like-olják. igaz egyszerűbb volt a facebookon, de akit érdekel úgy is idejön. Ingatlanos céghez még nem tudnál bekerülni?...

Kedves Mari!
...hát persze, hogy olvassuk :-)
... és szerintem sokszor cserélnénk is Veled :-)úgyhogy csak kitartás, minden úgy lesz, ahogy eltervezted :-)

Szia Mari!
Én is rendszeresen olvasom a blogot!

Szia Mari! Mindig elolvasom a beszámolóidat,akkor is,ha nem szólok hozzá. Kitartás! Sikerülni fog minden! pusz

Köszi Katikám! Kell a pozitiv visszajelzés...