Szia Gyöngyi! Szerintem nem rám gondol! Remélem Marcsi, hogy engem még megismersz! :)

Én nem Rád gondoltam, hanem az egyik kolléganőmre irt a FB-on, de utána rájöttem, hogy az Uj udvarba szokott a csaj táncórát tanitani, a Gyöngyi meg ott árul táncruhákat. Igy biztosan onnan ismerik egymást, és hogy Te hogy jöttél a képbe, nem tudom.
De jól esik, hogy tudom olvastok

Marcsi!
Én úgy jöttem a képbe, hogy az ismerősöd voltam, vagyok a FB-on, hisz a gyerekeink osztálytársak voltak, Ott olvastam, hogy blogod nyitottál és átjöttem ide. A kedvenceimben van, így csak egy kattintás és máris olvashatlak! :) Élvezettel teszem%
puszi

Szia Mari, nagyon Boldog Új Évet kívánok Neked! Folytasd az írást és természetesen Amerika meghódítását is.

Szia Marikám!
Nem teheted meg, hogy csak úgy lelépsz, csak azért, mert nincsennek reagálások!
Többen is vannak, akik élvezik a bejegyzéseid és ha az az ára a folytatásnak, hogy legalább 1 like legyen, rajtam aztán ne múljon!!!!
Arról nem is beszélve, hogy ha már 1 embernek is boldogabbá tetted a napjait a soraiddal, már megérte!!!!!
Imádunk és minden jót kívánunk Amerikához!!!!
Happy new year Tóth Mari! ;)

Nem ismerlek személyesen csipom a levelekt .
Kérünk folytasdddddd!

Ildikó, Te honnan hallottál a blogomról? Van közös ismerősünk a FB-on?

Marcsi! Én már csak a kész ténybe csöppentem bele, hogy költözöl. Azóta eltelt egy kis idő, és nagyon szívesen olvasom soraidat! Jó egy ismerős magyar szemével látni az ottani viszonyokat! Kívánom neked, hogy továbbra is ilyen lendülettel, kitartással és és pozitív energiával állj a dolgok elé! Mi itthon tartjuk benned a lelket! Ne aggódj!:)
Puszi

Nyugi Tóthmari!
Olvassuk ám minden írásodat:)
D.

Szia Drágám, most már tudod miért haragudtak meg az irániak a net miatt?
Én két évet éltem LA-ben, nekem több volt mint elég.
Puszi Ildi